Leopold.
Leopold.
A legénysorban élt és halt Andrássy Leopoldról fényes lapokat találunk a családi históriában. Mint a gömörmegyei nemes fölkelő sereg vezére, József 608fivéréhez hasonlóan, a katonaságnál kezdte pályáját. Később azonban betléri jószágára vonulva, gazdasággal, tudományokkal és szépművészetekkel foglalkozott. Könyvtára egyike volt az ország akkori leghíresebb könyvtárainak. Bárhová utazott, direktoránál, Szathmáry Antalnál hagyta ennek a könyvtárnak a kulcsát, azzal a meghagyással, hogy távollétében bárminő magyar munka jelennék is meg, azt azonnal megvegye és a polczra állítsa. A könyvtárat több ezer kötetre gyarapította s annak külön épületet is emeltetett.
Éremgyűjteménye országos hírre tett szert. A XVIII. század voltaireiánus eszméinek hatása alatt, nem járt a templomba, de azért sohasem becsmérelt egyetlen vallást sem, mindenkiét tiszteletben tartva. A rozsnyói ferenczrendi barátoknak nagy patrónusa is volt, noha sok vaskos tréfát követett el velük, azt sem bánva, ha őtet is visszatréfálták. Általában szenvedélyesen szerette a jux-okat. Szalay, rozsnyói prókátor, a gróf ügyeinek is vivője, nagyon sokat szenvedett köszvényben. Andrássy Leopold elhitette vele, hogy Világoson olyan forrás fakadt föl, a mely egyszeribe talpra állítja a betegeket. A fiskális meg is tette az akkori időben rémítő hosszú útat, ott azonban azonnal észrevette, hogy felültette a tréfás gróf. Valami félév mulva aztán, egy napon csak lélekszakadva hajtat ki Szalay Betlérbe, kiabálva, hogy egy tekintélyes bányász épen most beszélte el, minő szerencsétlenség esett Selmeczbányán, a hol a leggazdagabb bánya robbant föl. A gróf elhitte s mint a selmeczi bányahatóság tanácsosa, azonnal fogatott s indult Selmeczre. Persze, odaérve látta, hogy Szalay felültette, de eszébe jutván a világosi köszvény-fürdő, mosolyogva dugta zsebre a sikerült tromfot. Mindazonáltal Szalay jóideig nem merte magát mutatni a betléri portán. Barátságot tartott Andrássy Leopold Józsa Gyurival is és ennek a kompániája Keglevich Miklós, Csáky Theodor, a Brudern bárók és még többen, gyakorta tanyáztak nála.
Leopold grófért Rozsnyó lakossága a szó teljes értelmében rajongott. Ő maga nyájasan, szívesen érintkezett mindig a néppel s örült, ha vasárnap vagy ünnep délutánon kisétáltak betléri kertjébe. Sokszor muzsikásokat rendelt, egész népmulatságokat csapott s egy deszkaemelvényre helyeztetve öblös karszékét, pipával szájában beléült s úgy gyönyörködött a fiatalság tánczában. Volt egy különös passziója. Rendkívül szerette a nagyon alacsony, jobban mondva, törpe embereket. A hol csak hírét hallotta egynek, Betlérre hozatta, kitűnően gondoztatta őket, s számukra szép ruhákat készíttetett, sőt miniatur-házat is építtetett. Egyik kedvencz törpéjét, Demikátot, le is rajzolta Leopold gróf s maig megvan ez a rajz, többi pompás rajzaival és torzképeivel együtt Betlérben.
Andrássy Leopold korát meghaladott tudományos képzettséggel bírt, lelki műveltsége, szívnemessége is ritkította párját s egyike volt a család legnagyobb humanistáinak. Mert, noha haszontalan fényűzésre és traktákra nem költött, sohasem zárkózott el, ha igazán arra szorultakon segíteni kellett. Családjának ez a kiváló tagja 1824 október 14-én végezte be életét s végakaratához híven, isten szabad ege alatt, a betléri parknak egy általa ültetett remek fenyőligetében helyezték örök nyugalomra. Sírja fölött, márványkőkoporsót ábrázoló emlék emelkedik, rajta a család czímere és bányászjelvények vannak kivésve.
