Géza.
Géza.
A jelenleg élő Andrássyak ifjabb nemzedéke: Andrássy Géza gróf – Manó gróf és Pálffy Gabriella grófné fia, született 1857 július 28-án – v. b. t. t., jelenleg Rozsnyó város országos képviselője. Jeles apának jeles fia, a ki nagy szerepet játszik úgy köz- mint társaséletünkben. Az 1902-ben oly remekül sikerült főúri lovas-játéknak ő volt egyik legfőbb és legagilisabb rendezője.
Tanulmányait végezve – 1881-ben – Széchenyi Géza és Imre grófok, valamint ifj. Hoyos Ernő gróf és Gudenus Gábor báró kiséretében Amerikába indult, hogy ott nemzetgazdasági tanulmányokat téve, egyszersmind a vadászat kedvtelésének is hódoljon. Alligátorokra, grizli-medvére, wapity-szarvasra, bölényre s vadlovakra vadászott társaival és útjában még egy könyv írására is ráért. Ez a nagybecsű munka a homestead-ről (otthonmentesítésről) tárgyal s oly nagy szakavatottsággal készült, hogy több jogi könyvben mint forrásmunkát idézik.
Húsz év mulva – 1901-ben – meg is ülte a társaság ennek az amerikai útnak az emlékezetét. Andrássy gróf elhatározta ugyanis, hogy visszavarázsolja az amerikai vadászéletet s életben lévő négy társával, a szulovai erdő mélyében, szabad ég alatt üt tanyát. Felállitották az amerikai sátrakat, cserkésztek őzbakokra, kint főztek, ettek, aludtak, vidám tréfákat űzve, teljesen felelevenítették ifjúkoruk gondtalan napjait. Az urak többnyire mind abban a ruhában tanyáztak itt, a melyet Amerikában viseltek. Andrássy Géza teljesen korrekt mexikói jelmezét öltötte fel, melynek szürke nemez-kalapja egy helyen ki is van csorbítva. Nagyon emlékezetes kalap ez! Egyszer valami szűk ösvényen mászott keresztül a gróf s mászás közben elsült a puskája. Saját fegyverének két golyója átszakította a kalap peremét, az Isten csodálatos kedvezéséből megkímélve a nemes gróf életét. Andrássy grófné és gyermekei is kijöttek egy napon a sátortáborba, mert a gróf óhajtotta, hadd lássa családja is, hogy élt ő húsz esztendőnek előtte az amerikai ősrengetegben. A lobogó tűz mellett sült vadászszeletek pompásan ízlettek s lakoma alatt a gróf fiacskái, Károly és Manó, talpraesett pohárköszöntőkkel ünnepelték vendégeiket. Ebéd után főúri műkedvelők állottak bandába. Gudenus báró cziterázott, Andrássy Maricza grófnő, a háziúr leánya hegedűjét vette elő s szebbnél-szebb dalokkal szórakoztatta a társaságot. Kint volt Rozsnyóról Berki Berti zenekara is s a czigányok lelkesedését emelte, midőn a remekül hegedülő Maricza grófnő beállott közéjük prímásnak, Széchenyi Imre gróf pedig gordonkásnak. A fiatal grófnő valóban művészileg hegedül s még a czigányok is rendesen megbámulják, hogy húzza a magyar nótát.
Érdekes ennél a momentumnál megemlíteni, mennyire magyaros nevelésben részesülnek Andrássy Géza gróf gyermekei, a ki osztrák főrangú hölgyet, Kaunitz Eleonorát vett nőül. Géza gróf atyja, a törzsgyökeres Manó gróf ezért egy kissé nehéz szívvel is volt, de mikor látta, mennyire gyorsan megmagyarosodott menye, annál nagyobb öröme telt benne.
629Valóban szorgalmas is volt a fiatal grófné s mikor egy izben magyar tanárnője vasárnap azt kérdezte, vegyenek-e ma leczkét, így szólt:
– Tudja, hogy nekem mindig ünnep, ha magyarul tanulhatunk, de soha sincs ünnep arra, hogy elhanyagoljuk.
GÉZA.
Rövidesen annyira megtanult magyarul Andrássy Gézáné, hogy ma már olvas, levelez magyarul s beszédén alig érzik meg az idegen kiejtés. Gyermekeit magyaros szellemben és mindenképen kiváló irányban neveli. Andrássy Géza fiai tehetséges, kedves, szerény fiúk, a kikben semmi főúri gőg, sem fenhéjázás nincs. Ezt írtják is a szülők s most még czímezni sem engedik őket. Így egy alkalommal, mikor egy vidéki földbirtokos az idősebbet Károly gróf-nak mondta, a gyermek édesanyja helyreigazította a szólót:
– Ő még nem gróf – csak Károlyka.
Megható az a testvéri szeretet, a mi a két fiút összefűzi s ha valamelyik beteg, az egészséges nem távozik ágya mellől s mindenképen igyekezik szórakoztatni. Olvasni nagyon szeret mind a kettő, kivált a magyar, hazafias könyveket kedvelik. Károly jó lovas is már s kitűnően lő czélba.
A sport minden ágát kultiválják Betléren s különösen híresek az őszi nagy vadászatok. A társaság szine-java ád itt akkor egymásnak találkozót s kitünően érzi magát mindenki, a mi nem is lehet másként oly szíves házigazda, mint Andrássy Géza s olyan úrasszony mellett, mint Kaunitz Eleonora grófnő.
A Betléren tanyázó vadásztársaság többnyire a Szádvár és környékén fekvő erdőségekben vadászik, de kedvelt kirándulóhely Szulova is, a mely vadásztanya a Rozsnyóról Iglóra vezető állami útnak a baloldalán, a Pozsálló hegyláncz folytatását alkotó hegyen van.
Valóságos kis tündérlak ez a vadászkastély, a mely a magányos vadonban meglep japáni házakra emlékeztető tetőzetével, folyosóival, faragványaival. A déli oldalnak üvegfala van, a melyen át szabadon látható a szálas fenyőkkel ellepett hegyoldal. A szobák oly kényelemmel vannak berendezve, hogy még Ottó főherczeget is meglepték, a ki már több izben volt Andrássy Géza vadászvendége s a kiváló főúri család körében a lehető legjobban érezte magát.
Andrássy Géza politikai működését nem tekintve, irodalom- és műbarát is, a ki különben maga is pompásan rajzol; különösen mestere a torzképeknek. Az Andrássyaknál különben valósággal öröklött hajlam a torzkép-rajzolás. Már Manó gróf atyja, Andrássy Károly is ismeretes volt arról a tulajdonságáról s Betléren a többek közt látható a híres liberális főúr egyik torzképe, a mely a hajdani gömörmegyei pecsovics-okat ábrázolja megkapó közvetetlenséggel. Manó gróf karikaturái igazi remekművek voltak, de nagyon ügyesek Géza gróf rajzai is.
Andrássy Gyula és Aladár grófok fiai: Tivadar és Gyula, valamint Sándor is, inkább Zemplénmegyében töltötték el gyermek- és ifjúkorukat, ott is élnek most is birtokaikon.
