II. Péter.
II. Péter.
Az elsőtől származott (II.) Andrássy Péter, a ki már serdülő korában állott katonai szolgálatba, Lesele, majd Caprara Aeneas tábornok zászlói alatt küzdve, Göncz alatt – mint Barkóczi ezredének századosa – diadalmasan harczolt, később pedig Belgrád ostrománál nyert hadi babérokat. Mintán nőül vette karvai Orlay Borbálát, visszavonult a tábori élettől s politikai és tudományos téren szerzett hervadhatatlan érdemeket. Csakhamar Gömör vármegye főispáni székébe iktatták s a szertartást Rozsnyón, 1686-ban, nagy fénynyel, Koháry Farkas hajtotta végre. Mint Gömörmegye küldötte résztvett I. József menyegzőjén, a rendek jókivánságait ékes szónoklatban tolmácsolva az uralkodó előtt. Bécsben való időzését egyszersmind arra használta fel, hogy engedményeket eszközölt ki, az adót illetőleg, vármegyéje részére. A Rákóczy-mozgalom kitörvén, Andrássy Péter Bécsbe költözött s egész 1711-ig ott is tartózkodott. Főispáni székét kurucz öcscse, a híres Andrássy István foglalta el. Andrássy Péter 1715-ben húnyt el. Nagyon kedvelte a tudományokat s a litteraturát, Gyöngyösi István, a megyének 602akkori alispánja s a „Murányi Venus” nagyhírű szerzője, neki ajánlotta Cariclia czimű munkáját. Ezeknek az adatoknak ellentmond részben Krasznahorka várának 1685-ben történt feladása, (lásd: a „Történeti emlékek” czímű munkát) a mely jó kurucznak mondja Andrássy Péter uram eő kegyelmét, a ki, mikor a labanczok már Rozsnyóra bevonultak volna, még mindig: emberűl állott a nagyságos fejedelem melletti hűségben. De a túlnyomó erőnek engednie kelvén, végre Schultz tábornoknak, hitre, minden harcz nélkül átadta a várat. Így jutott 1685 május hónap végén Krasznahorka vára a császárnak kezére.
II. RÁKÓCZY FERENCZ SZEKRÉNYE A KRASZNAHORKAI VÁRBAN.
Családi iratokból viszont azt látjuk, hogy tényleg a császár híve maradt Andrássy Péter. Erre mutat az Orlay család zábláthi levéltárában találtatott „Andrássy testvérek rendszabása Krasznahorka várá”-ban – 1708 – feliratú okmány: „Mi alább subscribált testvératyafiak Krasznahorka várának restaurácziójára, úgy a porkolábnak conventiojára és a praesidiarius hajduknak menstrualis fizetésére és az idősbik atyánkfiától, Andrássy Péter bátyánk urunktól, – a ki ekkor mint labancz a hazából számkivetve, a császár hívségén Morvaországban a felesége jószágain bujdosott – rendeltetett legatumoknak exolutiojára, adulteriorem dispositionem pro hic et nunc tettünk az alább írt szóval szerint rendeléseket...” stb. Eredeti, egész íven írott okmány, az aláírások sajátkezűek, az illetők piros gyűrűpecsétjeivel ellátva. Az írás kelt Dernő, die 20 Mensis Maij Anni 1708. Aláírták Andrássy György, Andrássy Pál, Andrássy Mátyás és a táborban járó Méltóságos Generalis Andrássy István Uram Ő Nsga Plenipotentiariusa, Barna Miklós.
Ugyancsak arra vall Lasztóczy László udvari ágens levele is Bécsből, a melyet a „háborgások alatt”, a morvaországi Hradistyánban időző Andrássy Péterhez intézett, ennek sógoráról, a kurucz Orlay Miklósról emlékezve, a ki orgyilkosságnak esvén áldozatul, benne családjának utolsó férfisarja húnyt el.
1712-ben osztoztak meg Krasznahorka várán és egyéb portiókon az Andrássy Miklós fiai. A hét fiútestvér közül csupán öt osztozott a régi családi fészken, mert az életkorára Pál után következett Miklós, mint örökös szegénységet fogadott minoritabarát, nem tarthatott igényt vagyonra, a Miklós és Mátyás közt született János pedig úgy látszik már ekkor nem élt. Az osztálylevél kelte után három hónap mulva – 1713 február hó elején – azonban már Pál is meghalt, nem hagyva maga után fiúutódot.
