Csucsomi nyelvjárás.
202Csucsomi nyelvjárás.
A csucsomi nyelvjárás egy ő-ző nyelvsziget s a nép, mely ezt a dialektust beszéli, az ő-zést leszámítva, teljesen a nyitramegyei Egerszeg község népére, az ott egészen tótoktól körülvett kis magyar szigetre emlékeztet. Általános jellege alapján a csucsomi beszéd palócz dialektus, a melyen a rozsnyói íz is érezhető, de főjellemvonása, hogy a szó utolsó mássalhangzója előtt álló e betüt ő-nek mondja. Pl. szeretöm, megkövetöm, érdemös, leszök, szivös stb. Jellemzi e tájszólást az is, hogy az ik-es igéknél az ik-et általában elhagyja: Nyálkasod’(ik) az idő, romol’(ik) az út. Molhából kropilkod’(ik). A d végezetü igetöveknél a ja, je cselekvésragot pedig mindig di-nek mondja: A szondi nem adi, inkább sárba tapodi.
Egy különös tájszavuktól: gorgolyitanyi = gurítani, hengeríteni kapták a csucsomiak a gorgolyok elnevezést. Hegyes, szűk völgyektől szaggatott határukban, mely a Pozsaló (Ökörhegy) alatt terül el, kevés s az is nehéz művelést igényelő szántóföldjük, de annál több erdejük van. Úgy a maguk, mint a Rozsnyó város és püspök erdőségeiből emberemlékezet óta fát szállítanak, a melyek a meredekebb oldalakról legorgolyítanak. Innen a (fát guríti’, hengeríti’) gorgolyok elnevezés.
