Felügyelők.
Felügyelők.
Az 1848-iki esztendő az egyházmegye felügyelői székében Szontagh Imrét találja, a kit az akkori zavaros időktől javasolt óvatosság vezérelt, a mikor nem egyszer a legnagyobb tapintatosságra és türelemre volt szükség. Midőn 1861-ben hivatalától elbúcsúzott, a közbizalom Szent-Iványi Miklóst választotta utódjáúl. A pátens idejében ő vezette azt a tárgyalást Rozsnyón, melyen a kir. szolgabíró szétoszlásra hívta fel a gyűlés tagjait; de ő a gyűlést csakis az elintézendő tárgyak bevégeztével oszlatta szét. Ott volt Pesten a központi választmány egyik legjelentékenyebb értekezletén; de ott volt a jolsvai esperességi gyűlésen is, hol az elpártolt testvérek ismét visszatértek testvéreikhez. Három évi hivataloskodás után (1861–1864) lemondott. Utóda lett Szontagh Pál (1864–1867), ki kormányzása idejében a nevelő intézetek felvirúlása körül sikerrel fáradozott. Ebbe az időbe esett Máday szuperintendensnek az esperesség kebelében való első egyházlátogatása. 1867-ben mondott le, és utóda Latinák Rudolf lett (1867–1874). Ő is főleg a népnevelésre 419fektetett súlyt. Hivataloskodása idejében lépett életbe az országos népnevelési törvény és a Jolsván megtartott esperességi gyűlés alkalmával a községi iskolákkal ellentétben álló egyéneket, kik a vallásos nevelést féltették, sikerült megnyugtatnia. Távozásával az esperesség egyházainak bizalma 1874-ben Szontagh Bertalan felé fordult, a ki ezt az állasát 1874–1885-ig osztatlan tiszteletben viselte. Hivatali utóda lett Szent-Iványi Árpád (1886–1898), ki mint a Szent-Iványiak méltó sarja, nagy buzgalommal járt elől – főesperesi társával együtt – az egyházak megmagyarosítása ügyében. Tiszai kerületi felügyelőnek választatván meg, utóda Kubinyi Géza, országgy. képviselő lett, a ki 1899-től – Terray Gyula főesperessel karöltve – ébren őrködik az egyházmegye anyagi és szellemi érdekei fölött.
