A víz.
A víz.
A vármegyében a víz elegendő és jó. Csak Pelsőczön, Restéren rossz a kútvíz s itt a lakosság a patak, illetőleg a Sajó vízével él. Sziliczén és Borzován, mely községek tudvalevőleg magas fensíkon vannak, kevés a víz s a kútak különösen nyáron hamar kiapadnak; e miatt gyakran fordul elő maláriás megbetegedés a népnél. Az ú. n. Szárazvölgyön nincs állandó patakvíz, noha itt is, bár lágy, de elég jó ivóvíz van. A bányatelepeken a „Rimamurány-Salgó-Tarjáni Vasmű Egyesület” forrásvízvezetékkel látja el munkásait. Rozsnyón szintén. Jolsván, Csetneken vízfelfogó medenczék adják az ivóvízet. Mindamellett orvosaink a dernői, ratkói körben néhány golyvás esetet észleltek és pedig Turcsokon, Barkán, a Vashegykereszt-telepen, Alsósajón és Jolsván, a rozsnyói egészségi körben pedig rachitikus, hiányos csontfejlődésű egyéneket, a mit ott a víznek tulajdonítanak.
A kutak vizének szennyezettsége következtében 1900-ban 260 esetben észleltek hasi hagymázt és pedig Rimaszombatban, Rozsnyón, Dobsinán, Jolsván, Klenóczon, Siden, Fazekaszsaluzsányban, Kuntaplóczán, Gesztesen, Imolán, Zádorfalán, Fügében, Hizsnyón, Berzétén, Nadabulán és Alsósajón. Ezekből bejelentettek 207 esetet és nem jelentettek be 53 esetet; 71 eset pedig halálozással végződött. A lakosság létszáma szerint ezer lakosra esett 1.3‰. Más, a vízzel, vagy a mocsarakkal összefüggésbe hozható bajok, mint a váltó- és a mocsárlázak alig kerültek megfigyelés alá.
