Nagy Márton.
Nagy Márton.
Nagy Márton, igazgató, szül. Muzslán, 1804-ben. 1824-ben a kegyes rendbe lépvén, mint tanár működött Kalocsán, Szegeden és Pesten. 1836–40-ben a bécsi cs. kir. Theresianumban tanított; innét Pestre ment, három év mulva pedig Tatán lett házfőnök és igazgató. Utóbb Szegeden hitszónok és tanár, 1849-ben pedig igazgató lett, s ott halt meg 1873-ban. A M. Tud. Akadémia 1844-ben levelező taggá választotta.
Művei: Az erény ösvénye. 1838. – Ifjuságot képző ismeretek tára. 4. köt. 1840–42. Szavaló könyv. Tanítók és tanulók használatra. 2. köt. 1843. – Sz. miseáldozati énekek a tatai gimn. ifjúság használatára. 1845. – Tisztelgő ódák ft. Grosser János k. r. kormányzónak. 1834, 1846. – Szózat a szegedi nagygimnáziumban. 1851. – Második nyelvgyakorló és olvasókönyv, 1857. – A gyermek fokozatos fejlődése. 1868. – Halotti búcsuzó versek …” 1860, – Irt még több költeményt és számos czikket, értekezést az Atheneum, Religió és Nevelés, Tanodai Lapok, Jogtudományi Közlöny, Akadémiai Értesitőbe.
