VII. Legmélyebb fenékszintáj.
VII. Legmélyebb fenékszintáj.
Ezen szintáj a Quarneró egyenletes tengerfenekének egyes medenczeszerü, 60 métertől 100–102 méternyi mélyedéseiben terjed ki; e szerint nem általános, inkább csak helyi jellegű.
A talaj mindenütt legfinomabb agyag, a medenczék lejtőin itt-ott sziklás vagy durva kavicsos. Ezen mély medenczékben mindenütt valószinüleg mély szürkület, talán sötétség uralkodik, melyben a fény és a szin változatait megkülönböztetni nem lehet. A nyugalom tökéletes, a viznyomás 110 m. 442mélységben körülbelül 12 légnyomásnak felel meg. A középhőmérséklet bizonyára még inkább sülyedt és a nyári és téli végletek közti különbség is bizonyári igen csekély. Hőmérséki változatok itt nem igen léteznek, hanem egymásba folynak. Ezekről az egyenletes, hűvös hőmérsékletü vizrétegek állatairól eddig kevés biztosat tudunk, – ehhez rendszeres kutatás és buvárkodás szükséges, – de valószinü, hogy itt olyan állat-alakok is élhetnek, milyenek az északibb, hidegebb tengerekben is előfordulnak.
Ezek a mély medenczék is hemzsegnek a csemegerák sokaságától, a chioggiai olasz halászok az ő kokkia-hálójukkal napfényre hozzák a – Serialaria lendigera Müll. mohállatok telepeinek rendetlenül összekuszált és egymással összenőtt nemezeit, és köztük az Aglaophenia myriophyllum pennatula Lamx. nevü hydrokorallok lombjait.
Napfényre kerülnek ilyenkor eltörpült kagylók és csigák, azoknak üres és törött héjai, melyek közül Lorenz I. R. szerint* legföllebb csak a Cardium Linné, Arca L. és Lucina Bruguiére, ismerhetők fel. Ráakadunk még Pecten glaber L. és Avicula tarentina Lam. Venus fascita Da Costa. V. ovata Pennant kagylókra és Turitella quadricarinata Brocchi* nevü csigafajra.
Topografia delle cittŕ e del circondario di Fiume 1896. – Pag. 152.
Stossich M. szerint csak Sebenico-ban fordul elő, és nem gyakori; M. Stossich. Prospetto della fauna del mare Adriatico. P. II.
A mélyebb tengerfenéknek kutatásához nagyobb készülékek szükségesek, nem olyan könnyen megy az, mint a partmenti, kevésbbé mély tengerekben való kutatás, a mihez gyakran jó, biztos csónak, két evezős, egy-két olcsóbb, sajátszerkezetü fenékháló és egy 100 m. hosszu kötél elegendő. Hozzájárul egy-egy vágóhorog, szigony, vakaróvas, felfogó háló és emelő fogó. Nem igy van ez a nyilt tengeren; itt jó kis vitorlás vagy kis gőzös, több ember, drága, hosszu kötelek és még drágább hálók kellenek, a mit magánember nem győzhet meg. A chioggiai olasz halászokkal tudományos kutatásra anyagot gyüjteni nem lehet, mert drága az idejük, válogatni nem engednek és mindazt, a minek a halcsarnokban nincs keletje, azonnal visszadobják a tengerbe.
