A Rimamurány-salgótarjáni erdőgazdaság.
A Rimamurány-salgótarjáni erdőgazdaság.
A Rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság erdőgazdaságának leírása a következő:
A Rimavölgyén elterülő erdőbirtok egyes kisebb birtokosok tulajdonából ment át a „Rimai Coalitio” birtokába. Az 1852-ik évben a Rimai Coalitio, melynek birtokai majdnem kizárólag erdőkből állottak, a bányavagyonnal rendelkező „Murányvölgyi-Unió”-val „Rimamurányvölgyi vasmű-egyesület” név alatt egybeolvadván, a szétszórt összefüggéstelen birtokrészletek csakis ennek a vasmű-egyesületnek a birtoklása alatt tömörültek, az 1878-ik évben befejezést nyert tagosztályozással összefüggő egészszé.
1881-ben a „Salgótarjáni vasfinomító társulat” és a „Rimamurányvölgyi vasmű-egyesület” között történt egyesülés után ez az erdőbirtok a „Rimamurány-salgótartjáni vasmű részvénytársaság” tulajdonába került, egyben megnagyobbodva az 1867-ben keresztül vitt tagosítás alkalmával a Szirk és Turcsok községek határában fekvő, a „Rimamurányvölgyi vasmű egyesület”-nek osztályrészül esett – addig közbirtokossági vagyont tevő vashegyi erdőtest 1/4 részével és a gerlicze-tapolcsányi vasgyár csődtömegéből megszerzett erdőterülettel.
A társulati erdőbirtok zöme 23234.73 kat. hold kiterjedésben a rimaszombati járásban 48° 27´–48° 45´ északi szélesség és 37° 29´–37° 40´ keleti hossz alatt 260–1341 méter t. sz. f. magasságban terül el; 2447.94 k. hold pedig a nagyrőczei járásban 48° 37´–48° 40´ északi szélesség és 37° 44´–37° 48´ keleti hossz alatt 340–872 méter t. sz. f. magasságban fekszik.
Az összesen 25682.67 k. hold kiterjedésű erdőbirtokból esik állományerdőre 24084.32 k. hold, bekebelezett tisztásra 299.31, véderdőre 18.35, összesen tehát 24.401.98 k. hold. Belsőség 22.56, szántóföld és rét 1173.13, legelő 69.12 és terméketlenség 15.88 k. hold. Helyrajzi tekintetben a közép- és magashegység jellegével bír s legnagyobbrészt a Vepor hegylánczolaton s annak déli kiágazásain, hol csekélyebb, hol meredekebb lejtőjű hegyeken s dombokon terül el. Fontosabb hegycsúcsok a Vepor 1341 méter, Djel 1047 méter, Osztra 1017 méter, Szinyecz 916 méter, Hiég 872 méter és Dubova 628 méter magasságban. A Vepor hegységben fakadó Rima folyó mindkét partján elterülő erdőbirtokon számos vízdús, a Rimába szakadó patak van. Éghajlata mérsékeltnek mondható; a déli részekben az erdőterület nagyrészét elfoglaló tölgy, északi részein a bükköt mindinkább kiszorító fenyő tünteti fel leginkább a hőmérsékleti különbségeket. Késői és korai fagyok nem tartoznak a ritkaságok közé és néha érezhető károkat okoznak a csemetékben és a fiatal hajtásokban. Az uralkodó szelek iránya ÉK. Nagyobb, romboló hatású szélviharok azonban csak elvétve fordulnak elő.
Az előforduló fanemek terület szerint a következőleg oszlanak fel: tölgy és cser 13%, bükk, gyertyán 54%, lúcz-, jegenye-, veres-, erdei- és feketerenyő 18%, juhar, hárs, szil, kőris, nyír, nyár és egyéb lágy lombfanemek 15%. Az évi fatermésnek miként leendő felosztása, a terheknek és költségeknek mi módon való viselése s a gazdálkodás ellenőrzése felől, a vezérigazgatóság utasítása alapján, a rimabrézói erdőhivatal – melynek élén egy erdőmester áll – intézkedik. Az erdőhivatal alá van rendelve és annak székhelyén van az erdőrendezőség, egy erdészszel, mint erdőrendezővel és a szükséges segédszemélyzettel; az erdészeti számvezetőség egy számtiszttel és segéddel. A 4 erdőgondokságot és pedig a klenóczit 8987.45 k. hold, a rimabrézóit 5311.25 k. h., a rimóczait 7698.12 k. h. és a vashegyit 2404.96 k. holdnyi kiterjedésben 3 erdőgondnok vezeti. A 19 erdőőrzési kerületben az őrzési teendőket 21 erdőőr végzi.
236Ezt az erdőbirtokot az erdőtörvény intézkedésének megfelelőleg, rendszeres gazdasági üzemtervek szerint kezelik. Az első üzemberendezés 1880-ban történt, a midőn 40–60 éves vágásfordulóval bíró sarjerdőüzemosztályokat alakítottak. De az ezek alapján folytatott gazdálkodásból mindinkább felmerülő hátrányok 1884-ben újabb rendezést kivántak, mely alkalommal már szálfaerdőüzemmód és 80 éves vágásforduló állapíttatott meg.
Habár az 1884. évtől folytatott erdőgazdálkodás a mult mulasztásait némikép helyrehozta, az üzemtervek és térképek kezdetlegessége a gazdasági beosztás és vágások vezetésének helytelen módja, valamint az erdő állagában beállott tetemes változások, ismét újabb erdőrendezési munkálatokat tettek szükségessé, melyeket 1894. évtől 1902. évig foganatosítottak.
Az erdőbirtok, melynek feladata a társulati bányák és kohók szükségletét állandóan fedezni, a bánya-, szén- és tüzifagazdaságra van berendezve és pedig 7 szálerdő-üzemosztályra 80 éves, 1 szálerdő-üzemosztályra 60 éves átmeneti vágásfordulóval és 1 véderő-üzemosztályra.
Különös gondot fordítanak az erdőmívelésre. Az átiskolázott csemetéket nagy szakértelemmel ápolt és 5600 korona évi költséggel fenntartott állandó csemetekertben nevelik és pedig fanemek szerint: kocsánytalan-, kevés kocsányos tölgy, lúcz-, fekete- és veresfenyő; alárendelt mennyiségben ákácz, eper, hárs és amerikai dió.
Évenként átlag 250 kat. holdra rúgnak a pótlandó hézagos fiatalosok és a természetes felújulás fogyatékos helyei, az üzemtervi mű előirása alapján beerdősítendő évi vágásterületek és tisztások.
A bükk- és tölgyállabok felújítása – fokozatos felújító vágás alkalmazásával – természetes uton történik; oly középkorú állabokban, melyeknek zömét a nyír és nyár alkotja, alátelepítés alkalmaztatik, a tenyészteni szándékolt fanemek csemetéivel. Az erdősítések kizárólag erőteljes, 3–4 éves átiskolázott lúczfenyő és 2–3 éves visszametszett tölgycsemetékkel történnek ültetés útján márczius és április hónapokban.
Mindenütt, a hol azt a termőhely és fekvés megengedi, a kocsánytalan tölgy, kis mértékben az alsóbb részeken, kocsányos tölgy, ellenben a lúczfenyő, rosszabb talajon a feketefenyő, míg a vízmosásokban ákáczcsemeték alkalmaztatnak.
Az erdősítések szorgos ápolásban részesülnek és kiváló gondot fordítanak az ültetések tisztítására s a mennyiben a kikerülő faanyag, mint rudak, abroncsok, nyirfavessző stb. értékesítésével a tisztítási költségek nem fedezhetők, ez évenként még 800 korona készpénzzel pótoltatik. A 800.000 darabot meghaladó csemete kiültetésénél 30 igás napszámot és 8500 kézi napszámot használnak fel. Az összes erdősítési költségek évenként átlag 10,000 koronára rúgnak, tehát holdanként 18–40 koronára; az átlagos igás napszámbér 6 korona, kézi napszámbér 1 korona.
Az évi vágásterület 285.40 kat. hold, melynek famennyisége: épület-, haszon- és szerszámfában 5600 m3, szén- és tüzifában 40,600 m3, tehát a haszonfa 12%, míg a tüzifa 88%. Mint haszonfát termelik a különböző méretű bányatámfát, faragott fát, iparvasúti tölgytalpfát és bányarovatfát, kevés rönköt, épületi- és műszerfát. A tüzifánál 2 osztály van megállapítva, ú. m. I. oszt. és II. oszt. bükkhasáb, dorong- és galyfa vegyesen.
Az 1901/1902. üzemévben nyert haszonfából termeltetett: fenyőbányafa 909 m3, tölgybányafa 1977 m3, tölgy faragott fa 410 m3, mint fenyő-, bükk-, tölgy-, nyír-, nyár-szerszámfa 1304 m3, összesen 5600 m3 39.500 kor. alapértékben.
A fokozatos felújító vágások fahozamának feldolgozása október havában kezdődik és a következő év április haváig tart.
Az előhasználatok az áterdőléseket, tisztításokat, öngyérüléseket és az esetleges kisebb mérvű szél- és hótöréseket ölelik fel, melyek az 1901/1902. üzemévben 18,900 m3 fatömeg után 27,297 kor. tőértékkel voltak képviselve.
A mellékhasználatok közül a nagyobb kiterjedésű tisztások és az erdőbirtokhoz tartozó rétek kaszálása és a legeltetés van gyakorlatban. Ez utóbbi azonban – kivéve a vasércz-kohók és gyárak közelében fekvő erdőrészeket – a 10 évi elő- és 25 évi utótilalom szigorú betartásával – lehetőleg szűk korlátok közé van szorítva. Makktermő években a makkoltatás szintén 237számottevő. Mellékhasználat még a vadászat, melyet a társulat önmagának tartott fenn, továbbá a kőfejtés és az erdei gyümölcs szedése. Az összes mellékhasználatokból befolyó jövedelem az 1901/1902. évben 27,500 korona volt.
Az erdőbirtok összes fatermésének zömét a társulat nyustyai vasolvasztója fogyasztja el mint faszenet. – A fatermés számottevő részét a társulati bányák veszik igénybe, bányatámfa, iparvasúti talpfa és rovatfa választékban, míg csekély része a tiszti-, munkás- és szolgaszemélyzet tüzifa szükségletét fedezi.
Az alárendeltebb faanygot, mint a nyirfarúdakat, vesszőt, abroncsot, szárazfát, stb. a vidék lakossága között, a fennálló árszabály szerint, apró faeladás czímén értékesítik.
Az erdőbirtokon kiterjedt szenitési üzem folyik. Az állandó, ügyes szénégetők, tót szenitési móddal, évenként 80,000 űrméter szénfát szenitenek fel, mely faszén a társulat nyustyai vasolvasztójának évi 290,000 hektoliter faszén szükségletét fedezi. A faszén átvétele a kohónál szembecsléssel történik és annak alapján a szénkihozat 1 űrméter szénfa után 3.37–4.10 hektoliter szén között ingadozik; átlag kihozat 3.61 hektoliter.
Az épületi és haszonfaárak a következők:
Helyt erdő, tövön:
|
Az épületfa
| |
10–20 cm.
|
20 cm-en felüli
| |
középvastagságban
| ||
1 m3 lúcz és jegenyefenyő
|
7.00 korona.
|
9.00 korona.
|
1 m3 veresfenyő
|
8.00 korona.
|
10.00 korona
|
1 m3 erdei- és feketefenyő
|
6.00 korona.
|
7.00 korona.
|
1 m3 tölgy, szil, juhar és kőris
|
8 és 10 korona.
|
14 és 18 korona.
|
1 m3 száraz, széltörött és
rovarrágott fenyőfa átlag |
5 korona.
| |
A tüzifa-árak helyben, az erdőben, vágásbérrel együtt a következők:
1 űrméter I. oszt. bükkhasábfa 2.50 kor., 1 űrméter II. oszt. bükkhasáb-, dorong- és galyfa 2.10 kor.; – a vágásbéren kívül: 1 űrméter dőlt és szárazfa mindan fanemből 1.50 kor., 1 kétfogatú szekér hulladék- és galyfa 2 korona.
A faszenet kizárólag tengelyen szállítják, a bányafát a feled-tiszolczi m. á. v. vonalán fekvő Tiszolcz, Nyustya és Rimabánya állomásokon tengelyen, onnan pedig rendeltetési helyére vasúton.
A favágatást a szomszédos községek lakosai s kiváltképen a klenócziak végzik s bár ezek nem állandó munkások, de évről-évre biztosak. Az Amerikába való tömeges kivándorlás itt is megindulván, a munkáshiány az utóbbi években érezhetővé kezdett válni. A szénégetők állandó munkások és a társulati munkások társpénztár-intézetének tagjai lévén, 5–30 évi szolgálati idő után annak megfelelő nyugbérben részesíttetnek.
A termelési díjak a következők:
folyóméter után
|
köbméter után
| |
tölgytalpfa
|
15 fillér
|
3.86–5.39 korona
|
faragott tölgyfa
|
18 fillér
|
5.36 korona
|
tölgybányafa
|
3 fillér
|
0.70–1.17 korona
|
fenyőbányafa
|
4 fillér
|
1.40 korona
|
1 drb tölgyrovottfa
|
1 fillér
| |
1 űrméter szénfa
|
36–50 fillér
| |
1 hektoliter faszén átlag
|
13 1/2 fillér
| |
A fuvarbérek a következők:
folyóméter után
|
köbméter után
| |
tölgytalpfa
|
18 fillér
|
5.60 korona
|
faragott tölgyfa
|
18 fillér
|
5.60 korona
|
tölgybányafa
|
14 fillér
|
5.20 korona
|
fenyőbányafa
|
10 fillér
|
5.– korona
|
1 drb tölgyrovottfa
|
2 1/2 fillér
| |
1 hektoliter faszén után a nyustyai kohóhoz szenitőhelyek távolsága szerint
|
21–42 fillér.
| |
A fatermelésnél 100–150 favágó, a szállításnál 60–80 fuvaros van foglalkoztatva. A szénégetők száma a 100-at meghaladja.
238Majdnem minden évben gyujtogatnak az erdőbirtok különböző pontjain. Szél, hó alárendeltebb károkat okoz, míg a fiatalosokat a szarvas és őzvad rágja le, a mi már tetemesebb károsítást jelent. A rovarok érzékenyebb károkat a faállományban nem tettek, de a Peziza Wilkomii nevű gomba a klenóczi erdőgondnokság szépen fejlődő veresfenyő állományát nagymértékben megtámadta s azokat teljes kipusztulással fenyegeti. A bejelentett erdei kihágások száma 631 volt.
Az erdőbirtok összes évi tiszta jövedelme átlag 155,000 korona, holdanként 6 korona.
