A pallosjog.
A pallosjog.
Rimaszombat előjogai közül kiváló szerepet játszott a pallos-jog. Széchy Tamás, Rimaszombat földesura adja e jogot a városnak 1601-ben s jogát gyakorolja is, de a kanczellária ezen adományozás jogosultságát a királyi felségjogoknál fogva elismerni vonakodott, mígnem 1735-ben III. Károly német-római császár (e néven VI. Károly) magyar király, gróf Batthyány Lajos kanczellár útján kiadott diplomájában a pallos-jogot mintegy újra adományozza, – a következő értelemben: „. . . Különös kegyelmünknél és királyi hatalmunk teljességénél fogva tehát azon polgároknak és fentemlített Rimaszombat város közönsége jelenlegi lakosainak és utódainak kegyesen beleegyezni és nekik megengedni véltük, miszerint arra nézve teljhatalmat adjunk és tulajdonítsunk, hogy a fentnevezett Rimaszombat város területén akasztófát, kerékbetörő eszközt, pallost és egyéb kínzó eszközöket rendezzenek be, minélfogva azok, a kik a város igazi határán belül s a város területén mint tolvajok, latrok, lélekkufárok, ördöngösök, gyújtogatók, méregkeverők, varázslók, kuruzsolók, gyilkosok, kéjelgők, vérfertőztetők, rablók és más gonosztevők nyiltan és nyilvánosan találtatnak, legyenek azok nemesek vagy nemtelenek, ha tetten éretnek, vagy rajtakapatnak, személy szerint letartóztassanak s a mint fentemlített Magyarországunk közigazgatósága, a törvények is önként megkövetelik, azok kihágásait és büneit méltó büntetéssel illessék stb., a nemesség bírója a hiteles táblabíróval együtt intézkedjék, de ha szükség hozná magával, a közgyűlésen előadni tartoznak.”
Rimaszombat pallos-joga alapján a XVIII. század elején volt az utolsó kivégzés. Abban az időben a város mostani főterén, a Hamaliár-féle ház helyén, a Goetz nemesi család kúriája állott. Egy napon a város templomainak tornyaiban tüzet jeleztek a harangok; egy polgárnak a háza gyuladt ki, a lángok csakhamar átcsaptak a szomszéd házakra is és sokan hajléktalanokká, koldusokká lettek. Ez az esemény annál jobban felizgatta a város polgárait, mert akkortájt a tűzesetek napirenden voltak. Megindult a szorgos kutatás és kitünt, hogy a gyakori tüzek okozója a Goetz nemesi család szépséges, gyönyörű hajadona. A városi tanács kiadta az elfogatási parancsot; de a nemesi család megtudva, hogy gyermekének bűne bebizonyosodott, a legnagyobb gonddal rejtegette a szerencsétlen leányt, a ki pyromániában szenvedett. Végre a tanács fortélyhoz nyult. A városba majomtánczoltatók jöttek és azok a Goetz kúria előtt játszottak a leghosszasabban és legérdekesebben. A Goetz kisasszony az ablakból gyönyörködött a majmok játékán és nem tudta megállani, hogy közelről ne élvezze a látványt. Egy őrizetlen pillanatban elhagyta a házat, de a mint a kapun kilépett, elfogták. A tárgyalást a szerencsétlen leány ügye fölött megtartották, halálra itélték és a városi polgárság gyülekezete előtt, a főtéren felállított vérpadon a hóhér a város bárdjával levágta a leány fejét. Az 50-es évek elején is volt kivégzés Rimaszombatban, pallossal, de nem a pallos-jog alapján, hanem mert nőket és nemeseket pallossal szoktak kivégezni. Az utolsó, ki pallos alatt halt meg, egy Varga Mária nevű gyilkos nő volt, kire háromszor sújtott a kassai hóhér bárjda, míg a fej a törzstől elvált.
