Építkezés.
Építkezés.
A vármegye magyarlakta vidékein az építkezés magyaros. A magyarsággal szomszédos és kivált módosabb, vagyonosabb tót községekben ugyancsak a magyaros építkezést találjuk. – Fővonásaiban a következő építkezési mód és elhelyezés dívik. A belsőség egyik oldalán, hosszában, az utczára néző homlokzattal van építve a lakóház, a melyben egy utczai nagyobb és egy udvari kisebb szoba van. E kettő között a pitvar, mely beljebb egyszersmind konyha is. A hátulsó szobából nyílik a kamra. A lakóház végében van az istálló és nyitott szín. A belsőség ama részében, a hol az udvar után a kert következik, keresztben áll a csűr. Szemben a lakóház pitvarával van a kút, hátrább ugyanazon az oldalon a sertésól és rendszerint e felett a baromfiak léczes ólja. Előkert, a hol csak a viszonyok megengedik, mindenütt van. Kis 165kapu és kapu, többnyire deszkából, léczből, de sok helyen csinosan fonott vesszőből. Faragványos boltívezett kiskapukkal a szárazvölgyi magyarság portáin találkozunk. Itt a 60-as és 70-es évekből szép példányok vannak. A vagyonosabbaknál az istálló, szín és kamra különálló épületben van elhelyezve. A konyhára nézve ez idő szerint általánossá vált az a gyakorlat, hogy a búbos kemencze oldalán takaréktűzhelyet is állítanak és télen át ezt és nem a nyitott, kürtős konyhát, tűzterepet használják.
Sajópüspöki ház homlokzata.
Komoróczy Miklós rajza.
Az építkezés anyaga javarészt kő és tégla, kevés vályog. A tetőzet fedésére újabban, a vármegye területén sok helyen még a házilag is gyártott cserépzsindelyt használják, noha a régibb házak szalmával fedettek. A zsindelyes házak fedése sima, a szalmásoké vegyes és nagyon változatos. – Látunk a szalmafedéseknél simát szöglet garádossal, a csúcsokon és gerinczeken peremes fedést, buktatós boglyas fedést, sorosat. A szalmával való fedésnek számos változatát leginkább a Balogvölgy községeiben, Radnóton, Rakottyáson, Újfalun, Bátkán és Uzapanyiton találjuk; de nem kevésbbé érdekesek és csinosak a várgedei, ajnácskői, sidi, csomai és gortvakisfaludi szalmás házak. Cserépzsindelyes fedéssel a sajóvölgyi községek egész serege számos épületet mutathat fel, nemkülönben a rimavölgyi községek is. Legjellegzetesebb építkezést találunk a barkóknál Sajópüspökiben, Szentsimonban, Alsó- és Felsőhangonyon. Itt találjuk egyszersmind az ősi építkezés nehány fenmaradt, de már erősen megrongált példányát is: a boldoganyás faházakat.
Szögletes és hengeres oszlopokkal épített tornáczczal a vármegye minden magyar vidékén találkozunk. Ezeknél nem ritkaság ma már az ablakos és vakablakos tornácz sem, a mely ablakával, a ház utczára néző homlokzatán a magyaros két ablakot, ily módon háromra szaporította. A faragványos, léczczel rácsolt és könyöklővel bíró tornáczok is gyakoriak. Ilyeneket Hanván, Runyán, Oldalfalán, Rimaszécsen, Putnokon, Szentkirályon, Bejében és általában a Szárazvölgy községeiben szép számmal láthatunk. – A kő- és tégla-oszlopos tornáczok Gömörpanyiton, Sajógömörön, Otrokocson, Horkán, Mellétén, Liczén, Tamásfalván, Beretkén, Vígtelkén és Szalóczon dívnak. – A házhomlozatok díszítésében vármegyeszerte gazdag változatokkal büszkélkedik a magyarság háza. A díszítések között kevés a színes. Itt-ott akad egy-egy házhomlokzat, a mely kék és piros szinekkel ékeskedve, kirívón tünteti fel a homlokzat díszét; javarészt azonban fehér, domborodó díszítések dívnak, a melyek a kör, szív, négyzet, háromszög, elipsisalakok, a virágok, levelek, csillagok és emberi, állati alakok számos, de mindig csudálatos magyaros érzékkel felhasznált változatait mutatják. A díszítések figurális és ornamentikus változatai között az építkezés évét is rendesen kiírják a jó gömöri magyarok, sőt itt-ott még az építő neve is a homlokzatra kerül. – A tornallyai járáshoz tartozó Hét községben, a melyben javarészt 166bocskoros nemesség lakik, a Héthy nemzetség egyik ősi házának a szép homlokzatán ilyen felírás díszeleg:
Épült Hétben
1777-ben
Héthy Tamás idejében.
1777-ben
Héthy Tamás idejében.
A díszítéseket mindenütt, a hol a homlokzat kőfal és nem deszka vagy patics, – mert ilyen is sűrűn előfordul – alkalmazzák. A csapott elejű házaknál az ablakok felett és között, de még alatt is, szabadon maradt falat látják el ornamentikus, oszlopos és koczkás díszítésekkel. Íves homlokzatok, a melyek kiugró egyenes húzású falakkal kombinálva tekintélyes külsőt adnak sok parasztháznak, Sajópüspökiben, Szentsimonban, Serkén, Feleden, Várgedén, Jánosiban és Pálfalván láthatók.
Alsóhangonyi „Boldoganyás” faház.
Vogel D. felv.
A házak udvar felőli része majdnem mindenütt szélesen ereszes, még ha nincsen is tornáczuk. A tornáczot ezeknél a kőből, vályogból, vagy egyszerűen lebakolt sárból rakott ereszalja terepe helyettesíti. Ha vályogból vagy sárból van, úgy ennek peremét a ház hosszában lefektetett gerenda alkotja, a mely külső oldalán kis czövekkel van helylyel-közzel oda foglalva. Az ilyen ereszek alatt kenderkóczból sodort kötélgúzson, szintén a ház hosszában, 5–6 cm. vastag rudak, az u. n. szakállszárítók függenek alá; ezekre teregetik ki száradás czéljából a hirtelen és rendes mosáson kívül öblített ruhadarabot, szátyvafonalat stb. és őszszel erre aggatják fel a párbakötött kukoricza-csöveket, no meg a gazda csuromig ázott szűrét.
A ház homlokzatán lévő kerek, színes, ellipszis és négyszöges nyílásokon, az ősztől tavaszig nyugalomba helyezett kaszát, csengetyűbe kötött paprikát, magnak való kukoriczakoszorút szokták, kifirtatva kiakasztani. Ha három ilyen nyílás van a homlokzaton, úgy a középsőbe helyezik el a kaszát és két oldalt a paprikát vagy kukoriczát. A hol két nyílás van, ott jobbról a kasza, balról a paprika- vagy kukoriczafüzér díszeleg. Az egynyílásos homlokzatokon váltakozva találjuk a fentemlített tárgyakat. Ugyancsak a homlokzatok e nyílásain tűzik ki a kortesvilágban a szeretett képviselőjelölt lobogóját, a melyből választás után firhangot csinálnak.
167Meg kell még itt említenünk azt az igen sok községben dívó építkezési szokást is, hogy egy-egy belsőség területén egyvégtében két, három, sőt négy lakóház is van. Ez az egy portán valók rendszere. Az ilyen udvarokban azután csak az utczára épült első ház homlokzata érvényesül, pedig a többi házaké is csak oly gonddal van csinálva. Ilyen építkezés van Szent-Simonban, Alsó-, Felsőhangonyon, Sajópüspökiben, Velkenyén, Simoniban, Horkán, Mellétén, Pelsőczön, Szalóczon, Giczén, Deresken és Rimaszécsen. Ennek oka a belsőségek építésére szükséges területek hiánya. Az ilyen porták rendesen nélkülözik a kaput is és teljesen nyiltan torkollanak az utczákra.
A kútak javarészt gémes és gávás kutak, elvétve kerekesek. Legújabban a csigás amerikai szűk kútak kezdenek divatba jönni. Módosabbaknál szórványosan a szivattyús, de itt az ú. n. szivárványos kútakat is találjuk. A hegyvidéket lakó magyaroknál, épen úgy mint a tótoknál, már a csurgós kútakat is láthatjuk. A nyilt kútakat mindenütt kővel rakják ki és a vármegyében dongás kútat csak Szentsimon, Alsó- és Felsőhangony kötetlen homokos határában találunk.
Alsóhangonyi mestergerenda.
Komoróczi Miklós rajza.
A tanyai építkezéseknél már maga az építkezés anyaga is különbséget szűl, de az épületek építési modora sem az, a mi a községbeli házaké. A tanyákon vályogból és vertfallal emelnek épületeket, sőt a paticsos, tapasztott fal is gyakori. A tetőzet sima szalmafedés, ritkán fa- vagy cserépzsindely. Ugyanilyen építkezést gyakorolnak a szőlővidékeken, a szőlőkben emelt kisebb-nagyobb borházak, pinczebejárók, szőlősházak építése körül. A különbség csak a fedőanyagban van, a mely itt venyige és a tető gerinczén kenderpozdorja. Ezt az utóbbi építkezést Putnok, Vály, Sajógömör, Beje, Ajnácskő és Sid szőlőhegyein találjuk, a melyek már javarészt a fillokszera fellépését megelőző idők pusztúló s jobbára parlagon heverő emlékei.
Pinczék, elességgödrök dolgában a vármegyének csak néhány vidéke mutat jellemző építkezést. A Gortvavölgyén, Várgedén, Balogfalán, Ajnácskőn, Csomán, Sőregen, Bénán és Siden, úgy vágják a hapokában a pinczéket és eleséggödröket, mint a Mátrában a siroki palóczok.
Külön kell megemlékeznünk azokról a remekbe készült mestergenendákkal bíró házakról, a melyeket hajdanán a gömöri és kishonti bocskoros nemesek, a rég multban rengeteg erdőségekkel borított vidékeken építettek és a melyből Szentsimonban, Alsó-, Felsőhangonyon, Simoniban, Serkén, Méhiben, Ragályon, Zubogyon, Trizsen, Zádorfalán, Hubón, Naprágyon és Poszobán még mai napig is több ilyen épület rendületlenül áll. Egy ilyen remekbe készült mestergerenda Szilágyi József házában Alsóhangonyon látható, a melynek rajzát itt be is mutatjuk. Hatalmas tölgyfa-gerenda ez, mely ékesen kifaragva, évszámokkal és a mester nevével kiróva, 9.5 méter hosszú, 30 cm. oldal- és 21 cm. alsó szélességű, ma is ép, egészséges műdarab.
A malmok és kendertörők építkezése a szerint, a mint a vármegye alsó részében, a Sajó és Rima alsó folyásán, a hol ezek már nagy mederrel bővizűek, vagy a vármegye felső részén, a hol úgy a Sajó, mint a Rima, 168valamint a többi, kisebb folyóvizek, patakok és csermelyek kisebb, de nagyobb esésű vizüket csobogtatják, épülnek, – különböző. Amott az alulcsapó, emitt a felülcsapó malmokat és kendertörőket építik jó magyarjaink. De építsék azokat bárhol és bárhogy, a nagytölcsérű kürtővel ellátott melegedő kuczkók, a késő nyári és őszi éjtszakákon várakozó őrlő- és törő-asszonyok, férfiak részére, mindenütt megvannak és a szélfogó szinek is, az életet és kendert a malomba szekerező s az őrlés, törés ideje alatt pihenő jószág részére.
Sumjáczi parasztházak.
Saját felv.
A tótság építkezése, a lakóházak és melléképületek elhelyezése körül való eljárása, a magyarsággal való érintkezés határainál úgyszólván teljesen a magyarság befolyása alatt fejlődött oda, a hol most áll. Nem szembeszökő különbség az, melyet a vármegye magyarságától átmenve, annak tótságánál az építkezés tekintetében tapasztalunk. Fokozatosan jutunk el a magyar nyelvhatár elmosódásával, a magyar építkezési modor teljes elmosódásáig s már úgyszólván teljesen tótlakta vidékén vagyunk a vármegyének és még mindig láthatjuk a magyaros építkezést. A Rimavölgyén messze föl, Rimabányán, Pribojon, a Balogvölgyén Pádáron és Derencsényben, a Turóczvölgyén Visnyón, a Jolsvavölgyén Süvetén, Jolsvataplóczán, a Sajóvölgyén Betléren és Veszverésen, a Csetnekvölgyén Nagy-Szlaboson még mindig erősen érvényesül a magyar építkezés modora és csak a határokon túl vész el lassan-lassan, hogy teljesen a tótság építkezési modorának adjon helyet. Itt azután a gömöri tótság különleges építkezését látjuk, a mely elsősorban abban áll, hogy még az esetben is, ha köve elegendő van és ha már éppen lakóházát kőből vagy vályogból építette is, de istálóját és egyéb melléképületeit már kizárólag fából igazítja össze. Fedőanyagul, kevés szalma mellett, – a melylyel kizárólag garádosan fed – a fazsindelyt használja és nagy előszeretettel, szívós kitartással faalkotmányú, belől alaposan kitapasztott, kívül a tetőből kiemelkedően zsindelyezett, külön zsindelyes fedelű kéményeket épít. A nagyobbrészt fenyőfából összerótt, deszkabéléses apró ablakokkal ellátott, kívül-belül jól betapasztott és fehérre meszelt házakat Murányban, Murányhosszúréten, Murányhután, Murányzdichaván, Muránylehotán, Hankován, Berdárkán, Rédován, Feketelehotán, Klenóczon, Kokován, Hacsaván, Fürészen és Tiszolczon építik. A garamvölgyi tótságon teljesen specziális építkezés dívik. Pohorellán, Polonkán, Sumjáczon, Telgárton, Helpán és Závadkán, fenyőfagerendákból csinosan összeróva, úgy építik a házakat, hogy a fagerendák egymásra és egymáshoz való fektetésénél maradt hézagokat sűrű, selymes mohával töltik ki. A ház külső részét nem tapasztják 169és meszelik be, hanem úgy hagyják és csupán a ház belsejét vakolják, meszelik. A lakóházhoz tartozó melléképületeket belülről sem vakolják és meszelik ki. A lakóház, de más épületek északra fekvő oldalát is, az erős és hideg szél ellen való védekezés szempontjából, még külön zsindelyfallal látják el. A garami tótság házait tornáczczal is építi. Úgy a garami, mint általában a vármegyei tótság, a mely már a magyar építkezéstől teljesen elütő modorban épít, semminemű díszítést nem alkalmaz házaira. Különben is a szabad homlokzatu házak a tótságon nagyon ritkák. Kizárólag csapott, zsindelyezett, ereszes utczai homlokkal épülnek ezek a házak, a melyek apró, féltoronyalakú csúcsban jönnek össze a tető gerinczénél. A féltoronyalakú homlokcsúcs és a csapott zsindelyes eresz között kisméretű, alig 1.5 -méter függőleges deszkahomlokzatok vannak, a melyeken rendszerint 2–3 primitiv csillag, kör, vagy elipszis van kivágva. A féltoronyalakú homlokcsúcsból rendszerint hegyes nyársalakú rövid árbocz áll és tör felfelé, vagy csillagos bádogbuzogány ékeskedik a csúcson.
Telgárti paraszházak.
Saját felv.
Faragványos díszítéseket az ereszek peremén, a tornáczok faoszlopain, itt-ott a kapufélfákon és ritkán az ajtókon alkalmaznak. A mi a vármegyei tót községek építkezésének általános jellemzését illeti, azt mondhatjuk, hogy kevés kivétellel rendes és tiszta s inkább a jólét, mint szegénység képét tárják a szemlélő elé. Határozottan rossz és kellemetlen benyomást tesznek azonban a szemlélőre a Dénes (Uhorna) szűk belsőségein épült rendetlen faházak és a Murányban, Tiszolczon összevisszaságban emelt faépületek halmaza, a mi tűzbiztonsági szemponból is kifogásolható.
A vármegye egyetlen német községének, a rendezett tanácsú Dobsina városának az építkezése a szepességi városok benyomásával hat az emberre. Itt a kőből, vályogból és fából épült jellegzetes lakóházak, a melyek a négyszögletes piacz felé minden oldalról futó utczákat szegélyezik, már a modernebb házakkal váltakozva szerepelnek. Olybá tűnnek fel ezek a régi házak, mintha a tót és magyar építkezés sajátos keverékei lennének. Van közöttük sok, a melyik nagyobb és kisebb kövekből épülve, évtizedek óta vakolatlanul áll, egy-egy udvarban, a melynek kapuja nincsen, hosszában az utczára néző két-három ablakkal. Jellemzi a dobsinai építkezést, hogy míg az utczák amaz oldalán lévő házak, a melyek hátulsó részükkel a lejtés felé esnek, elől földszintesek és hátul emeletesek, addig a másik oldalon lévők elől emeletesek és hátul földszintesek. Az előbbieknek az utczára nyíló és a ház hosszában befelé menő erkély-tornáczuk van s innen a földszinti részbe lejárójuk, míg emezek tornácz nélküliek és rendszerint középen néhány fokos lépcsővel bírnak, a melyen az emeletes részbe feljárnak. Eredeti szokás, hogy amazoknál 170az erkély alatt lévő fal mentén, emitt pedig a földszinti fal mentén, de még az utczára néző fal mellett is, úgy rakják fel az apróra vágott tüzelőfát, hogy csak az ajtókat és ablakokat hagyják szabadon, különben az egész falat elfödik a felhalmozott fával. A házak mögött mindenütt kertek vannak, a melyek pompás gyümölcsösökkel dicsekednek. Városszerte a szivattyús-kutakat használják, valamint itt-ott néhány csurgókút és ú. n. kaszt – vízvezetékes, öntöttvasból készült víztartó kasznik (innen kaszt), a melyekbe a friss víz folytonosan csobog a vezető csőből – szolgáltatja a vizet.
A kútaknak ez az eredeti építkezése a szomszédos Rozsnyón is megvan, mint a régi bányavárosok maradványa.
