Tengerfenék.
Tengerfenék.
A törmelékkőzet közt, mely a lejtőket s a fenék egy részét borítja, leggyakoribbak a mogyoró- és galambtojás nagyságú görgetett mészkövek. Az ökőlnyi, gömbölyűre vagy tojásdad formára súrolt kövek is elég gyakran fordulnak elő; de már a 10–20 kilós, fejnagyságú töredékkövek nem csiszolódnak gömbölyűre, hanem soklapúak maradnak.
A karszti mészkövek a törmeléken és mészdarán kivül még elmállanak egy bizonyos fajta földnemmé is, mely, a minő jellemző a tengerfenék földjére nézve, olyan nagy fontosságú a művelés szempontjából a szárazon. Ez a sötétveres agyagföld, mely, a tömött kőzeteken is erek és fészkek alakjában, nagy mennyiségben huzódik át. Az esőzések és az erős hullámcsapások, melyek a kemény mészkőzetet csak hosszú időn át támadják meg, az agyagföldet folyton mossák ki belőle s a lejtőkről a tengerbe sodorják, a hol finomra mosott, lágytapintatú, nem idomítható vasvörös iszapot képez.
A közép kréta-képlet dolomitos homokkövei finom, szürkés-zöld homokká hullanak szét, eredetileg finom agyagos, nem idomítható iszappal keverten, mely a homoktól elválva, messzebb vonul be a tengerbe, és csak a nagyobb mélységekben rakódik le. Minthogy a homokkő nem bocsátja át a Karszt 367hasadékain leszivárgó vizeket, hanem föltartóztatva, források, patakok útján juttatja fölszinre, eme folyó vizek által is sok finomszemű homok jut a Quarneroba. A darás finom homok az egyetlen földnem, mely a Quarneroban nagy terjedelmű feneket alkot.
A nummulit-homokkő sohasem mállik homokká, hanem nehéz, idomítható agyagot vagy tályogot alkot, mely rendesen sárgás, a mélyebb fekvő helyeken kékes- vagy zöldes-szürke, gyakran különvált mésztartalmú fészkekkel beerezve. A tenger alatt agyagos pépet képez, melynek vízjárta felső része rendesen híg és sárgás-szürke, alsóbb része már szívós, tiszta szürke vagy kékes- és zöldes-szürke. A kissé durvább szemecskék s a darabkákra szétesett mészerek egy része néha módosulatlanul megmarad s az agyagos péppel sűrűn folyó, vakolathoz hasonló keveréket képez.
