Lipthay Sándor.
Lipthay Sándor.
Lipthay Sándor, (Kisfaludi) egyetemi tanár, szül. 1847-ben; már gyermekségétől fogva Esztergomban nevelkedett, itt végezte középiskoláit, mérnöki tanúlmányait pedig a bécsi műegyetemen. Mint vállalati mérnök Ausztriában, majd Budapesten a m. kir. vasútépítési igazgatóságnál, később, mint az Unió bank vállalati mérnöke, az éjszakkeleti vasút máramarosi vonalának építésénél volt alkalmazva, hol a Taracz-hídnak vezető mérnöke volt. 1873-ban a m. kir. államvasútak budapesti osztálymérnöke lett; 1875-ben a kir. József-műegyetemhez helyettes, egy év mulva rendes tanárrá nevezték ki. 1882–84-ig a műegyetem mérnöki és építészeti szakosztályának dékánja, 1886–89, 1898–1900-ig a műegyetem rektora volt. A Magy. Tud. Akadémia 1891-ben levelező, öt év mulva rendes taggá választotta. A m. mérnök- és építészegyletnek 1879-től titkára, majd alelnöke s elnöke volt. 1896-ban kinevezték az orsz. közoktatási tanács tagjává, 1899-ben megkapta a kir. udvari tanácsosi czímet. Meghalt 1905-ben.
Munkái: A keskeny pályák, mint a mellékforgalom hívatott eszközei. (Az akadémia dícséretével kitüntetett pályamű). 1875. – A vasúti vasfelszerelések. 1877. – A vasúti üzlet befolyásáról a nyomjelzésre. 1878. – A vasútak valószínű bevételeinek előzetes megállapításáról. 1880. – Vasútépítéstan. 1885–1902. – Rektori székfoglaló beszéd. 1886. – Rektori beszámoló. 1887.–1900. – A vasútak jövedelmezőségéről. 1892. – Gr. Széchenyi István műszaki alkotásai. 1896. – Beszéd a kir. József-műegyetem részéről Erzsébet királyné ő felsége halála alkalmából tartott gyászünnepélyen. 1898. – Rektori székfoglaló beszéd. 1898. – Hollán Ernő emlékezete. 1902. – Ezenkívül mint titkár szerkesztette 1879–1882-ig a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyét, a melybe, valamint más szaklapokba számos czikket írt.
