A magyarok.
A magyarok.
Közelebbi adatok hiányában nem állapíthatjuk meg, minő harczok árán lettek a beköltözködő magyarok a mai Gömör vármegye uraivá.
E tekintetben egyedül a krónikák, jelesül Anonymus, Béla király névtelen jegyzője nyújt némi felvilágosítást.
Közöljük Anonymus előadását, a nélkül, hogy adataira nagyobb súlyt helyeznénk. Anonymus szerint, miután a beköltözködő magyarok Ungvárnál 40 nap megpihentek, Álmos lemondott, kinek helyébe Árpádot választották vezérré. Árpád ekkor előre nyomúlva, a Tisza és a Bodrog közötti földet foglalta el s ezzel már szomszédságba jutott Szalán birodalmával, a ki a Duna-Tisza közén s fel egészen a lengyel s ruthén szélekig uralkodott, mely földet Szalán ősatyja, Keán bolgár fejedelem foglalta el s oda szlávokat telepített.
Árpád elfoglalván a Tiszáig terjedő földet, követeket küldött Szalánhoz, kitől egészen a Sajóig terjedő földet kérte. Szalán kénytelen-kelletlen teljesítette Árpád kívánságát. Az ott megtelepedett szlávok meghódoltak s elbeszélték, hogy miként telepítették őket erre a földre Attila halála után.
Mén Marót leveretése után, Árpád Szerencsnél megállapodva, Gömör és Nógrád vidékének meghódítására, anyai nagybátyjának két fiát, Szoárdot (Zuard) és Kadosát küldte, a kik Hubával együtt Pásztóról kiindulván, a Hangony vize mellett fellovagolva, Sajónémetinél keltek át a Sajón.
Valószinűleg ekkor foglalták el Putnokot, mely Reisz Sámuel szerint a magyarok bejövetelekor már virágzó helység s egy szláv zsupán székhelye volt. Reisz Sámuel ebbeli állítását a helység határában elterülő Zsuponyóvölgy neve némileg indokolja. Bartholomaeides pedig Putnok nevét is a szlávoktól származtatja. (Balogh Béla: Putnok multja. 9. l.)
De folytassuk tovább Anonymus előadását. Szoárd és Kadosa a Sajó- és a Balogfolyók völgyein tovább haladva, ama terület összes lakóit meghódították, fel, egészen a szepesi erdőig, majd innen a Rima völgyén a nógrádi és a honti részekbe jutottak.
Anonymus (XXXIII. fej.) szerint Szoárd és Kadosa vezérek a Bulhadu hegy alatt áldomást tartottak; mivel Bartholomaeides és utána Szabó Károly 452szerint Bulhadu alatt a Balog-hegyet kell érteni, így a balogi várhegyet a beköltözködő magyarok már benépesítve találták.
Tudjuk, hogy az alpári vereség Szalán uralmát végleg megdöntötte, miáltal Gömör vármegye területe a magyarok részére biztosíttatott. Anonymus előadásán kívül, a mai Gömör vármegye meghódítását illetőleg, semminemű adattal sem rendelkezünk, csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a Sajó s a Rima völgyeinek elfoglalása 895 körül történt. Mely törzsek telepedtek le a mai Gömör-Kishont vármegye területén, arra nézve nincsenek adataink. Anonymus szerint a kún főurak közül Bunger nagy földet nyert a Tapolcza folyótól egészen a Sajóig. Kapott egy várat, melyet (Diós)-Győrnek neveznek, mely várat fia, Borsu, a saját várával: Borsoddal egyesített.
Anonymus szerint a honfoglaló magyar vezérek az elfogott szlávokkal a Sajó folyó partján Gömör várát építtették, mely ama vidék főhelye lett. E vár, Bartholomaeides szerint (Notitia Comitatus Gömör 367–68.) később a Bors-nemzetségé lett, majd ennek kihaltával IV. Béla király a Máriássy család ősének adományozta. Bartholomaeides ebből azt következteti, hogy a Sajó mellékét is Borsu vezér, Böngér fia, Borsod várának építője, hódította meg.
Bartholomaeides ez állítását azonban az eddig felszínre került oklevelek nem támogatják. Nincs ugyanis egyetlen adatunk sem, hogy IV. Béla király Gömör várát a Máriássy család őseinek adományozta volna.
Kayser Mihály, a Máriássy család ügyvéde által közölt oklevelek közül az egyik, mely 1198-ban kelt, mely szerint Gola fia de Szepes, Gömört nyeri, hamis, mert ő még 1270-ben is életben van. (Fejér: V. 1. 148. Századok 1872. évf. 622. l.) Az 1268-ban kelt oklevél sem található fel a családi levéltárban. Gömör birtokát, Márk fia Batyz comes, a Gömöri család őse s Szőlős vár ura, Márknak, a Máriássy-család ősének testvére, Simon fiaival, Miklóssal és Simonnal 1291-ben kötött csereszerződés alapján nyeri, melyért Szőlős várát, melyet még IV. László királytól nyert, adja cserébe. (Wenzel: Árpádk. Új okmt. X. 17.) De IV. Béla király 1243-ban kelt oklevele, melylyel Szár Detre és Fülöp comeseknek adta a magvaszakadt Miskolcz nb. Bors comes birtokait, jelesül a pelsőczi uradalmat, sem nyújt erre nézve tájékozást, mert a pelsőczi uradalom a régi tornai királyi birtokból alakíttatott s innen került a Miskolcz nemzetség borsmonostori ágából származott Bors comes (1194–1237) birtokába, míg Berzéte, az 1243. évi adománylevél szerint is, mint királyi birtok adományoztatott Szár Detre és I. Fülöp comeseknek. (Fejér: IV. l. 290., Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 365.) Így tehát Gömör vára, valamint Gömör vármegye túlnyomó része, árpádházi királyaink uralkodásának első századaiban, a király birtoka volt. Támogatja ebbeli feltevésünket az a körülmény is, hogy – Kézai szerint – Friedburgi Altmann thüringiai pánczélos vitéz, a ki a Péter és Kálmán királyok uralkodása közötti időszakban jött hazánkba (lehet, hogy Salamon vagy Szent László királyok idejében), a mai Balog folyó völgyében nyert birtokokat s ennek utódai, Ivánka és Tamás, a Balog nemzetség sarjai, 1214-ben hangonyi birtokosok. (Karácsonyi: I. 175.)
Anonymuson kívül azonban még más krónikák is érintik Gömör vármegye területének a honfoglalóktól történt birtokbavételét.
Kézai szerint a Sajó mellékét Örs vezér szállotta meg, tehát a mai vármegye területéből neki is juthatott egy rész.
A hagyomány szerint Huba a Gortva völgyében telepedett meg, melynek egyik vára leányától, Hajnától, a másik pedig Gedő nevű hadnagyától vette nevét. Mindezen adatok azonban igen csekély jelentőségűek; így történeti emlékek hiányában, a honfoglalás körülményeire leginkább a helynevek nyújtanak némi tájékozást. IV. Béla királynak, a Bebek- és Csetneki-családok részére 1243-ban kelt adománylevelében már tömérdek magyar helynévre akadunk a szlávos „potok” függelékkel, így Nagy-Patak, Salma-Patak, Sebes-Patak, Sumus-Patak, Gesztetun-Patak, Körtvélyes-Patak. A helynevek igazolják, hogy a mai Gömör vármegyét már a vezérek korában a honfoglaló magyarok megszállták. A helynevek egyszersmind megmutatják azt a fejlődést, melylyel a honfoglalás állandó letelepedéssel ért véget.
453A helynevek a természeti helyzetet tüntetik fel. Hegy gyökből képzett helynevek több változatban fordulnak elő. Így a Hegymeg nevet, mely a hegyen túl fekvőt jelenti, Gömör vármegye területén két község is viseli (Magyar- és Tót-Hegymeg és az Osgyánhoz tartozó Kishegymeg-puszta). Rét szóból alkotott helynevek is szép számmal találhatók a vármegyében; ezek már bizonyos művelődési fokot tételeznek fel. Így Hosszúrét, Kerekrét, Marokréte, Monyóréte. A víz és a vízhez tartozó helynevek közül magyar eredetre vall a Sajó folyó neve, mely eredetileg Savjó nevet viselt. A magyarnak a folyóvizekre eredeti neve a jó, Sajó = sós folyó (németül Salzbach).
Mikor a síkság és a völgyek benépesültek, s a föld értéke mindegyre nőtt, a letelepülők az erdőt kezdték írtani; az így alakult helynevek Vágás nevet viseltek. Gömör vármegyében -Vágás végezetű helynevet is találunk, így: Kovácsvágása.
A mozgó hídak elnevezésére a magyar a rév szót használja, így Gömörben Bánréve, a Sajó mentén, átkelő révhely volt, mely már előrehaladott települési állapotot jelent.
Vízzel körülvett földtér, sziget (a régi magyar nyelvben szeg) tőből származott Gombaszög, a Sajó mentén, egyike a legrégibb helyneveknek. A legelemibb művelődési fokot a -háza végződésű helynevek jelölik, melyek a sátoros életből, az állandó falvak közé való települést igazolják. Több ház épülvén egymás mellett, előállott a falu. Ily helynevek a vármegye területén: Dulháza, Páskaháza, Lökösháza, Zádorháza; Balogfalva, Geczelfalva, Péterfalva, Sánkfalva, Tamásfalva stb.
A bányászat meghonosodására utalnak: Rimabánya, Rozsnyóbánya. A kereszténység behozatalával a XI. századtól előtérbe lépnek az egyházas előnevű és egyháza végezetű helynevek. A templom nevezetesebb alkatrészeiről is vették a községek nevöket. Így a vármegye délnyugati sarkában Egyházasbást helységet találjuk. Sőt az egyházi birtokos állását is kifejezik egyes helynevek, mint Sajó-Püspöki, mely az esztergomi érseké volt.
Végül már fejlett közgazdasági viszonyokra mutatnak azok a helynevek, melyek a hétnek azt a napját tüntetik fel, midőn abban a helységben piaczot vagy vásárt tartottak, mint Rimaszombat, stb. Ide tartozik Újvásár is. (Borovszky S.: A honfoglalás tört. 97. stb. l.)
A honfoglaló magyarokon s az itt talált, meghódolt szlávokon kívül még a következő népek települtek le a vármegye területén:
