Esztergomi birtokok.
Esztergomi birtokok.
Így jutott a Zenia asszony palotája Tamás úrra, ki esztergomi birtokát új vásárlásokkal bővítette ki. Megvette ugyanis Kurta Kapó Andrásnak, nemkülönben bizonyos Erzsébet asszonynak házait, melyek a Zenia-palota szomszédságában feküdtek. Nem épen nagy fekvőségek voltak ezek: az egyik háznak hossza 27, a másiké 30 rőf volt, mert Esztergomban akkor a házakat, csakúgy mint a posztót, rőffel mérték. Nem is nagy áron vette meg azokat, az egyikért is, a másikért is, 10–10 forgalmi márkánál többet nem adott.* – E házait azután bérbe adta Tamás úr Hanusz (János) nevű tekintélyes esztergomi polgárnak, a városi tanács esküdt tagjának, ki 23 átalag borért 50 márkával, készpénzben 10 márkával, házbér fejében ugyanannyival, összesen 70 márkával tartozott neki, midőn azután meghalt, fiai hamarosan megosztoztak a hagyatékon, miközben Tamás úr a király szolgálatában Liptó vármegyében tartózkodott. A király tehát kiküldte Bálintot, esztergomi esküdt polgárt, biztosaként, hogy a pénzt behajtsa. Az örökösök nem tagadták Hanusz tartozását, de készpénzök nem levén, átadták Tamásnak az elhunyt két szőlejét, melyek egyike Mokútja mellett az esztergomi határban, másika a belbajomi határban feküdt. A beiktatásnak ellentmondott Lázár nevű esztergomi zsidó, de utóbb ez is bejelentette a káptalan előtt, hogy eláll tiltakozásától. Végre mindazonáltal a városi tanács vette kezébe az ügyet, s úgy igazította el, hogy Tamás úrnak néhai Hanusznak azt a szőlejét engedte át, mely az esztergomi Perecsen nevű dűlőben feküdt és igaz becslés szerint megérte a fönt kitett összeget. E szőlő határának leírásából értesülünk, hogy a nyitrai püspöknek, nemkülönben a trencsényi várnagynak szintén voltak szőleik a jó bort termő esztergomi határban.* – Volt Tamás úrnak ugyanott más szőleje is, melyet a király orvosától, Pertold mestertől vett meg, ki azt részben a királytól kapta ajándékul, részben 500 ezüst márkán vette Boroni Egyedtől, ennek Erzsébet feleségétől és Katalin leányától, kik magokra vállalták, hogy megvédik birtokjogát mindenki, nevezetesen néhai Tamás érsek sponsusa (úgy látszik, valamely hugának férje) és Erzsébet asszony veje ellen.* Ezt a Borkút nevű szőlőt, mely a szentdomokosrendiek temploma mögött, a káptalan területén feküdt, 100 márka széles dénárért szerezte meg Tamás úr, mihez királyi megerősítés is járult.* Ez alkalomból pótoljuk az 1332-ik évben működő esztergomi nagytekintélyű tanács tagjai névsorát. Biró volt: a Baldin fia Miklós gróf, esküdtek: Godin fia István gróf, Mihály fia Miklós gróf, Robin fia György mester, Gilet fia István, Kuncl fia Tamás mester, Herman fia István, Anda mester, Bálint gróf, Hurnik fia István s Nigram fia István gróf.
Anjouk. Okmt. II, 569. III, 177.
Anjouk. Okmt. IV, 118, 123.
Anjouk. Okmt. II, 528.
Anjouk. Okmt. II, 581. III, 174.
267Esztergom közelében is volt birtoka Csór Tamásnak. A Duna mentén vörös márványáról híres Süttő, melyet akkor még helyesen Sédtő-nek* híttak, az övé volt. E birtoka érdekes pörbe keverte, mely az országbíró előtt folyt. A pör tárgyát Tamás úr következőleg adta elő: Van neki – úgymond – a Duna mellékén birtoka, melyet Sédtőnek hínak; a Duna túlsó oldalán, Sédtő átellenében Mocs helység fekszik, melyet Apród István fia András úr bír; a Dunán pedig sziget és halásztanya van. Ő is szeretne halászni, de András úr nem engedi meg neki, hogy halászszon. Minthogy pedig abban a nézetben van: valahol folyóvíz választ el két birtokot egymástól, a folyó közepén van a határ, tudni szeretné, mily czímen tilalmazza őt Mocs birtokosa a halászattól a Duna sédtői felében, mely nem az övé? E kérdésre válaszolandó, fölállott Tarjáni Deák Pál, mint Apród András ügyvédje, és előmutatott néhai Erzsébet királynétól valamelyes levelet, szerencsétlenségére; – mert e levél a mocsi határra nézve nem tartalmazott semmit, másrészt annyi vakarás volt a levélen, hogy András urat, mint okirathamisítót fej- és jószágvesztésre kellett elítélni. Fejét talán megtartotta, de jószága ráment, minthogy ez kétharmadában bírság czímén az országbírót, egyharmadában, a felpöröst illette, ha azt a rokonok, vagy szomszédok, mire joguk volt, ki nem váltották. Ez alkalommal nem váltották ki, hanem a kiváltást csakis Csór Tamásnak engedték meg.*
Séd kis hegyi patakot jelent, különösen olyat, melynek záporesők után van vize.
Anjouk. Okmt. IV., 10.
