Kereskedelem.
Kereskedelem.
Ama kép, a melyet Gömörmegye iparának, különösen gyáriparának fejlettségéről fentebb vázlatosan megrajzoltunk, a priori feltételezhetővé teszi, hogy e megyének a kereskedelme is virágzott. De bizonyítják ezt hiteles okmányok és más adatok is és maga a megye földrajzi helyzete is magával hozta, hogy e megyében élénk kereskedés fejlődhetett ki. Egyfelől közel a Felvidéken kereskedő szepesi városokhoz és Kassához és nem messze az ország középpontjától, itt a transito kereskedésnek számos szálai keresztezték egymást. Nem mondhatjuk azonban, hogy a kereskedelem e megyében az iparral egyenlően magas szinvonalra emelkedett volna. Gömörmegyében sem voltak nagy kereskedelmi központok gazdagon felszerelt árúraktárakkal, honnan az árút az ország minden részébe, sőt külföldre is elszállitották; a kassai, 267eperjesi, lőcsei, kézsmárki kereskedőkhöz hasonló üzletembereket, kiknek nevei az ország határain túl is ismerve voltak, szintén sem találtunk volna a múltban sem e megye kis városaiban; szóval Gömörmegyének élénk ki- és beviteli kereskedelme volt, a nélkül, hogy a multban tulajdonképeni kereskedői osztálya lett volna. Hogyan ment végbe tehát a kereskedés? Egyszerűen oly módon, hogy maguk az iparosok voltak egyszersmind kereskedők, kik gyártmányaikat piaczra szállitották, míg másfelől, a mint alább látni fogjuk, úgynevezett „fuvaros társaságok” keletkeztek, a melyek tulajdonképen kereskedő társulatok voltak, mert az iparvállalatok termékeit, különösen a vasárúkat, nemcsak fuvarozás, hanem értékesítés czéljából vették át. Szóval Gömörmegye lakosainak jelentékeny része iparos és egyszersmind kereskedő volt s az országnak alig van más vidéke, a hol a kereskedelmi szellem annyira átment volna a nép vérébe, mint e megyében.
Az egyesült magyarhoni üveggyár r.-t. újantalvölgyi üveggyára.
Saját felv.
Gömörmegye kereskedelmi forgalmának két főiránya volt. Az egyik Rozsnyóról Rimaszombaton át Balassa-Gyarmat és Vácz érintésével Pest felé vezetett, míg a másik irány Tornallyán és Putnokon át Miskolcz felé s innen a Tisza vidékére vitt. E főútvonalak már a korábbi időben is aránylag jókarban voltak tartva, a völgyekben elvezető mellék-útvonalakat pedig a természet bőven kavicsolta. Az első útvonalon főleg a megye gyáripari termékei kerültek piaczra, míg a második főútvonal a kézmű- és háziipar, valamint a behozatali kereskedés szolgálatában állott. Később, midőn a kies, de sokáig a világtól elzárva volt Garam-völgyén a most is virágzó nagy ipari telepek keletkeztek, ezt a völgyet is kitűnő útakkal látták el, melyek Zólyom- és Szepesmegyével kötötték össze a megyének ezt a részét. A nagy kereskedelmi forgalom, a melyet egész a legújabb időkig tengelyen bonyolítottak le, a fuvarozás lényeges keresetforrását is magával hozta. Egész községek voltak a vármegyében, a melyeknek a lakosai majdnem kizárólag fuvarozásból éltek; így Nagy-Veszverés (Velka-Poluma) lakosai már 1786-ban „polumai fuvarosok” elnevezés alatt voltak ismeretesek.
Sok fuvaros lakott a XVIII. században Szkároson, Jolsva-Taplóczán, Restéren, Szászán stb. Vasútakhoz Gömörmegye későn jutott s vasútai – a 268fülek–miskolczi vonal kivételével – ma is zsákutczák, a melyek a kereskedelmi forgalom érdekeinek nem egészen felelnek meg.
A megye főbb kereskedelmi czikkeinek forgalmáról a következőket említjük fel:
