Francziska.
Francziska.
Ez időtájt ismerkedett meg Bécsben egy szép, szelid, kedves leánykával, a ki teljesen felfogta, megértette az elkeseredett lelkű ifjút. Ez a fiatal leány hazát, szülőföldet, mindent pótolt Andrássy Dénesnek, a ki, miután nőül vette, ezzel a lépésével a legboldogabb, legideálisabb tűzhelynek vetette meg alapját. Dénes gróf és Francziska grófné. Mint Philemont és Baucist fogja emlegetni az utókor ezt a két nevet, melynek személyesítőit az isteni gondviselés adta egymásnak. Igazi benső, ideális frigy volt, a mely ezt a két magasztos lényt összekötötte. A gyöngéd, finom lelkületű, melegszívű Dénes gróf, a kit az apai ridegség annyira elkeserített, természetszerűleg, lelke teljes erejéből ragaszkodott ahhoz az asszonyhoz, a ki nemcsak szerette, de ennek a túlfinom, érzékeny léleknek minden rostját megértette, a ki csak neki, érette élt, a ki maga volt a megtestesült jóság, szelidség. Nem igen ismerték itthon Andrássy Dénesnét, de ismerték lelke nagyságát, szíve nemességét Kárpátoktól Adriáig, és még messze-messze, a haza határain túl is. Soha el nem muló jótéteményeiben él örökké s szívbeli tulajdonságait tükrözik levelei, melyekből azok, a kik vele összeköttetésben voltak, keresztényi 626alázatosságát, páratlan jóságát tanulták ismerni. Leveleiből is látszik, milyen boldog egyetértés jellemezte házassági frigyüket, mert minden jó cselekedet elrendelésénél ott áll: férjem beleegyezésével, míg Dénes gróf sohasem írta másként, mint: feleségem meghagyásából, vagy most, mióta elvesztette: áldott jó feleségem emléke iránt való szeretetből. A két ideális, nemes lélek frigyét csak az tudja kellőleg felfogni, a ki tudja, mi egy igazi asszony az olyan férfiúnak, a ki az élet sok keserűsége, igazságtalansága után magába zárkózik, kerüli az embert és elfelejt hinni minden szépben, nemesben.
Igazi vezércsillaga volt Francziska grófné fenkölt lelkű férjének, a ki, mikor ez a női ideál, ez a hitvesi eszmény, örök álomra húnyta szemét, így jellemezte feledhetetlen jó angyalát: Igazuk van azoknak, a kik ő benne vezércsillagomat látták, jó géniuszomat, a ki előttem világított, mikor bennem a jónak még szikrája is alig csillámlott. Mily igazuk van, a kik azt mondják, hogy az én életem annak az igazán nemes nőnek volt szentelve, a kinek emlékét híven fogom őrizni utolsó lehelletemig.
S mint ő maga mondja, ez a talpig ember, Andrássy Dénes gróf, a fenkölt lelkű főúr, meseszerűen jótékony hitvese által vált a magyarnak örökké feledhetetlen nagy fiává.
De mióta, mint fényes csillag az égről, lehullt, elmult a nemes nagy asszony, Andrássy Dénes azóta, mintha kétszeresen is akarná enyhíteni özvegyek, árvák bánatát, gyógyítani az ezer sebből vérző, nagy emberi nyomorúságokat. Andrássy Dénesnél az emberszeretet, a jótevés igazi lelki szükséglet s egyedüli gyönyörűsége a legszebb, a legnemesebb passzió: az adás.
Az ő jótékonysága már fejedelmi pazarlás. Egy nagy, nemes lélek megnyilatkozása, a minőt regékben olvashatunk. Temérdek alapítványát még statisztikai rendben felsorolni is bajos. Évek hosszú sora óta dús jövedelmeit többnyire iskolai és kulturális intézményekre fordítja. Csupán művészeti czélokra 240,000 koronás alapítványt bocsátott a vallás- és közoktatásügyi miniszterium rendelkezésére. Közjóra áldozott adományai milliókra rúgnak. Az 1898-ik év karácsonyán 64,000 forintos adományt tett az uradalmi tisztikar nyugdíjalapja javára, melyhez neje, a saját megtakarított pénzéből ugyanannyit adott s így a nyugdijalap egyszerre 128,000 frtra rúgott, melyhez később még tekintélyes összeget csatolt. Az árvízveszedelemtől sujtott Szelepka zemplénmegyei községet teljesen áttelepíttette a gróf, a falu közintézeteire 20,000 koronát és 160,000 korona értékű építési anyagot ajándékozott. Ezért a falu nevét – hálából – Dénesfalvára változtatta. Rozsnyó városa is több kegyes adományában részesült a grófnak, s még a boldog emlékezetű grófné különös pártfogásában részesítette az ottani óvodát. Ennek érdekében sajátkezűleg írt több izben leveleket özvegy Fábry Károlynénak, egy nagyműveltségű úrasszonynak s nagyobb összegeket mellékelve, nyájas otthoniassággal jegyezte meg: Für unsere lieben Kleinen. Ugyancsak jelentékeny adományban részesült a nőegylet, a mely jelenleg Ónody Károlyné buzgó vezetésével működik sikeresen. 60,000 koronát hagyott Andrássy Dénesné a rozsnyói szegények házára, melyet a nagy lelkű adományozó iránti hálából „Francziska menedékház”-nak nevezett el a város. Temérdek nagyobb összegű alapítványt kapott még Budapest, a hirlapírok nyugdíjintézete és az ujságírók egyesülete.
De ki győzné mind elősorolni a temérdek adományt, legátumot, a mely mind Andrássy Dénes gróf és Francziska grófné nevével függ össze. A nagylelkű asszony, élete utolsó éveit súlyos betegen töltve, már kizárólagosan a jótékonyságnak élt s férjét is mindinkább erre buzdította.
A számos alapítványtól eltekintve azonban, még mennyi temérdeket osztott szét Andrássy Dénes gróf arra érdemes, sorscsapás által sujtott vagy törekvő egyének közt. Egyedüli nemes hiúsága: könnyek felszárítása, a bánat és gond redőinek elsimítása. Rendkívül kezére jár ebben a hazai viszonyokkal apróra ismerős kormányzója, Sulyovszky István, maga is egyike a legnemesebb emberbarátoknak, a kit gyásza nagy napjaiban gondviselésszerűleg rendelt Andrássy Dénes mellé az isteni végezés, s a ki szerencsés kézzel és ritka finom tapintattal választja ki a gróf nagylelkű támogatására érdemes egyéneket.
Ezer és ezer nyomorulton segített már Andrássy Dénes és eddig vele, hű társa Francziska grófné, a ki úgyszólván felébresztette férje lelkében a 627minden szép és nagy iránt való lelkesedést, ő ébresztette fel a szenvedők, minden emberi nyomorúságok iránt való mély részvétét. Ő tanította meg úgy adni, hogy kérés nélkül adjon és alamizsnája sohase alázza meg a legszegényebbet sem.
DÉNESNÉ.
Mint páros csillag az ég ívén, úgy haladt egymás mellett az élet útján Dénes gróf és Francziska grófné, a világ zajától elvonultan, mint a hajdankor regebeli boldog emberpárja. A kérlelhetetlen végzet azonban másként határozott. A szerető férj elvesztette legdrágább kincsét, mindenét. Meghalt a hű nő, tündöklő képe az aszszonyi nemnek. Gyászba borult Andrássy Dénes gróf szíve, de gyászában százan és százan osztoztak, könnyei közé százak és százak könnye vegyült, zokogván: Leesett a mi fejünk koronája. Meghalt a nagyasszonyok legnagyobbika, Francziska grófné. De nem, hiszen vigasztal a hit. Nem mulhat el, a ki soha el nem mulót alkotott. Nem mulhat el, a ki csak a szeretetnek élt, annak szentelte minden érzeményét. Él, él örökké Francziska grófné, emlékezetét megőrzik késő századok és példányképül állitják az utánunk jövő nemzedékeknek.
Harminczhat évig élt nejével boldog házasságban Dénes gróf, s ez alatt egyszer elhozta Gömörmegyébe is, megmutatva neki krasznahorkai ősi várát, a dernői vasgyárat és a hosszúréti kastélyt, a melyben született, hoszszan elmerengve gyermek- és ifjúkora emlékein s kegyelettel szemlélve elhúnyt szülőinek arczképét. Ez a 70-es évek vége felé történt. Azóta csupán neje halála után – 1903 márczius havában – tért ismét vissza szülőföldére, a hová kegyeletes czél hozta. Az első kapavágást ugyanis személyesen akarta megtenni ama mauzoleum építésének a megkezdésénél, a melyet elhúnyt nejének emeltet. A bálványozott asszony emlékének szentelt síremlék valóban impozáns lesz s a Krasznahorkaváraljáról Hárskútra vezető állami út és a fenyves közt lévő kies fekvésű, szántóföldből kihasított tíz holdnyi területen fog állani. A mauzoleum tisztán faragott kőből készül, huszonnégy méter magas kupolája lesz, tetején kereszttel. Igazi műremekbe készül belül a szarkofag, halványsárga és halványrózsaszínű márványból, a kupola belsejébe pedig tizenkét mozaik-angyalt helyeznek el. Megragadó szép lesz a Mater Dolorosa is, lent a boltban. Az előre elkészített költségvetés szerint, az egész emlékmű 400,000 koronába fog kerülni.
Andrássy Dénes gróf rendkívül jól érezte magát a honi földön, a melyet lelkes kormányzója, Sulyovszky István még mindinkább igyekszik vele megkedveltetni. A gróf itthon tartózkodásának ideje alatt a krasznahorkaváraljai kormányzói lakban lakott, s naponta kisétált a mauzoleum építéshez. Nyájasan beszédbe is eredt egyik-másik munkással s a serényen dolgozónak többet 628ígért. Általában, sokan magába zárkózott, rideg természetnek képzelték az elvonultan élő Andrássy Dénest. Pedig ennek éppen az ellenkezője. Csupa szívnemesség, szívjóság, gyöngédség, a ki – ha fejedelmi adományait említik – szerényen hárít el magától minden dicséretet. Könnyü adni, ha van. – Vagy: Azért van nekem, hogy másnak is legyen – szokta ilyenkor mondogatni. A magyar szót helyesen ejti, csak némi gyakorlatlanság látszik ma még beszédjén; a külföldön töltött évek hosszú sorának nyoma ez. Bámulatos tájékozottsággal bír azonban mindarról, a mi idehaza történik, rendesen olvas magyar lapokat, könyveket s a hazai gazdasági és politikai viszonyok is nagyon érdeklik. Bár rendkívül visszavonultan élt, Gömörmegyében mégis tett egy látogatást, még pedig a megye közszeretetben és tiszteletben álló főispánját, pelsőczi Hámos Lászlót keresve fel berzétei kúriájában, a hol úgy a gazda, mint szeretetreméltó neje, az ősrégi Badányi család utolsó sarja, igazi magyaros vendégszeretettel látták a házukat megtisztelő, kiváló főurat.
Gömörmegyében, de országszerte is erős az óhajtás, vajha e ritka lelki tulajdonokkal bíró nemes főúr végképen visszaköltözködnék hazájába, szülőföldére, a hol bölcsője ringott, és a melynek ölében a legjobb, legnemesebb asszonyi szív fog porladni.
