Gyümölcs.
Gyümölcs.
Gömörmegye szőlőterületét a filloxera teljesen tönkretette. Újabban azonban már igen szép telepítéseket találunk az ajnácskői, serkei és putnoki szőlőhegyeken.
A megye talaj- és égalji viszonyai a kertészetre nem mindenütt kedvezők és így nem versenyezhet a délebben fekvő megyékkel. Nagyban termeltetik azonban a megye déli területén a káposzta. Legújabban bolgárok telepedtek le Rimaszombat mellett, a kik a földeket mesés drágán fizetik.
E vármegye azelőtt a gyümölcstermesztés tekintetében első helyen állott. Az őszit, kajszibaraczkot és szelid gesztenyét nem tekintve, az alma, körte, szilva, cseresznye és dió szépen díszlenek és teremnek. A Rima-, Balog-, Murány- és Sajóvölgyön a hegyektől védett községekben, számos gyümölcsössel találkozunk. A Rimavölgyét Rimaszombattól Tiszolczig magas hegyek veszik körül s így a rimavölgyi lakosok gyümölcstermelése sikerülni szokott. Sajnos, hogy az itteni gyümölcstermelők még mindig a régi rosszfajta és sokféle gyümölcstermeléssel foglalkoznak; mindamellett a termett gyümölcs üde, egészséges, mert ki van zárva valamely gomba (Fusicladium) vagy a gyümölcsöt rontó férgeknek ezen a vidéken való elterjedése. Így tehát a termelt gyümölcs értékes és távol eső piaczokra is szállítóképes; a másodrendű gyümölcsöt szintén jó árban a helyi piaczokon értékesítik.
Rimaszombat város polgárainak és pénzintézeteinek támogatásával 1902-ben konzervgyár alakult, mely a gyümölcsfélék konzerválása mellett hús- és főzelékféléket is feldolgoz. E gyár mindössze másfél év óta működik szép eredménynyel és az 1902-ben Pozsonyban megtartott II. orsz. mezőgazdasági kiállitáson aranyérmet nyert.
A Rimavölgye déli részén fekvő községekben, a Gortva- és a Szuha-patakok völgyén, Nógrád vármegye határáig mindenütt nagy arányban foglalkoznak alma-, szilva-, és a régi szőlők helyén, cseresznyetermeléssel.
A Balogvölgyén a tömérdek almán, körtén, szilván és dión kívül kitűnő cseresznyét termesztenek Gesztesen és Balogon. Az éghajlat, a talaj, a fekvés nagyon kedveznek a cseresznyének, annyira, hogy itt öreg, ép és egészséges fákat találunk, melyeknek gyümölcse oly aromatikus zamatú, korai vagy késői, ropogós vagy leveses fajtájú, hogy ilyeneket, Jolsva vidékét kivéve, nem találunk az egész Felvidéken és ép ezért nagyon keresett s a termelőknek szép hasznot hajt. A balogi cseresznyetermelők a közeli piaczokon, a gesztesiek a ropogós fajtájút, később érőt, melyek a szállitást bírják, Budapestre és 213külföldi piaczokra küldik. Cseresznyeérés idejében a gyümölcskereskedők szekéren szállitják az itt megvett cseresznyét távolabb fekvő vidékekre. A Sajóvölgyén Tornyallyától Dobsináig, a hegyektől védett helyeken, alma-, kevés körte-, szilva- és diófa van. A talaj fekvése és tápanyagokban való gazdagsága a gyümölcsfának nagyon hasznos és ha a gyümölcsfanevelésben némi szakértelmet tanúsítanak, a fák óriásokká fejlődnek és kitünően teremnek. A köznép és kisbirtokosok foglalkoznak ugyan a gyümölcsfatermesztéssel, de kevés avatottságot tanúsítanak a fanevelésben.
A fajták megválasztására is kevés gondot fordítanak és ez az oka, hogy bár itt-ott nemesebb gyümölcsfajtából is akad, ritkán lehet jól értékesíteni s így kénytelenek a termelők gyümölcseiket, a szilvát pálinkának kifőzni és az almát, körtét és diót a közeli piaczon alacsony árakon értékesíteni. A Pelsőcztől északnyugat felé elterülő völgy Nagyszlabosig szintén kitűnő gyümölcstermő hely. Vármegyénkben e vidéken terem a legtöbb dió, mely ép úgy, mint Erdélyben, mindinkább pusztul.
Gróf Serényi Béla putnoki tenyészetéből.
Saját felv.
Ezen a vidéken a diótermelésen kívül almát, körtét, szilvát és cseresznyét is termelnek; a két elsőt meglepő eredménynyel. Ritka év, a mikor itt nagymennyiségű gyümölcsöt vásárolni ne lehetne. Nagy hiba azonban, hogy ha egy termelőnek 100 gyümölcsfája van, azok között bizonyára 25–30 fajtát találunk, a mi az értékesítést megnehezíti. Így bár kitűnő a gyümölcs, de sokféleségénél fogva nem piaczképes.
Legvégül megemlítjük még a murányvölgyi gyümölcsészetet, annál inkább, mert e vidék középpontján, Jolsván, 1896 szeptember 1-én egy társulat alakult, mely czélul tűzte ki a vidék gyümölcstermelésének felkarolását. E társulatnak Jolsva község határában mintegy 100 holdas közös gyümölcsöse van, többnyire cseresznyefákkal beültetve. A mennyiben a murányvölgyi községek gyümölcstermesztésre alkalmasak, a társulat gondoskodott kisebb faiskolákról, hogy az itt nevelt faoltványokkal pótolni lehessen a már öregedő és kihaló fákat, azonkívül a vidéken gyümölcsfát ültetni szándékozó közönségnek módot nyújt, hogy gyümölcsösei számára nemesfajú oltványokat szerezhessen. Ezt a czélt azonban a társulat alig 300 méter faiskolája nem képes szolgálni, mert az itt nevelt famennyiségből alig jut a társulat tagjainak elegendő.
Az egész vármegyében csakis a rimaszombati m. kir. földmívesiskola területén van számbavehető faiskola. Ez 4 1/2 kat. holdat foglal el és ötös forgóra van beosztva, a csonthéjas gyümölcsök – és két nyolczas forgóra, a lágymagvúak szaporítása. E faiskolában kizárólag csak oly gyümölcsfajtákat 214tenyésztenek, melyek a vármegyében nagyban való termelésre ajánlva vannak. A faiskola azonban még Gömör vármegye számára is kevésnek bizonyult.
