Szervezet.
Szervezet.
E gyülekezetek igazgatása, vagyis az egyházmegye szervezete, kezdetben határozottan hierarchiai és arisztokratikus szellemű és egyáltalán nem szabadelvü, nem képviseleti. Az egyházmegyei gyűlések szinte despota módra rendelkeznek és uralkodnak. S e gyűléseken a világi elemet – még az assessorokat is – nem szívesen látják, sokszor meg se hívják. Az eklézsiák küldötteit, sőt a lelkészeket is, a tanácskozóhelyiségből kizárják s a tanácskozás nyilvánosságát meg nem engedik. Az esperes és a papi assessorok kezében van minden jog és minden hatalom. Ők kötnek és oldanak, fegyelmeznek papokat és tanítókat, egyes tagokat és egész gyülekezeteket. Censealják és szigorúan ellenőrzik az ifjú lelkészek tudományos készültségét, könyvtárát és egyházi beszédeit s a „papmarasztásnak” e sajnálatos korszakában ők rendelik – sokszor a gyülekezet akarata ellenére – az egyes egyházközségekbe az oda illő és oda érdemes prédikátorokat. Tehát mai egyházi életünk és egyháztársadalmunk két nagyfontosságú, talán legégetőbb kérdését, az egyházfegyelmezést s a lelkészválasztást és az azzal járó visszaélések megszüntetését, ők már a maguk módja és bölcsessége szerint, koruk szükségeinek megfelelően, megoldották.
