Az uj közigazgatás.
Az uj közigazgatás.
Az 1871-ik év a vármegyei közigazgatás rendezésének új gondolataival volt tele. A januári közgyűlésen már foglalkozott vele a főispán és teljes joggal konstatálta, hogy Esztergom vármegye azt a hatalmas átalakulást, a mely nemcsak az ország kormányzását, hanem a vármegyei életet is teljesen átalakította, szerencsésen élte át. „E feladat, mondá, Esztergomban szerencsésebben oldatott meg, mint bármely más megyéjében az országnak, vagy ha a szerénység tiltja is ezt kimondanunk, azt mondhatjuk, hogy sehol szerencsésebben, mint itt. Esztergommegye bizottmányának intézkedéseiben a törvényesség és alkotmányosság, tanácskozásaiban a szabadelvűség, jogok gyakorlásában az egyenlőség soha sem hiányzott. Pártküzdelmek, pártsúrlódások, ha voltak is, mindig csak az érvek fegyvere küzdött, az érvek ereje győzött. Esztergom megye nyugodt öntudattal áll a közvélemény bírálószéke előtt, örömmel tekint vissza a múltra s legjobb reménynyel várhatja a jövőt. E megyében bármi változásokat idézzen elő a küszöbön álló rendezés, a megyének érdekei hátrányt nem fognak szenvedni. Mert e megyének érdekeit s egyáltalában jövőjét nem egyes egyéniség, nem egyes párt, hanem az egész közönségnek alkotmányos érzülete, bölcs belátása, higgadtsága, megszokott öntudatos korrekt eljárása biztosítja.”
Ez a beszéd nagyon szépen jellemzi ez időben az ország vármegyéi legnagyobb részének belső politikáját. Valóban sok politikai erényt lehet megfigyelni e közgyűlési termekben, a melyek elég erőssé tették a vármegyéket s vele az országot, hogy szinte rázkódtatás nélkül menjen át a legnagyobb átalakuláson, a mi csak megtörténhetett.
