I. Miklós.
I. Miklós.
Három fia közül (I.) György és (II.) János ifjan elhalván, csak a harmadik (I.) Andrássy Miklós folytatta tovább ágazatát. Ő örökölte egyedül a nagy birtokokat és az Andrássy család fényét nagyban emelte. 1661-ben Montecuccoli alatt harczolt s több alkalommal kitűntette hősiségét. Érdemeit el is ismerték s miután előbb aranysarkantyús vitéz lett, 1676-ban, polgári érdemeinek elismeréséül I. Leopold a bárói rangra emelte, majd Gömör vármegye főispánja és consiliarius is lett. Semsey Pál iktatta be főispáni székébe, még pedig nagy díszszel és fénynyel Krasznahorka várában, a mely akkor székhelye is lett a gömöri főispánnak. Andrássy Miklós atyafiságban állván Thököly Imrével, mikor ez a felsővidéki várakat sorban elfoglalta, a bárót is fölszólította, térne át pártjára. Ám Andrássy Miklós, mint uralkodójának híve, nem hajtott rokonára s a megszállástól hat ezer darab aranynyal váltotta meg magát. Andrássy Miklós időközben felvette Luther vallását, de Lippay esztergomi érsek a rozsnyói jezsuiták segítségével újra viszszatérítette a katholikus hitre, a melyben aztán az Andrássyak máig megmaradtak. A betléri kastélyban kegyeletesen őrzik Andrássy Miklós arczképét, mely egykorú olajfestmény, igen szép, athleta termetű férfit mutat. Családi krónikák szerint oly erős volt, hogy haldokolva még egy tölgyfaasztalba kapaszkodva, annak felső lapját ketté törte. Soha betegen ágyban nem feküdt, utolsó betegségében is állva érte a halál. Két nejétől (Zichy Klára és Kerekes Zsófia) kilencz gyermeke maradt.
