Dobsinai nyelvjárás.
Dobsinai nyelvjárás.
A dobsinai német sziget nyelvjárása az úgynevezett bulener. Régi nyelvészeink (Bartholomaeidesz, Mikulik stb.) azt állítják, hogy a dobsinai németség tulajdonképpen quád maradvány. Nincsen kizárva, hogy a régi dobsinaiak között quádok is éltek, mely törzs tudvalevőleg hazánk északi részeiben mint bányász nép el volt terjedve, a dobsinai lakosok zöme azonban középnémet származású, mely több ízben, kisebb-nagyobb rajokban Szászországból, Luzátiából, Sziléziából, sőt Flandriából is ide vándorolt és az itt lévő elemekkel mintegy új törzszsé, új irányban fejlődött. A körüllakó tótoktól, az alsóbb vidéki magyaroktól sűrű érintkezés következtében tót és magyar, az iskolai latinságból pedig latin szókat sűrűn kölcsönzött és csinált abból teljesen új, de származását mindig eláruló különleges szót. A dobsinai német nyelvű bányász, hogyha manapság – 500 évi itt tartózkodás után – összejönne régi hazájából való vérbeli rokonaival, bizony nem értenék meg egymást, mert nyelve teljesen elváltozott, gondolkozásmódja pedig a tót és magyar gondolkozáshoz simulva, attól szintén különböző lett. Az azonban tény és gyakorta tapasztalható, hogy a Dobsinára vetődő palócz és a bulener megérti egymás beszélgetését, mondván: Komarätel, geb mer a Pip voll Dohan, ich hob main zacsko net en zsep! és a palócz tessen rápipáznyi szóval nyujtja át a dohányzacskóját. A magyarországi németség nyelvjárásai közül legközelebb áll a dobsinai a gölniczvölgyi dialektushoz és Dobsinát nyelvészetileg a gölnicz-merényi német medenczéhez is sorolják, mert tényleg a bulener tájszólás és a mánta dialektus kölcsönösen simulnak egymáshoz.
Maga a bulener elnevezés éppen a dialektusnak abból a sajátosságából ered, hogy a dobsinai a w-t b-nek, az o-t u-nak mondja s általában kicsinyítve beszél. P. Batter bű barst, bu gehst? A bulener, a was für einer-ből ered. A Mrichen, Säfchen, Suschen, Karlchen, Komarätelchen stb. mint kicsinyítés, még a legöregebbekkel szemben is használatos. A ripai, Munscharäkl, Gisbaion, Rabunzen (fékezz, csikó, héja, hangya) stb. mint különleges és kizárólag dobsinai tájszók ismeretesek. És ilyen tájszó egész sereg van Dobsinán. Napjainkban azonban a dobsinai nyelvjárás e különlegességei teljesen pusztulófélben vannak. A benszülött, de felső iskolákat végző intelligenczia már alig tud egy-egy különleges dobsinai szót. A nép fiatalabb nemzedéke a nép- és polgári iskolákban erősen magyarosodik, az öregek pedig ha egymásközt plauderoz-nak is, de úrral, idegennel szemben nagyon zárkózottak, hallgatagok. Az utolsó két évtizedben úgyszólván teljes erővel borult a dobsinai különleges bulener dialektusra a pusztulás és feledés fátyola és a teljes erővel hódító útjára indult magyar nyelv, ma már erős magyarosodásnak ad helyet.
Mindent egybevetve azokból, a mit e vármegye három nemzetiségének nyelvében, szellemében, szokásaiban és erkölcsében tapasztalhatunk, bízvást elmondhatjuk a kedves emlékezetű Kis tükör nyomán:
Gömör-Kishont megye jó magyar népében,
Magyarosodásra hajló németjében;
Komázó tótjában, a ki büszkén vallja,
Hogy magyar szóláshoz vagyon foganatja:
Látja szivünk azt a jövendő országot:
Egységes és boldog nagy Magyarországot!
Magyarosodásra hajló németjében;
Komázó tótjában, a ki büszkén vallja,
Hogy magyar szóláshoz vagyon foganatja:
Látja szivünk azt a jövendő országot:
Egységes és boldog nagy Magyarországot!
