VI. A homályosság szintája.
VI. A homályosság szintája.
Függélyes irányban 40 méternyi mélységtől 60 m. mélységig terjed le. Vizszintes kiterjedése nagy, terjedelmes, a mennyiben fenekét nemcsak az alsó parti meredek lejtő és szintén meredek gerinczek lejtői képezik, melyek a Quarneró egyenletes, sík tengerfenekéből kiemelkednek, hanem másrészt csaknem az egész Quarnerónak és a magyar-horvát tengerpart mentén elhuzudó csatornáknak és öblöknek gyengén hullámzatos, majdnem sík tengeralatti talaja képezi.
A talaj maga a lejtőkön sziklás, a tengeralatti gerinczeken szirtes, a sík tengerfenéken híg agyag. Egyes helyeken a fenékből édes vizi források bugyognak fel, még pedig oly erővel, hogy az édes viz kisebb fajsulyánál fogva a tenger felszinéig tör és azokat a köralaku édesvizi tükröket képezi, melyeket halászaink igen jól ismernek és belőlük friss édes vizet meritenek. Ez édes vizű források módositják a tengerviz hőmérsékletét, fajsulyát és sótartalmát, de a hatásuk inkább közvetlen, lokális. A fény hatása igen csekély; a fény és árnyék közti különbség nem létezik, minden szürkés-kék szinben látszik. A viznyomás nagy és a vizrétegek zömében, 60–65 m. mélységben körülbelül 6 1/2 légnyomásnak felel meg. A viz tökéletes nyugalomban van.
A hőmérséklet tetemesen sülyedt; a középhőmérsék + 12 C°-ra tehető és a mélyebb vizrétegekben rohamosan sülyed. A hőmérséklet azonban állandóbb; változások lassan következnek be, melyeket egy-egy hónap lefolyása után észlelhetünk és mérhetünk. A téli hőmérsék + 12 C°; a hosszu nyár hőmérsékletének maximuma 15 C°; a végletek közötti különbség e szerint csakis 3 C° fokot tesz ki.
Ezen mély szintájban tartózkodó állatok homályt, a viz nyugalmát, továbbá alacsonyabb bár, de állandóbb hőmérsékletet kivánnak; szervezetük a nagyobb viznyomást is képes elviselni. Ebben a hidegebb szintájban már nem találjuk annyira a Földközi tenger faunáját jellemző állatokat, hanem inkább azon állatok vannak elterjedve, a minők az Atlanti-Oceán északibb, európai öbleiben élnek.
441E mély szintájban élő jellemző állatok a következők:
1. Puhányok. Typus: Mollusca.
a) Csigák: Dolium galea Linné, a nagy hordócsiga.
Cassidaria echinophora Linné, és C. tyrrhena Chemnitz.
Odostomia craticulata Brusina.
Turritella triplicata Brocchi.
Pleurotoma-Raphitoma, az algákon és az iszapban.
b) Kagylók. Venus fasciata Costa.
Cardium cili Linné, C. oblungum Gmel. Isocardia cor Linné.
Pectunculus pielosus Linné.
Pecten adspersus Lam. P.
Testae Bov. P. opercularis Linné.
és Nucula sulcata Brown.
2. Rákok. Classis Crustacea.
Az előbbi szintáj alakjain kivül tömérdek mennyiségben a Portunus depurator Linné, (mazinette) nevü táskarák és az izletes és drága
Nephrops neroegicus Linné, (scampi) csemegerák. (Lásd: halászati statisztikát) Fiume egyik specialitása, mely kizárólag csakis a Quarneróban és Norvégia fjordjaiban fordul elő.
3. Gyürüs férgek közül
a már említett Hermione-Aprodite hystrix Savigni és A. aculeata Linné.
4. Tüskebőrüek közül a Holothuriák és a már emlitett Palmipes membranaceus Ag.
5. Ürbelüek közül a virágállatok telepei, a korallok vannak képviselve. Ilyenek: Gorgonella és Gorgoma verrucosa Pall. kérges korallok, melynek rendkivül elágazó és bokorhoz hasonló telepe a sziklás talajon fejlődik.
Alcyonium palmatum Pall. és A. digitatum L. husos, puha korallok.
Pematula rubra Ellis, P. phosphorea L. gyönyörü piros, sárgásfehér szinárnyalatu, struczmadár tollához hasonló alaku husos koralltelepek.
Pteroides spinulosa Herkl. szürke szinű tövises tollkorall.
Veretilum cynomorium Pall. Virágzó vesszőhöz hasonló korall.
Az emberevő czápa (Carcharodon Rondeletii) feje preparálva.
