II. Az árapály partmenti szintája.
II. Az árapály partmenti szintája.
Mélysége egy méter. Ezen árapály állatait a meredek lejtésű partokon csekély, a lassan leereszkedő tengerparton (spiaggia) nagyobb területen találjuk.
Ilyenek első sorban a kacslábú rákokhoz tartozó apró Balanus minutus L., melynek százezrei a sziklákhoz tapadva, néhol valóságos kérget képeznek. Egyes helyeken a Mytilus minimus Pol. apró szakálas fekete kagyló százai egész fürtöket képeznek. Itt-ott elszórva a sziklafalakhoz tapadnak a pajzscsigák (pantalena) és pedig a Patella scutellaris Lam., P. lusitanica Gmelin.; továbbá ászkaalakú csigák; Chiton Polii Phil., Ch. siculus Gray és Ch. fascicularis L.
Mindezen állatok, a midőn a tenger apálykor visszavonul, légmentesen elzárják héjaikat, vagy szorosan a sziklafalhoz lapulnak és több órán át viz nélkül is elélnek.
Egyes helyeken a sziklák feltünően likacsosak; ezek belsejében a Lithodomus lithophagus L. (dattero) kőfuró kagyló százai az állatok növekedtével befelé mindinkább kiszélesedő meneteket ásnak.
Mélyebben a vizben ott piroslik az Actinia rubra (fragola die mare) tengeri szamócza nevű virágállatka és tapogatóikat nyujtogatva, a sziklákhoz tapadva, ott pompáznak az űrbelüek állatkörébe tartozó virágállatok: Anthea cereus Johnst. és Actinia mesembryanthemum Oken. A sziklákon meg kavicson mászkál a Litorina Basteroti Payr. csiga, a homokban pedig él az Arenicola branchialis And. Edw. és A. piscatorum Lam. nevű tengeri giliszta.
