Molnár János.
Molnár János.
Molnár János, pápai prelátus, orsz. képviselő, szül. Táton, 1850 május 5-én. Mint Esztergom főegyházmegyei pap, káplán volt Esztergomban (kir. város), majd plébános ugyanott (víziváros), 1881-ben Komáromban; 1883-ban cz. apáttá nevezték ki. 1895-től országgyűlési képviselő, később pápai prelátus lett. 1903 óta esztergomi kanonok.
Művei: Tofana. Elbeszélés. Wiesing után. 1874. – Emlékeim Belgium, Anglia és Hollandiából. 1875. – A szentszék függetlensége. Manning után. 1878. – Jézus szeretete a bűnbánók iránt. Manning után. 1878. – Bízzál Istenben. Manning után. 1878. – Korunk négy főhibája. Manning után. 1879. – Jézus szent szívének diadala korunkban, feltüntetve tiszteletreméltó Barat Zsófia s az általa alapított Jézus szent szívéről nevezett zárdaszűzek történetében. 1855. – Nem mese a hétfejű sárkányról, vagy a 7 főbűnről. 1893. – Írt azonkívül több szentbeszédet, valamint számos czikket a M. Államba, M. Sionba bácsi naptárába. – Szerkesztette az Isten Igéje cz. hitszónoklati folyóiratot (1881–82.) és Jézus szent szívének Hirnökét (1881–84.)
