A főpap-főispán.
A főpap-főispán.
Volt a gyűlésnek még egy különösen érdekes pontja. Ez időben sokat hangoztatták, hogy a vármegyékben egyházi személy ne viselhessen főispáni méltóságot. Esztergom vármegyét ez az eszme kiválóan érdekelte, mert itt kezdettől fogva mindenkor a prímások voltak az örökös főispánok. A megszorító intézkedést ezért úgy tekintették, mint egyrészt a törvényes alap elleni támadást, másrészt az egyéni és a teljes politikai szabadság megtámadását. Különösen lelkes volt most a hangulat, mert a kiváló politikus, gróf Forgách Ágost, mint főispáni helytartó már tíz éve kormányozta a vármegyét s már az abszolutizmus idején is olyan nagy és bölcs mérséklettel s olyan sikeres tapintattal, hogy az egész országban kevés párja volt, hogy valaki a régi kormányzatban való szereplés után olyan csorbítatlan és szeplőtlen hírnévvel lépett volna át az új korszak vezérférfiai közé. Egyhangú lelkesedéssel szavaztak azért bizalmat a főispáni helytartónak, s az eddigi működéséhez hasonlót kértek tőle a jövőre is.
Nagy részvéttel és megindulással vette a vármegye báró Eötvös József halálának hírét. Maga a közgyűlés jegyzőkönyvben adott kifejezést gyászának „a hazánkat, sőt az egész művelt világot” ért veszteség fölött. Ennél többet is tettek, nagy lelkesedéssel fogadták el azt az indítványt, hogy az ország vásárolja meg az elhúnyt hozzátartozói számára, vagy országos költségén, vagy magánadakozások útján az érdi uradalmat, a mely régebben a báró Eötvös családé volt. 425Adakozásra felszólító köríveket küldöttek szét a vármegyébe s pártolás végett megküldték ez indítványt az összes társhatságokhoz.
