Agyagipar.
256Agyagipar.
Az agyagipart Gömör vármegye ipari monografiájában tulajdonképen az első hely illeti meg, mert, bár a megye vasipara országos jelentőségű, de az agyagipar az, a mely a lakosság jelentékeny részének kenyéradó foglalkozása volt, sőt részben jelenleg is az. Számos község majdnem összes lakossága a cserépedény-, cserépzsindely- és kályha-készítésből élt és ma, a midőn a vasedény és vaskályha a cserepet igen kiszorította, nagyon érzik ama községek lakosai szép keresetforrásuk kiapadását. Hogy mikor kezdtek e megye lakosai cserépedény-készítéssel foglalkozni, azt megmondani nem lehet; őseredeti foglalkozása volt ez a lakosság egy részének, a melyet kezdetben háziiparként a saját szükségletük ellátása végett gyakoroltak, majd lassan hatalmas kézműiparrá fejlődött az és apáról-fiúra szállott. A cserépzománcz első alkalmazását is maguknak vindikálják a gömöri fazekasok, de e vélekedésüket hiteles adatok nem támogatják; az azonban tény, hogy a gömöri cserépedény, melyet a gazdasszonyok hangjáról is képesek voltak a más származású cserépedénytől megkülönböztetni, kivált a Tisza mentén, a legkeresettebb volt. A megye számos vidékén feltalálható a cserépedénygyártásra alkalmas szép fehér agyag, sőt Pongyelok, Szuha, Zsaluzsány és Susány községek határában nemcsak kályhakészítésre, hanem gyári béléstéglák és olvasztó-csuprok előállítására is igen alkalmas, szép fehér agyag található. Hogy mindezek ellenére a gömörmegyei agyagipar nem emelkedett a gyáripar magaslatára, annak valószinűleg az az oka, hogy a nagy tőke nem igen érdeklődött e termelési ág iránt s meghagyta azt a szegény néposztály kezében. Mindazonáltal Murányban és Rozsnyón kisebbszerű kőedény-gyárak állíttattak fel, de ezek gyártmányai alig váltak közismertekké. Várallyán Andrássy György gróf cserépzsindely- és csőgyárat állitott fel. Pongyelokon 1786-ban porczellángyár állott fenn, a mely a holicsi hasonczélú gyárral versenyzett. Rimabrézón szintén a XVIII. század végén nagy mennyiségben gyártottak olvasztótégelyeket, Giczén igen kelendő cseréppipákat készítettek s Perlasz is 1837 körül a pipakészítésről volt híres. Azon községeket, a melyek lakóinak túlnyomó része fazekasiparral foglalkozott, alig lehetne mind elősorolni, itt csak a nevezetesebb csomópontokat említjük fel. Ezek: Jolsva, hol már 1606-ban a fazekasoknak virágzó czéhük volt, Kokova, Fazekaszsaluzsány, Miglész, Mikolcsány, Nasztraj, Osgyán, Perlasz, Süvete, Felső-Szkálnok, Gicze, Cserencsény, melynek lakosai a legmesszebb vidékekre szállították gyártmányaikat, Deresk, Licze, Melléte, Pongyelok, Nagyszuha, stb.
