Általános jellemzés.
Általános jellemzés.
A vármegyét lakó magyarság erkölcsi érzéke minden tekintetben fejlettnek mondható. Hitében erős és buzgó, érzelmeiben nemes, viselkedésében tisztességes, becsületes és törvénytisztelő. A magyarnak sajátos jellemvonásai azonban megvannak benne épen úgy, mint az ország bármely vidékén lakó magyar népnél. Az idegennel és a kaputos emberrel szemben tanúsított tartózkodása, bizalmatlansága és gyanakodása a legmagasabb mértékben megvan, noha maradinak, teljesen zárkózottnak és a modernebb dolgokkal szemben ridegen ellentállónak épen nem mondható, különösen ha sikerült arról meggyőzni, hogy ez, vagy az csak hasznára szolgál. E tekintetben a sajóvölgyi reformátusok és evangélikusok első helyen állanak. A palóczok, de különösen a barkók, bár természettől fogékony észszel, eleven, átható értelemmel vannak megáldva, már a maradiság látszatát keltik fel, pedig furfangos, csűrni-csavarni szerető okoskodásuk, ravasz és megbízhatatlan viselkedésük, épen az ellenkezőt jelentik. A hamu itt élénken szikrázó parazsat takar, a mely azonban az idegen és velük nem egyszőrű ember előtt se tüzét, se fényét nem mutatja ki. Általában önérzetes, egyes helyeken szinte gőgös, rátartó a magyarság és kemény nyakát nem igen hajtja meg minden kaputos ember előtt. A milyen zárkózott, csendes és tartózkodó az úri renddel szemben, olyan nyílt, beszédes és eleven egymás között. Tréfa, évelődés, ártatlan gúny és csipkedés nyilvánul minden szavukban, a melyeket nem igen válogatnak s a nélkül, hogy azokat erkölcsi érzékük rovására mondanák, merően megszokásból, mintegy öntudatlanul szalasztják ki a szájukon. Drasztikusak és pikánsak, a nélkül, hogy erkölcstelenek lennének. Becsületére, jó nevére féltékeny és azt megőrizni is igyekszik. Tévtanoknak, izgatásoknak csöppet sem alkalmas médium, mert főjellemvonása a józanság, mely úgy testi, mint szellemi életére egyaránt vonatkozik, – ettől megóvja. Véralkatánál fogva, mint a magyar nép általában, úgy a gömörmegyei magyarság is hirtelen és lobbanékony s azért kisebb-nagyobb virtuskodások, hevenyészett verekedések, különösen a legénység fiatal gárdájában, bizony gyakorta megesnek. Az ilyen verekedést azonban korántsem a düh és ellenszenv, a bosszú és gyűlölet, hanem kizárólag a kötekedő legénykedés, virtuskodás szűlik. S míg viselkedésében javarészt bizalmatlan, gyanakodó és furfangos, addig cselekedetében nyilt és őszinte. Szavatartósága pedig közmondásos, a mit maga a nép ezzel a furfangos szólásmóddal fejez ki: Nem igérek semmit, hanem azt megtartom!
Munkájában szorgalmas, kitartó és igyekvő. Takarékossága, mérsékelt életmódja, szép családi élete mind olyan tulajdonságok, melyek az általános erkölcsiséget e népnél csak erősebb alapokra építették. Félő, hogy az utóbbi években, már Magyarországon is lábrakapott Amerikába való kivándorlás és az onnan hazatérőktől elszórt ártalmas magvak az eddig és még most is fennálló és megnyugtató erkölcsi állapotokat hatványosan megváltoztatják.
A tótság erkölcsi életéről általánosságban már nem a legkedvezőbben nyilatkozhatunk. Mert míg a magyarsággal szomszédos műveltebb tótok talán még a magyarságot is túlszárnyaló és minden tekintetben kielégítő erkölcsi életet élnek, addig a vármegye északi részében, javarészt szűk völgyekben és hegykatlanokban lakó tótok már az elmaradottság összes jeleit viselik magukon. Vallásosak, jámborak, sőt alázatosak, de közömbösek minden iránt, a mi a haladásnak és újításnak a jellegével elibük kerül. Önmegtagadása, nélkülözése, szorgalma és munkában való kitartása szinte csodálatra méltó, de viszont lelki és szellemi korlátoltsága lehangoló. 171A szeszes italok, különösen a testet és lelket egyaránt megölő komisz pálinka élvezése olyan nagymértékű, hogy ennek hatalma alatt vergődve, sem anyagi, sem erkölcsi tekintetben emelkedni nem tudhat. Általában pedig semmit sem vesz ez a nép erkölcsileg olyan helyes és becsülésre méltó megbírálás alá, mint a magyar. Jámborsága, alázatossága a megkívánható önérzetet is elnyomja ebben a népben, a mely ha dühében haragra lobban, brutális tud lenni.
A dobsinai németeket a nemzetiségükkel járó szorgalom, kitartás, takarékosság és munkásság jellemzi. Csendes, békés emberek, szinte az érzékenységig menő önérzettel. Vallásosak, becsületesek, törvénytisztelők és iskolázottak. Az élvezetekben mértékletesek s bár hirtelen és lobbanékony természetűek, inkább hangos szóváltással, mint tettlegességgel intézik el kisebb-nagyobb összekoczczanásaikat. Erkölcsi érzésüket, szokásaikat, külső megjelenésüket és családi életüket határozottan a szepességi németekével hozhatjuk kapcsolatba, már csak azért is, mert a dobsinai németek szintén olyan jó magyar-németek, mint amazok.
Dobsinai parasztházak.
Saját felv.
