Faipar.
Faipar.
A faipar szintén sok embernek adott kenyeret, a mi nem is lehetett másként oly megyében, a hol a hatalmas fenyvesekkel borított bérczek a legjobb anyagot szolgáltatják. Sőt ez az iparág korán kifejlődött gyáriparrá, a mennyiben a megyében fennálló, illetőleg fennállott fürészmalmok közül, több távol időre vezetheti vissza történetét. 1865-ben a megye területén a következő fürészmalmok voltak: Rozsnyón 1, Dobsinán 1, Csetneken 1, Murányban 2, a Garamvidéken 3, Tiszolczon 2, Klenóczon 1, Kokován 1, Antalvölgyén 1, melyek a jelzett évben összesen mintegy 1,200.000 korona értékű deszkát, zsindelyt, léczet és gerendát állítottak elő. De része volt a faiparban a kézműiparnak és a háziiparnak is. Baradna lakosai favillákat, lapátokat, dézsákat, Cserencsényben jó bognármunkákat, Závadkán zsindelyt és deszkát, Szelczén bognár- és kerékgyártómunkákat, Sumjáczon deszkát, Valykón kádármunkákat, Vernárban zsindelyt, Dobrapatakán faedényeket, Polonkán zsindelyt készítettek. Famegmunkáló kézműveseknek a következő helyeken voltak jelentékenyebb czéheik: A gömörmegyei ácsoknak az 1670-ben kiadott czéhlevél alapján közös czéhük volt. Dobsinán az asztalosok 1801-ben, Rimaszombatban az ácsok és molnárok 1822-ben, Tiszolczon az asztalosok 1828-ban, Jolsván az asztalosok 1840-ben nyertek czéhlevelet. Felemlítendők még a rimaszombati és rozsnyói kocsigyártók, kik a megye határain túl is jól ismert könnyű kocsikat készitettek. Ma a faipar terén nagyjelentőségű a Pelsőczön székelő Gömöri faipar-részvénytársaság, melyről alább bővebben írunk.
Szarvasbőgés a murányi pagonyban.
Neogrády Antal guache-festménye.
