Bányászat és vasipar múltja.
Bányászat és vasipar múltja.
A nagyrőczei határ egyik-másik szakaszának neve, a bedüledezett bányák nyomai, a sok helyen található vas-salak arról tanúskodnak, hogy Nagyrőcze határában s az ezzel szomszédos völgy-szakaszokban a lakosság ős idők óta bányászattal, vasércz-olvasztással foglalkozott. A régi vaskiválasztási munka nagyon tökéletlen lehetett, mert a talált salakban igen sok vas maradt. A kezdetleges, egyszerű munkát a tót-kemenczékkel való munka váltotta fel. A XVI. században a tót-kemenczék birtokosai czéhbe állottak, hogy bizonyos szabályok betartásával folytassák a munkát, fokozzák a közjólétet. Idővel a czéh elavult szabályait – Hirberstein Gyula murányi várparancsnok engedelmével – 1585-ben kiigazították, a kohósok, szénégetők és stellárok (kemencze-tulajdonosok) kötelességeit és jogait világosabban körvonalazták. Az 1713-iki szabályzat is hiányos volt még s csak az 1808 szept. 30-án Sturmann Márton és Schramkó András közbejöttével történt egyesülés adott nagyobb lendületet az olvasztó-iparnak. Ez uniónak az alapját az 1793-ban kiadott Koháry Ferencz-féle rendelet adta meg. Koháry a stellároknak megparancsolta, hogy olvasztó-kemenczéjüket gyakrabban újítsák meg s olcsóbb és tisztább vas termelésére törekedjenek és e tekintetben részletes utasítással látta el őket.
A stellárok, mint szabad birtokosai a kohóknak, a Schramkó- és Sturmann-féle közbenjárásra történt unio után „Gewercz” néven szerepelnek; az olvasztást kohászokra (Huttmann) bízták, kiket Bestellereknek is neveztek. A régi stellárok közé tartoztak: Benkó, Czibur, Frenó, Bartó, Smid, Borcs, Soltis, Piscator, Sturmann, Mazauch, Ganaj, Clementis, Kaszár, Schramkó, Zimann és Benkár. Az első unionális igazgató volt Schramkó András, utána következtek: Czibur Ádám, Benkár Pál, Gömöry János, Gloss Samu, Gömöry András, Benkár József. Az unióhoz tartozott hámorok nevei voltak: Makszinó, Csarvena, Schramkova, Winicska, Kieskova, Ukorova, Rudnó, Laszicz, Treszkova (ezek mind Rőcze határában), Bartova, Lubenyik, Márványkő, Melegviz. Az unio Coburg Ferdinánd herczegnek emlékoszlopot is emelt, mely Jolsvától 1/4 órányira, jobbra az országút mellett, 1874-ig fennállott.
Nagyrőcze.
Saját felvételünk.
161Az olvasztásra szükséges faszén drágább lett. Végre e völgyben nem is kaptak már elég szenet, minek következtében több kohó a munkát beszüntette. A nagyobb baj megelőzése czéljából az unio (melynek a Schramkótól történt vétel alapján Nagyrőcze város is tagja volt), szövetkezett a Rima-völgyön alakult koaliczióval. Amaz gazdag vasérczbányáit, emez terjedelmes erdeit bocsátotta a szövetkezet rendelkezésére. Egyesülten a következő iparágakat űzték: faszén előállítást az egyesület, Nagyrőcze és egyesek erdejében; kőszén-bányászást, vasércz-bányászást, vasércz-olvasztást. Az üzlet a „Rima-Murányvölgyi Vasmű Egyesület” czíme alatt folyt, nagy hasznot hajtott és a Felvidék leggazdagabb társulata lett. Az egyesület részvényeit 1881-ben a bécsi Bank-Verein 5400 frtjával megvásárolta, Rőcze 71 11/20 részvényért 372,000 frtot kapott s így az 1807-ben szerzett vagyon hatalmas összegre gyarapodott, a mellett, hogy a város önállóságát megváltotta, bajait rendezte.
Részlet Nagyrőczéről.
Saját felv.
