A fúzió.
A fúzió.
1875 januárban az első közgyűlést már a háromévi megbízatás leteltével újra választott vármegyei bizottság tartottak meg. Ennek a tagjai csaknem kivétel nélkűl a régiek voltak, ép úgy, mint a szellem, a mely a régi erővel uralkodott rajtuk. A főispán megnyitó beszédében aggódva utalt az országgyűlésre, s kifejezést adott véleményének, hogy „azokon a súlyos bajokon, a melyek közé az ország jutott, csak úgy lehet segíteni, ha mindazon férfiak, kik tartoztak bármely politikai párthoz, de a fent forgó súlyos kérdésekre egyetértenek: egy párttá egyesűlnek. Ez okból két nagy párt egyesűlt és ennek következtében új kormány alakúlt.” Ezt az új politikai fordulatot a vármegye örömmel fogadta és bizalommal üdvözölte s az új minisztérium beköszönő levelét szűnni nem akaró és éljenzéssel hallotta. A megye közönsége az alispán indítványára „az országos két nagy pártnak „szabadelvű párt” czime alatt a legközelebb ténynyé vált egyesűlése feletti örömét s az abból alakúlt szabadelvű kir. kormány iránti bizalmát lelkes éljenzés mellett a bizalmi feliratban kifejezni kívánta.” Ezzel együtt a főispánnak s az egész tisztikarnak bizalmat szavazott a közgyűlés.
Az október 12-iki közgyűlés házi ünnepe volt a vármegyének. Ekkor leplezték le Simor János herczegprímásnak, mint a vármegye örökös, és gróf Forgách Ágostnak, mint az ez idő szerinti valóságos főispánjának arczképeit. Az alispán elnökölt a gyűlésen és beszédében kiemelte a főispán nagy érdemeit a vármegye történetében. A leleplezésben több küldöttség volt jelen; a herczegprímáshoz üdvözlő küldöttséget menesztettek, a melyet a prímás azzal az ajándékkal lepett meg, hogy képcsarnokát ezen a napon nyílvánossá tette.
