Esztergom vármegyének egyesítési terve Komárommal.
Esztergom vármegyének egyesítési terve Komárommal.
1874 elején ijesztő hír ejtette kétségbe a vármegyét. A törvényhatóságok kerületeinek felosztása és újból való szabályozása alkalmával a belügyminiszteri törvényjavaslat azt a tervet készítette el, hogy Esztergom vármegye egyesíttessék Komárom vármegyével és ennek az egységessé tett vármegyének székhelye Komárom legyen. A gyűlés fájdalmas megdöbbenéssel vett tudomást a tervről és január 10-re rendes közgyűlést hívott egybe, a melyen elhatározták, hogy feliratban fordúlnak az országgyűléshez, a melyben kifejtik azokat a történelmi és gazdasági okokat, a melyek Esztergom vármegyének fenntartását kívánják, s arra kérik az országgyűlést, hogy, ha szükséges, másképpen gondoskodjék a vármegye területi kikerekítéséről. E kívánságuk keresztülvitelére héttagú küldöttséget választottak; mind a hét kiküldött országgyűlési képviselő volt. Ugyancsak küldöttség útján kérték föl e kívánságuk érvényesítésére Simor János 427herczegprímást. Egyúttal felszólították az összes községeket, hogy adják elő okaikat, a melyek Esztergom vármegye fenntartása mellett szóllanak. Ez a kérdés egész éven át foglalkoztatta a vármegyét, a mely, létérdekéről lévén szó, minden erejét latba vetette, hogy önállóságát megvédelmezze. A belügyminiszter azt a kérdést tette föl, hogy ha beolvasztanák a vármegyébe Esztergom szab. kir. várost, és a Komáromvármegyei Lábatlant és Piszkét, akkor képes lesz-e a vármegye, államadójának 20%-a keretén belül háztartását berendezi úgy, hogy a vármegyei közigazgatás fennakadást ne szenvedjen. És ezek után is fenn tartja azt a kérdést, nem gondolja-e a vármegye, hogy ránézve sokkal czélszerűbb lesz, ha Komárommal egyesűl? A vármegyei bizottság megtámadta a miniszteri leirat alapját, azt fejtegetvén, hogy nem elég az a jó vármegyei közigazgatáshoz, ha az állami adó valamely vármegyében olyan nagy, hogy annak 20%-ából fenn lehet tartani a közigazgatást. Fontosabb ennél a székhelynek kedvező fekvése, gazdasági s más tekintetben olyan központtá való kialakúlása, a mely alkalmassá teszi a szellemi vezetésre. S végűl kijelenti, hogy a törvénytervezetet egyáltalán nem ismerheti el „czélhoz vezetőnek.” Esztergom vármegye székhelye pedig olyan kitünően fel van ruházva mindazon kellékekkel, a melyek kijelölnek valamely helyet egy bizonyos vidék központjáúl, hogy nemcsak a legszorosabb környéke, hanem Hont, Bars és Komárom vármegyék több községe is, a szervezet különállóság mellett is, ide van csatolva az összes gazdasági és kulturális érdekek számtalan kötelékével. Tartozzanak politikailag bárhova e helyek, valójában mindenkor Esztergomhoz fognak tartozni. Ezért a vármegyei bizottság azt tartja szükségesnek, hogy ezeket a községenként is felsorolt, más vármegyékhez tartozó részeket csatolják Esztergomhoz, hogy ez igazán megfelelhessen azoknak az országos érdekeknek, a melyek hozzá fűződnek. De még ezek nélkül, sőt a fölajánlott Esztergom szab. kir. város és Lábatlan s Piszke községek beolvasztása nélkül is szükségesnek tartja a bizottság a vármegye fönntartását. Ezt a véleményét a közigazgatási költségeknek az állami adóhoz való viszonyával is igazolja. A vármegye kikerekítése, vagy beolvasztása azonban egyelőre nem ez okok miatt maradt el, hanem azért, mert az országgyűlésen nagy dolgok történtek, a melyek a fúzióra vezettek.
