A murányi ütközet.
A murányi ütközet.
1849 február hó közepe táján 600 főből álló tót önkéntes csapat tört a vármegyébe Levatovszky ezredes vezénylete alatt s elfoglalta Tiszolczot. E csapat feladata volt a vármegye felvidéki tótajkú népét fellázítani s minél több zavart okozni. A Hurbanistáknak február hó vége felé sikerült Murányt is elfoglalni. Szentmiklóssy alispán rendeletileg intézkedett, hogy a pelsőczi, jolsvai, nagyrőczei, kövi és ratkói nemzetőri századok febr. 25-én éjtszakára Nagyrőczére gyűljenek össze és hogy ő maga is a balogi és vágvölgyi két századdal oda fog érkezni. De nem érkezett meg és ez a körülmény a Rőczén összegyűlt 450 főből álló, rosszul fegyverezett nemzetőr-csapatot a legválságosabb helyzetbe juttatta.
A vidék és Rőcze város lakosságának nagy része Hurbán-érzelmű volt. Ezek folytonos összeköttetésben állottak az egy órányira fekvő Hurbanistákkal, s ha ezek a nemzetőrség helyzetét megtudják, megsemmisíthették volna a kis csapatot. E válságos helyzetben hadi tanácsot tartottak s Latinák Rudolfot, mint a ki e vidéket a legjobban ismeri, bizták meg a hadi terv elkészítésével és az ütközet vezetésével.
Latinák Rudolf, a ki ma is él, friss emlékkel mondja el ezeket az eseményeket. Este 8 órakor összehívta a tisztikart s kijelentette, hogy vagy vissza kell vonulniok Jolsvára, a mi szégyenletes dolog volna, vagy pedig az alispánt be nem várva, a Hurbanistákat meg kell támadni. A tisztikar Latináknak ez utóbbi indítványát elfogadva, másnap reggel 9 órakor a nemzetőrök nagy gyorsasággal Murány alatt termettek és a Hurbanistákat minden oldalról körülkerítve, megszalasztották. Különösen Porubszky Imre és Madarász János jolsvai lovas nemzetőrök nyolczadmagukkal és még 40 gyalogos nemzetőr tüntek ki személyes bátorságukkal. A Hurbanisták először Tiszolcz felé menekültek, de útjok el lévén zárva, a Garam felé fordultak vissza. Midőn itt is a nemzetőrök tüze fogadta őket, a murányi hegyeknek menekültek. 16 halottat és 38 sebesültet hagytak hátra és a nemzetőrök 180 szuronyos fegyvert szedtek fel utánuk. A magyarok közül egy pelsőczi nemzetőr sebesült meg, a kinek jutalmul a kormány 1000 ezüst forintot küldött.
A Galicziából, a haza hívó szavára Magyaroszágba siető Lenkey-féle huszárcsapat 1848 pünkösd ünnepére Rimaszombatba érkezett, vitéz parancsnoka, 567Lenkey százados vezetése alatt. A csapatot nagy lelkesedéssel fogadták és megvendégelték. A huszárok néhány napig pihentek s azután tovább vonultak.
