Rozsnyói nyelvjárás.
Rozsnyói nyelvjárás.
Meg kell azonban még emlékeznünk a rozsnyói ö-ző nyelvjárásról, mint olyanról, a mely egész hazánkban páratlanul áll.
A rozsnyói palóczárnyalatú német- és tótszerű hangsúlyozással, a kettős mássalhangzónak teljes kizárásával folyó dialektus Rozsnyóra és vidékén fekvő Krasznahorkaváraljára, Jólészre, Hosszúrétre, Rudnára és Nadabulára terjed ki, valamint erősebb tótossággal, némely sajátságaival Csetneken és Jolsván is feltalálható. Itt nemcsak azt mondják, alugyâl, fekügyęl, szelem, kelem stb., de ostoral hajtják a lovat, czukoral édesítik a kávét és vanakal kontrázzák meg a játékost aba bolond alsósba. Eredeti sajátsága ennek a dialektusnak az is, hogy mindig tárgyas igeformával beszél. minyâjunkat csúfá teték, minket ugyan rászeték. Csetneken és Jolsván meg még így is halljuk: Isten hozta tiktek, okosan tetek, hogy eljötétek. A hangsúlyozás különös le- és felhullámzása az éneklés hatását kelti.
A rozsnyói dialektus halomszámra él idegenből (tótból, németből és latinból) vett különleges tájszókkal, a melyek az eredetiből teljesen kiforgatva, átalakítva, mint igazi speczialitás élnek minden, különben nagy magyarsága mellett is nemcsak a nép, de az intelligenczia ajkán is. 203Álljon itt e néhány különleges rozsnyói és a vidékén elterjedt tájszó: akczinka = jáczint; ambrella = esernyő; biglajz = vasaló; blindfeld = vakablak; bobolka = fagyalka; borovonyicza = áfonya; bridos = tesznye; brinkol = czinczog; cziczruha = női díszruha; cziliczuhata = limlom; czirkli = körző; czimetrurka = fahéjas csöves fánk; czingilingi = kis csengő; csürkülő = csertörő (timár-szerszám); drémal = bóbiskol; dugesz = rejtek; ebenyácska = gyermekjáték; fácsli = pólya; falhenka = ibolya; farkasgiga = csigatészta; flinzerli = csillogó ruhadísz; fluder = malomgát; gácsherőcze = forgácsfánk; gagaj = piaczi léhűtő; grébics = sovány; gilis = kelés; gyehecz = kocsikenőcs; hampulák = agyagból készült ampolna; hlapatol = mohón fal; huhul = rálehel; haukács = szájhős; kacskarol = kacsamódra jár; kanviksz = zsurló; kaszt = víztartó medencze; klapacska = szószátyár; klipog = pislog; kloka = kotlós; klammerkáz = összekapcsol; kominyár = kéményseprő; kopincz = kalapács; koperdek = ágyterítő; kopinczol = kalapál; koperczkázik = bakfittyet hány; koszmacska = köszméte; kramázsli = czókmók; kropilkodik = permetez; kröpöl = fánk; kuksz = bányarészvény; kulinkázik = hempereg; kurtka = kis rövid kabát; kurdupel = törpe; krispindli = göthös; Maruncsek = Margitvirág; mórsusinka = aszalt gyümölcs; pankáló = pókháló; pantel = pántlika; perdulka = fűzfasíp; perváta = árnyékszék; pipicskodik = pepecsel; pipilis = lepke; polkaroszt = pulykaméreg (vörös fürtös növény); pratál = takarít; prisztács = vőnek álló legény; pozserobek = áfonya; pulka = pulyka; punktunkás = pettyes; pupencz = pattanás; rása = durva vászonszoknya; ricsa = borsóból és darából főzött eledel; sachta = akna; sálka = csésze; sasirka = séta; skrobál = kapar; skripog = csikorog; spejdli = hurkavessző; spiglócz = antimonium; spurit = gondol, sejt; suplód = fiók; surfol = kutat; suflikár = naplopó; svafel = kénvirág; svabelka = kénes gyufa; szmuhtól = szaglász, kutat; triböl = tölcsér; tratykos = négy szögletén kötő szalaggal ellátott lepedő; trotykos = tehetetlen öreg; truba = kürt; zompol = részegeskedik; zabridál = akadékoskodik; ziberöl = finoman őröl; zilál = lélekzik; zotykos = híg, leves gyümölcs.
