Bányászat.
Bányászat.
A XVI., XVII. és XVIII. században a vasbányákon kívül gazdag érczbányákat is míveltek és ez időben a Kassán székelő felsőmagyarországi kir. kamara oltalma alatt állottak, a mit az e kamarától 1686., 1703. és 1731-ben kiadott oltalomlevelek is igazolnak.
A XVIII. század vége felé a dobsinai bányaipar új fordulatot vett és nagy lendületet nyert. 1780-ban ugyanis, bizonyos Schön János Gottlieb nevű szász, Dobsinára jött. Mint szakember, különös figyelmet szentelt a bányamívelésnek 136és csakhamar felismerte, hogy az akkor rézérczeket termelő Czembergben és más bányákban előforduló meddő és hasznavehetetlen kő nem más, mint kékleny és nickel-ércz.
Ez a felfedezés az eddigi bányákat háttérbe szorítván, a dobsinai bányaipar majdnem kizárlólag a kékleny-telepek felnyitására és mívelésére adta magát. Az e körül kifejtett szorgalomnak, kitartásnak és áldozatkészségnek sikerült is – különösen 1830 óta, a mikor angol iparosok a kékleny-ércz rendes vevői lettek – a bányamívelésnek ezt az ágát oly virágzóvá fejleszteni, hogy a dobsinai kékleny-bányászat, évi termelési mennyiségével és az ércz fémtartalmának gazdagságával nemcsak Európa, hanem Dél-Amerika hasonnemű bányaiparát is felülmúlta.
Ily gazdag és virágzó kékleny- és nickl-érczbányák voltak a mult század közepe és vége felé a „Czemberg”, Mária és Terézia Stollen, „Hilfegottes”, „Goldschmiedslände”, „Merkurius-Sorsmező”, „Josef Blaudunst” nevű bányák, a melyek sok száz bányamunkásnak adtak kenyeret és a bánya-részvényeseknek milliókat jövedelmeztek. Hogy a Czemberg-bánya érczmennyiségéről és az ezen bányából befolyt jövedelemről fogalmunk legyen, elegendő megemlíteni azt, hogy Dobsina városának, mint főrészvényesnek 46 bányarészvény után 1870-ben 92,000 frt tiszta jövedelme volt.
Sajnos, hogy e gazdag kobald- és nickl-érczmennyiség lassanként elfogyott, kivágódott és főkép az Új-Caledoniában föltárt roppant gazdag kobald- és nickl-ércztelepek következtében teljesen megszünt.
