Az első közgyűlés 1867-ben.
Az első közgyűlés 1867-ben.
Ápr. 15-én reggel 9 órakor a ferenczrendiek templomában szent misére gyűltek az összes tagok s onnan a vármegyeszékház nagytermébe vonúltak.
Gróf Ghymesi és Gáchi Forgách Ágost, mint a vármegye örökös főispánjának, a herczegprimásnak helytartója, harsány éljenzések között foglalta el az elnöki széket s a régi gyakorlat szerint főügyészül Meszena Ferenczet, főjegyzőknek Ertl Károlyt és Kruplanicz Ödönt szólította fel, aljegyzőt, főszolgabírót és esküdtet is jelölt ki. Szép beszéddel nyitotta meg az űlést, így szólván:
– Hazánk és megyénk jobb jövőjének ma fölvirradt hajnalán, viszontagságos hosszú éveken át tartott tetszhalálból felébredt alkotmányos megyei életünknek első mozzanatában, ez ünnepélyes komoly pillanatban nincs egy is köztünk, kinek keblét a viszontlátásnak boldogító érzete, de evvel kapcsolatban a múltnak is emléke és a láthatatlan jövőnek biztató reménye, vagy baleshetőségeknek aggodalmait, mint áradozó hullámok át ne rezgenék.
Valóban meghat volt ez a nap. A vidéki birtokosok öröm és félelem érzésével álldogáltak itt a tágas, ódon, képes teremben, a hol annyi viharos, szilaj gyűlést éltek át hajdan s a melytől oly régen el voltak távolítva. A fiatalok ellenben szilaj örömmel, féktelen lelkesedéssel tomboltak s nem hittek semmi aggodalmaskodásban, a melylyel a vénhedt szakállúak ijesztgették őket.
Ünnepélyes csöndben olvasták föl a két belügyminiszteri leiratot, melyek a főispáni helytartó megerősítését, s a főispáni eskümintát tartalmazták.
Esztergom vármegye abban a kivételes helyzetben volt, hogy az abszolutizmus alatt kapott legfőbb intézőnek, a prímási helytartónak személyében igaz hazafi állott az élén, a ki nagy diplomata tehetségével sok tekintetben megkönnyítette helyzetét a Helytartó-tanácscsal szemben is.
Eskü letétele után a főispáni helytartó hosszabb beszédet mondott, melyben kormányzói elveit szakadatlan éljenzés között adta elő, azután rátért a választások megejtésének kérdésére. Felolvasták a minisztérium leíratát, a mely a választás fontosságát s az ez ok miatt követendő elveket fejtegette; utána azt a jegyzőkönyvet, a melyet a 13-iki előkészítő bizottsági űlésről szerkesztettek, a mely a nyilvános szavazást elvűl kimondotta: öt küldöttséget alakítottak a szavazatok megejtésére.
Első alispánnak öt jelölt közül Vargha Benedeket, másod alispánná, négy jelölt közül Závodi Albint választották meg közfelkiáltással. A többi választás is elég símán és legtöbb esetben egyhangúlag történt. Az esztergomi járásban főszolgabíró lett Keményfy János, a párkányiban Kamenszky Elek. Törvényszéki ülnökök: Reviczky Pál, Farkass Károly, Brinkmann Antal, Mattyasóvszky Sándor, Szabó Sándor. Főügyész: Nedeczky Tiborcz. Árvagyám: Kruplanicz Kálmán. Főjegyző: Kruplanicz Ödön stb.
421Másnap délelőtt befejezték a tisztújítást s ekkor a főispán fölvette az esküt az új tisztviselőktől és felszólította őket, hogy hivatalukat azonnal, de legkésőbb május elsején foglalják el s édes érzéssel köszöntötte az új tisztikart.
Fölállt ekkor Palkovics Károly, s lelkes beszédben tett indítványt, hogy „miután az oly soká nélkülözött alkotmányos szabadságunkat egy hosszú, szomoru korszak lefolyása után végre szerencsésen visszanyertük, e feletti örömünk kifejezéseként Ő Felségét a királyt és a királynét, továbbá a nemzet bölcsét, Deák Ferenczet köszöntő feliratban üdvözöljük.” Utána Hamar Pál kiegészítette ez indítványt azzal, hogy „a magas minisztérium iránt, a mely a tegnapi napon lételét hivatalosan bejelentette, teljes bizodalmat nyilvánítsanak, valamint Simor János herczegprímáshoz, a vármegye örökös főispánjához, őszinte tiszteletük kifejezéseűl üdvözlő feliratot intézzenek.” A közgyűlés mindakét indítványt nagy lelkesedéssel tette magáévá.
Igy folyt le az új kornak első közgyűlése. Teljes megegyezéssel, símán, zavartalanúl. Egyetlen diszonáns hang sem került, a honfiúi aggodalomnak, vagy a politikai makacs ellentéteknek semmi nyoma e gyűlésen.
És ez a nap bemutatta Esztergom vármegye egész jövendő négy évtizedének jellemét. E kis vármegye példás egyetértéssel, önálló akarattal intézte összes ügyeit, belső viharok, forrongások sohasem zavarták meg a békét és a vármegyei élet egészséges csöndjét.
A következő közgyűlésen, május 2-án már életbe lépett a tiszti kar működése, megkezdődött a rendes vármegyei élet, az összes főtisztviselők beszámolnak az átvett ügyek és hivatalok állapotáról.
Már ekkor megindúl az érdeklődés és lelkes mozgalom, hogy részt vegyenek a koronázásban. Schriegl Endre praelatus kanonok beküldi a közgyűlésre a koronázási halom fölállításához szükséges földadományt, a melyet „első szent királyunknak az esztergomi várhegyen volt lakása mellett levő kápolnatérség talajából vettek.”
Mielőtt azonban az országos ünnepségek meleg és lelkes hatása alá kerülhetett volna a vármegye közönsége, egy igen sajnálatos és a vármegyére nagyon súlyos sikkasztási ügy rázta fel a közérdeklődést.
