III. A hullámok parti szintája.
III. A hullámok parti szintája.
Ez a szintáj gazdag állatokban 1–4 m. mélységben és a parttól számítva 10–25 m. szélességben terjed ki, a szerint, a mint a part többé vagy 432kevésbbé meredek. Talaja változatos; sziklás, bozótos, kavicsos, homokos, iszapos.
A számos tengeralatti fenék, és a tengerbe ömlő édesvizi forrás okozza, hogy a kevert víz a partok közelében gyakori; sótartalma és fajsúlya ennélfogva változó. A világosság befolyása erős, ereje és szine csaknem olyan mint a levegőn. A víznyomás is csekély és mindössze 1 légnyomásnak felel meg. A hullámmozgás közvetlen; a hullámtorlás ereje a helyi viszonyoktól függ.
A szél okozta felületes áramlások még érezhetők. Az apály és dagály rendes váltakozása e szintáj felső rétegeit még befolyásolja.
Blennius ocellaris. – Tengeri lepke.
3/8 nagyság.
A víz hőmérséklete a „Deli” magyar yacht fedélzetéről az 1875. és 1877. években részint a fiumei öböl közepén, részint a zengi csatornában történt mérések alapján:
| január 30-án | augusztus 27-én |
| a tenger felszinén | 10.7 C° | 22.5 C° |
| 0.3 méternyi mélységben | 10.7 C° | 22.5 C° |
| 1.9 méternyi mélységben | 10.7 C° | – |
| 9.5 méternyi mélységben | 11.7 C° | 21.0 C° |
| 19.0 méternyi mélységben | 11.1 C° | 16.9 C° |
| 28.5 méternyi mélységben | 11.1 C° | 14.4 C° |
| 40.0 méternyi mélységben | 11.7 C° | – |
| 47.5 méternyi mélységben | 12.3 C° | 11.9C° |
| 57.0 méternyi mélységben | – | 10.8 C° |
| 66.5 méternyi mélységben | – | 9.8 C° |
| 74.0 méternyi mélységben | – | 9.7 C° |
Ezek szerint a hullámok szintájának téli hőmérséklete 10.7 C°, nyári hőmérséklete 22.5 C° lévén, ezen két adat alapján a közép évi hőmérséklet 16.6 C°-nak felel meg;* a téli és nyári hőmérséklet közötti különbség 11.8 C° jelentékeny, akár a viz felszinén. A hőmérséklet változásai gyorsak és napról-napra mérhetők.
A partok közelében a közép évi hőmérséklet csak 15 C°, tehát kisebb, mint a fiumei öböl közepén, minek oka első sorban a dús partmenti fenék- és parti hideg édesvizü források.
Centriscus scolopa. – Tengeri szalonka.
1/3 nagyság.
Ezen szintájban élő állatok e szerint közvetlen hullámmozgást, fényt, nagyobb hőmérsékletet igényelnek és nagyobb viznyomást elviselni nem birnak, és a sótartalom változásai iránt nem annyira fogékonyak, sőt ha egyszer-másszor szárazon maradnak, rövid ideig víz nélkül is elélhetnek, míg a II. szintáj állatai huzamos ideig maradnak szárazon és a partmenti állatok a sótartalmú nedves tengeri levegővel érik be.
Abbazia.
Grünwald Imre aquarellje.
433Ezen szintájt jellemző állatok a következők:
1. Puhányok. Typus: Mollusca.
a) Csigák: A parti sziklafalakhoz és az alámerült sziklákhoz tapadnak.
Patella coerulea L. pajzscsiga.
Chiton Cajetanus Poli, – Ch. siculus Gray.
Nassa corniculata Olivi, – N. reticulata L. – a moszatokon. N. costulata Renieri, iszapos parti tengerfenéken.
Pisania maculosa Lamark, a sziklákon.
Columbella rustica Linné, a sziklákon a tenger felszinéhez közel.
Natica millepunctata Lamark, a sziklákon.
Conus mediterraneus Brug, kúpcsiga.
Cerithium scabrum Olivi, a sziklákon.
Littorina neritoides Linné, a sziklarepedésekben.
Mangelia reticulata Risso, a homokban.
Rissoa costata Jeffreis, – R. marginata Michaud, – R. calathiscus Philippi – R. exigna Philippi.
Murex Edwardsii Payraudeau, gyakran szárazon marad.
Phasianella pulla Linné, a sziklákon.
Turbo rugosus Linné, melynek operculumát (Sz. Lucza szeme) díszítésre használják.
Solea vulgaris. Platessa vulg. – nyelv- és levélhalak.
Trochus fragaroides Philippi (vulgo: naridole) mindenütt a sziklákon a viz felszinéhez közel, – T. articulatus Philippi, – T. dubius Philippi, a sziklákon, – T. striatus Linné, sziklákon és moszatokon, – T. varius Linné és T. devaricatus Linné partmenti köveken és sziklákon.
Haliotus tuberculata L. (orecchio di S. Pietro) füles csiga, sziklákon.
Aplisia depilans Linné, – A. punctata Cuvier, a kövek alján, néha a vizen kivül (Portorč).
Doris verrucosa Linné, kövek alatt a víz szinéhez közel.
Polycera quadrilineata Müller, a bőrmoszatokon.
b) Kagylók:
Pholas dactylus Linné, sziklákban.
Saxicava arctica Linné, sziklákban és szivacsokban meneteket fúr.
Solen vagina Linné (hüvelykagyló), Czirkvenicza felé az iszapban.
Venes gallina Linné, V. decussata, a homokban.
Venerupis Irus Linné, és
Petricola lithophaga Retzius, a köveken belül.
Mytilus minimus Poli, – M. lineatus Gmelin, – M. Galloprovincialis Lamark, a bisszussal (szakál) a sziklákhoz tapadva, fürtöket alkotnak.
Mediola barbata Linné, és M. Petagnae Scacchi, mint az előbbiek.
Lithodomus lithophagus Linné, a sziklákban.
Arca Noae Linné, – A. navicularis Bruguičre, – A. barbata Linné, a sziklaüregek falaihoz tapadnak.
Lima squamosa Lamark, L. inflata Lamark, a sziklarepedésekben.
Spondylus aculeatus Philippi, a sziklákhoz tapad.
434Anomia ephippium Linné és A. cepa Linné, sziklákon és Mytilus kagylók héjain közönségesek.
Ostrea plicatula Linné, – O. depressa Philippi, sziklákhoz és egyéb alámerült tárgyakhoz tapadnak.
2. Rákok. Classis: Crustacea, typus Arthropoda.
Acanthonyx lunulatus Risso, sziklákon a bőrmoszatok között él.
Xantho rivulosus Risso, közel a parthoz, kavicsok és kövek között mászkál.
Eriphia spinifrons Herbst, tengeralatti partmenti sziklákon.
Belone acus. – Árcsőrű csuka.
1/12 nagyság.
Carcinus maenas Pennant, táskarák, a sziklarepedésekben leskelődik.
Pinotheres pisus Linné, osztrigafélék héjain belül él.
Gebia litoralis Risso, iszapos tengerparton él,
Alpheus dentipes Guerin,
Nika edulis Risso és
Athanas nitescens Leach, moszatok között bujkálnak.
Palemon squilla Linné, – P. rectirostris Zaddach, átlátszó hosszúfarkú rákok, melyek a sekély vízben is uszkálnak.
Sphaeroma serratum Fabricius, – S. granulatum Grube, aszkarákok, összehúzódva gömbalakot vesznek fel.
Idothea tricuspidata Desmarest, az algák között.
Bopyrus squillarum Latreille, a Palaemon squilla,
Gyge branchialis Heller, a Gebia litoralis rák kopoltyúüregeiben élősködnek.
Caprella acutifrons Latreille. Csekély mélységben, moszatokkal benőtt sziklákon él.
Gammarus marinus Leach, bolharák. Sekély parti vizekben ugrálva úszik, – G. locusta Fabricius, kövek és bőrmoszatok alatt, – G. Olivii M. Edwards, Voloskában.
Chthamalus stellatus Poli. Közönséges apró kacslábú rák, melynek héjai a partmenti sziklákon néhol valóságos kérget képeznek.
Gyürüs férgek. Classis: Annelides; typus: Hermes. A hullámok parti szintája férgekben igen gazdag, de minthogy ezek leginkább a moszatok között tartózkodnak és az 1–25 méternyi mély vizrétegekben is a moszatokkal benőtt köves talajon élnek nagyobb mennyiségben, az ismétlést elkerülendő, legtöbbjét a következő szintájnál fogjuk felsorolni. Itt csak azokra szoritkozunk, a melyek kizárólag csakis ezen 1–3 m. mélységben találhatók. Ilyenek:
Spirographis Spallanzani Viviani, szétterjesztett tarkaszinü tapogatóval a tenger díszét képezi; helyhez kötött féreg, a mennyiben csövével sziklához vagy czölöphöz tapad.
Sabella reniformis Lenckart. A martinschizzai öbölben.
Pectinaria auricoma Müller. Martinschizza öblének a vesztegzár intézettől jobbra elterülő sekélyvizű, iszapos részében.
Cirratulus Lamarckii And. M. Edwards. Mint az előbbi.
Arcnicola piscatorum Cuvier és A. Grubii. Mint az előbbiek.
Pontobdella muricata G. Ezen tengeri piócza rájákon élősködik ugyan, de sziklákon is találtatott már.
Sipunculus verrucosus Grube. Martinschizza öbölben.
Exocvetus volitans. – Fecskehal.
1/10 nagyság.
435Bonellia viridis Schmarda. E klorofilt tartalmazó zöld férget e sorok irója Fiumétól Portoréig a tengerpart szikláiból szedte ki, miután előbb megleste tanyáját, azután a sziklát összetörte.
4. Tüskebőrüek. Typus: Echinodermata.
a) tengeri sünök: Echinus esculentus Linné (riccio di mare), tengeri sün; tömérdek mennyiségben a fiumei kikötő mólóin és a sziklákon az egész part hosszában. E. microtuberculatus Blainville. Ritkább.
b) tengeri csillagok: Asteriscus verruculatus M. Tr. Alámerült sziklákon.
Ophiolepsis ciliata M. Tr. és
Ophistrix fragilis O. F. Müller, igen kényes tengeri csillagok. Élnek a moszatok között vagy a szivacsokon néha nagy mennyiségben.
5. Ürbelüek. Typus: Coelenterata.
a) Virágállatok. Polypi. Actinia sulcata Penn. A. purpurea = rododactyla. Mos, A. mesembryanthemum = cereus Oken. A. viridis.
b) Szivacsok. Spongiae: Hircinia spinulosa C. Schmidt.
Esperia calyx Nardo.
Geodia placenta = gigas O. Schmidt, a sziklákhoz tapadnak.
Reniera porosa O. Scmidt. Egyéb tárgyakat kéreg gyanánt von be.
