Fornét Jenő.
Fornét Jenő.
Fornét Jenő. Francziaországból származott be családja 1686-ban s marquis de la Quehardiera néven szerepelt. Menekülő hugenották voltak. Született Sztrázsán, 1823-ban; 1846-ban ügyvédi oklevelet nyervén, Nagy-Becskereken ügyvédeskedett, majd 1848-ban Torontálvármegye első aljegyzőjévé lett; a szabadságharcz alatt a nagy-becskereki nemzetőrség 2-ik századának parancsnoka volt, részt vett Járkovácznál, Perlásznál a ráczok elleni ütközetekben, Kiss Ernő tábornok parancsnoksága alatt; 1849-ben önkéntes nemzetőr-csapatot szervez torontáliakból s Arad alá vezeti, majd februárban Bem tábornokhoz 346csatlakozik és február 8-án csapatával hősiesen vesz részt a piskii hídnál vívott csatában, majd a székelyekkel egyesülve, Szászmedgyesig vonul. Betegeskedése miatt csapatát Csemegi Károly (a későbbi igazságügyi államtitkárnak) adja át, őt pedig kinevezik a szegedi vésztörvényszék jegyzőjének. A szabadságharcz leveretése után bujdosik; Gömörben, az alkotmányos életnek a 60-as években ujjáébredésével, vállal szolgálatot, miután előbb nőül vette a Gömörben birtokos báró Vécsey Erzsébetet. A provizorium alatt, jobb jövő reményében, szolgálatban marad. 1867-ben megválasztják megyei törvényszéki bírónak, e minőségben szolgál 1872-ig, mikor a kir. bíróságok szervezésével kinevezik kir. törvényszéki bírónak. Mint ilyen szolgál az igazságügy nagy előnyére 1883-ig, midőn Marton Rudolf halála után, ő Felsége a rimaszombati kir. törvényszék elnökévé nevezi ki. 1892-ben nyugalomba vonult és jelenleg Feleden levő birtokán gazdálkodik. Hervadhatatlan érdemeket szerzett a tagosításnál, a telekkönyvek átalakításánál, a tagosítási és úrbéri perek lefolytatásánál és kedvező befejezésénél.
