Ipar és bányászat.
Ipar és bányászat.
A lakosság túlnyomó zöme iparosokból áll. Legjelentékenyebbek ezek között a csizmadiák, timárok, szattyánosok, kolomposok és gubások. A csizmadiák ma csak 86-an vannak, a mult században azonban számuk meghaladta a kétszázat. A timárok és szattyánosok közül az előbbiek számszerint 15-en vannak, az utóbbiak pedig 24-en, kik a városi előljáróság és az ág. ev. egyház elnökségének támogatása mellett hitel- és ipari szövetkezetet létesítenek. A kolompos mesterség e város különlegessége. Több mint 200 éve űzik ezt az iparágat. Jelenleg öt család foglalkozik kolomp-készítéssel. Magyarországon Jolsván kívül csak Radványban (Zólyommegye) készítenek kolompot, de ott is jolsvai települő honosította meg. E mesterség gyér elterjedtsége a hangolás módjának titkában leli magyarázatát, melyet az illető családok szigorúan őriznek. Az ezen mesterséget űzők 1902-ben társulattá alakultak Hoffmann Miksa és Társai bejegyzett czég alatt. Jelentékeny iparág a gubásoké, a kik tiszta gyapjúból fehér és színes pokróczokat készítenek, melyeknek ára 7 és 24 korona között váltakozik. Ágyelőknek, ablakvédőnek alkalmazva, a finomabb minőségűek bármily szobában megállják helyüket. Készítenek kocsiba való színes angóra-lábtakarókat is 30–40 koronás árakban. A téli három hónapon át a gubások fekete fürtü magyar parasztgubát készítenek. A pokróczkészítést 50 év óta űzik a gubások, ellenben a gubakészítést századok óta. Életrevaló iparág volt Jolsván a mult századokban a fésűsöké, mely azonban a gyári versenynyel szemben hanyatlott s ma már csak ketten űzik. Képviselve vannak ezenkívül az iparos osztályban a mészárosok, az asztalosok (6), a kötélgyártók (3), szűrszabók (3), kovácsok (2), lakatosok (2), műlakatos (1), fazekasok (5), szabók (6), szíjgyártók, kőművesek, kályhakészítők stb. Az épitkezés terén két okleveles vállalkozó van.
A bányászatnak újabban a magnezit felfedezése adott némi lendületet. A magnezit tűzálló téglák készítésénél és az aczélfinomításnál nyer alkalmazást. 141Ásatásáért 12 ezer korona évi bérletet fizet a városnak a Magnezit-Ipar-Részvénytársaság, 1900-tól 1990-ig szóló szerződési kötelezettséggel. A kezdet stádiumában van a zsirlakő bányászat, Tonello József spanyol lovag tulajdonában (1896 óta), a ki az 1902. évben kötött szerződés szerint 1000 korona évi bért fizet a városnak a kezdet évében. Ez mondható a kovakő bányászatáról is, melynek bérlője az újantalvölgyi üveggyár (1903 óta), s köteles évente legalább 20 vaggont (ŕ 7 kor.) elszállítani. Nagy mennyiségben található a város határában a dolomit, mely az aczél- és vasfinomításnál nyer alkalmazást. Évente mintegy 200 vaggont szállítanak el belőle. Vasolvasztó kemenczék kibéllelésére használják az itt előforduló tűzálló követ (quarcit), melynek bányászatáért a csetneki „Concordia” társaság évi 200 korona bért fizet a városnak. Ásnak továbbá a határban vasöntéshez szükséges mintázó homokot, melyből a Heinzelmann-féle hisnyóvízi vasgyár évente körülbelül 1000 kocsival (ŕ 20 fillér) használ fel. Rendszeres művelés alatt áll a „Pál bányatársulat” tulajdonában lévő galmaj bánya. Végűl megemlítendő az élénken folyó vaskőkutatás, mely meglehetősen bíztató eredményekkel kecsegtet. A bányászattal kapcsolatosan feljegyezhető, hogy a nyolczvanas években a városnak államilag segélyezett kőcsiszolója volt, márvány és szerpentinkő feldolgozására berendezve, mely azonban, kellő érdeklődés és pártolás híján, Dobsinára tétetett át.
Jolsva. – Az ág. h. ev. templom.
Czibur Emil felvétele.
A gyáripar még csak fejlődésben van. Itt megemlítendő a három magnezit pörkölő, a műmalom és a festékgyár. A felső, vagy melegvízi pörkölő 1894-ben épült, az alsó 1897-ben s mind a kettő a Budapesti Magnezit-Ipar-Részvénytársaság tulajdona. A harmadikat, a Róth Antal félét, 1899-ben emelték, de most csőd alatt áll. A műmalom Szénássy Gyula budapesti nagykereskedőé. 1898-ban épült, 1899-ben leégett, de újból felépítették. A festékgyár, mely vasrozsda ellen vascsillámfestéket készít, 1901-ben épült és szintén Szénássy Gyula tulajdona.
Az 1903-ban nyílt meg állami támogatás mellett egy kosárfonó tanműhely, melyhez a szükséges fűzfatelep szintén készen áll.
A mult század közepéig volt a város területén sörgyár, valamint szeszgyár is. E helyen említjük meg a szikvíz-gyártást is, melylyel hárman foglalkoznak.
