Tót nyelvjárás.
Tót nyelvjárás.
A vármegyei tótság nyelvjárása a hazai úgynevezett közép főnyelvjárás csoportjába tartozik. Leglélesebben jellemzi ezt a nyelvjárást a hosszú ó-nak a kiejtése, a mely itt uo-nak (ouol, kuon, nuož) hangzik és a mely kettőshangzót ô-nak irnak. Jellemzi még a közép nyelvjárást az is, hogy a vastag hangokat kedveli, pl. čakat, parobok, som stb. és hogy a hosszú á, é, ú hangzókat lágy mássalhangzók után ia, ie, iu kettőshangzókká szereti változtatni: božia, božie, božiu. Gyakori ebben a nyelvjárásban az ä hang mely eönak hangzik: mäso vädnut. Az av, ev, iv, ov, uv, hangcsoportozatokat a szavak végén és mássalhangzók előtt, valamint az al, el, il, ol, ul hangcsoportozatokat a cselekvő alakú igenév mult idejében a gömöri tót úgy ejti, hogy a v-nek illetve l-nek rövid u hangzása van: zábauka, sliuka, robiu, sadou. Két hosszú szótagot egymásután egy szóban nem tűr meg: čierny krásny. A melléknév semleges neme pedig ô-n végződik: dobruo, mlieko, žito. Ennek az általánosan jellemzett gömöri főnyelvjárásnak azután vidékenként külön-külön tájszólásai vannak. Így a garamvölgyi dialektus, melyet fejlettebb hangúlyozás, lágyság és a mássalhangzók tiszta kiejtése jellemez. A sajóvölgyi, csetnek-szlabosi úgynevezett hrâdeki tájszólás, mely erősebben kiejtett v-vel és l-lel, keményen, pattogva beszél. A ratkói tótság sziszegő és a rimavölgyi tótság csacsogó dialektusa, szintén bizonyos határok közé foglalja az azt beszélő vármegyei tótságot.
Általában jellemző a gömöri tótok beszédére, hogy abba, különösen a nyelvhatárokon, igen sok magyar, – és tiszta tót vidéken sok latin és német, sőt cseh szókat is kever. A hatalmasra, nagyra azt mondja: jako szarvas, gúnyolódásra a fiam és lakatos szót használja pl. Daval mido fiamor – fiamnak csúfolt v. lakatosom ma navolal = lakatosnak nevezett. A štôchal (stechen), gechnul (gehen) németből, az emela (eminens), dukácia (ducatio), porcia (portio) latinból származnak.
204Tájszavakban a garamvölgyi tótság, a hronyec-ok leggazdagabbak.
