Az abszolutizmus.
Az abszolutizmus.
Az abszolut kormány idegen nyelvű és származású hivatalnokokkal rakta meg a megyei hivatalokat. Az adó nyomasztóan nőtt, az árúk szerfölött megdrágultak, az emberek egymás iránt bizalmatlanok lettek, mert mindenkiben az abszolut kormány titkos bérenczét vélték látni. A házkutatások mindenütt napirenden voltak.
Mikor az 50-es években Albrecht főherczeg Igló felől Krasznahorka felé jött, Andrássy György gróf, a főherczeg üdvözlésére a várbeli régi ágyúkkal lövetett. Az üdvlövéseket azonban a főherczeg rossz néven vette, a történeti becsű ágyúkat elkoboztatta és a bécsi arzenálba vitette. Csak Andrássy Manó grófnak sikerült, Thun akkori osztrák miniszter közbenjárásával, az ágyúkat megmenteni és visszaszállíttatni.
1854-ig ötször hirdettek statáriumot a vármegyében. 1852-ben az abszolut kormány az ideiglenes telekadó összeírását rendelte el, majd a bélyeg-, a fogyasztási adót és a dohánymonopóliumot hozta be. 1853-ban a katonakötelezettség alól való felmentési díjat rendszeresítették s azt 500 frt-ban, később pedig 1500 frtban állapították meg. 1855 márczius havában a községek titkos rendeletet kaptak, hogy 18-tól 28-ig, éjféli 12 óráig a községek bejáratait szigorúan őrizzék és minden legkevésbbé „gyanús” egyént fogjanak el.
1856-ban az abszolut kormány rendelkezésére a vármegye új beosztást nyert. A vármegyét öt kerületre osztották. Az I. kerület volt a rimabrézói, 13 1/10 négyszögmérföldnyi területtel, 48 községgel és 28,114 lakossal. A biróság székhelye Rimaszombat volt. A II. kerület volt a nagy-rőczei, 15 4/10 mföld területtel, 40 községgel és 30,913 lakossal. Egyszersmind birósági székhely. A III. kerület volt a rimaszombati, 12 7/10 mföld területtel, 56 községgel és 22,801 lakossal. Egyszersmind a biróság székhelye. A IV. kerület volt a rozsnyói, 15 6/10 mföld területtel, 50 községgel és 35,652 lakossal. Birósági székhely is. Az V. kerület volt a tornallyai, 13 3/10 mföld területtel, 68 községgel és 31,307 lakossal. Birósági székhelye Rozsnyó volt.
Az abszolutizmus ideje alatt a vármegyében működött megyefőnökökről a törvénykezési részben bővebben írunk, miután áldatlan működésük ez időben jobban belevág ama kor törvénykezésébe.
1860-ban, az októberi diploma kibocsátása után, gróf Andrássy Aladárt nevezték ki a vármegye főispánjává, a kit a vármegye, mint egy jobb kor hajnalának előrevetett sugarát, nagy lelkesedéssel üdvözölt. A képviselő-választások is megindultak és a beamterek helyébe csakhamar ismét választott tisztviselők léptek.
