Történeti áttekintés.
Történeti áttekintés.
Nagyrőcze multjáról az Árpádházi királyok idejéből semmi bizonyosat nem tudunk. IV. Béla 1243-ban a Bors család uradalmait Bebeknek adományozta, az adománylevélben meg vannak említve a jolsvai várművek is s a Jolsva fölötti birtokrész ugyanazon okmányban Mártonföldének (terra Martini) neveztetett. E kerületbe kellett tartoznia Rőcze városának is. Annyi bizonyos, hogy Nagyrőcze Revche, Nogrewche néven 1427-ben Jolsva tartozéka volt, mert itt az akkori jolsvai uraknak 70 portájuk volt. A husziták e portákat 1440-ben elfoglalták s felépítették a mai róm. kath. templom felét, a szentélyt, melyet az idő vasfoga sem tudott elpusztítani. Az itt lakó nép szájhagyománya sokáig emlegette Mátyás nevét, tehát Mátyás király alatt a város lakóinak nem lehetett rossz sorsuk.
A huszita-invázió előtt Nagyrőcze lakosai germán eredetű bányászok, kohósok voltak s csak a csehek letelepülése után népesült be jobban a vidék szlávokkal. Tassenberg, Stengerausch, Humbriber, Masach, Kessl, Schebistok, Hjeg stb. ma is használt nevek, eredetileg német lakosság szavai voltak. Sőt Petermann, Sturmann, stb. családnevek is német eredetre vallanak.
Midőn Giskra rablócsapatait a murányi várból kiverték, valószinűleg Rőcze is felszabadult s 1500-ig a murányi vár parancsnoksága alá helyeztetett. Mátyás király Murány várát és a város területét Szapolyai Istvánnak, ez pedig Tornallyay Jakabnak adományozta. Ennek fia Jánoska, teljesen gyámja, a rabló Basó Mátyás hatalma alatt állott. Végre a murányi várat 157Basótól Szalm Miklós pozsonyi gróf, Bebekkel szövetkezve, 1549 augusztus 15-én elfoglalta.
Tornallyay Luther tanának hódolt és vallási meggyőződését a lakosság is magáévá tette.
A törökök 1556-ban állitólag Rőczét is elpusztították. A szájhagyomány szerint ekkor égett el a levéltár is.
Murány várát 1605-ben a Rottál grófok megvették. Rottál Jánostól Széchy Tamás megvásárolta a hozzátartozó uradalmakkal együtt. Bethlen Gábor 1620-ban az egész birtokot Széchy Tamás fiának, Széchy Györgynek adományozta.
Rőcze város a Széchyekben kiváló patronusokra talált, a kik teljes jó szívvel igyekeztek a város javát elősegíteni s azért a várost sok adományban, jótéteményben részesítették.
Nagyrőcze. – Részlet a fürdőből.
Saját felv.
Széchy Tamás 1612-ben kiadott levelében, melyet magyar nyelven írt, Rőczének a szabad bor- és sörmérést megengedte, mondván „… hogy mi alkudtunk meg az mi Revczey jobbágyinkkal az korcsma dolgában ilyen okkal, hogy az bor és sör árultatást mindenestül fogva őnekik engedteök, mely bor és sör árultatástól minekünk egy esztendeig negyedfélszáz magyar forintot tartoznak adni. Azt pedig kétszer egy esztendőben, az mikorban az Tiszttartó kívánja…”
Még nevezetesebb a második levél, melyet Széchy György 1616-ban a vásárjog megerősítése tárgyában írt a rőczeiekhez:
„… My Szechy Georgi Murány és Balogh Váraknak szabados ura, fölséges Romay Császárnak szentelt vitéze adjuk értésére, az kiknek illik, az my levelünknek rendiben, hogy tekintve a my Murányhoz tartozó Rőcze nevű városunknak fogiatkozását, állapotiát; annak okáért mint hogi az mi előttünk való urak jelenben és minden . . . . . . . . Vasárnapokon szabad vásár . . . . . hogi minden embernek szabad volna adni és venni az ő értéke szerint mint szintén Jolsván és több vásáros városokban. My és az ily nevezett Rőcze városunkat mindenekben az ő régi szabadságukban és terveniökben megtartjuk, sőt meg is confirmáljuk hogi valamint szintén Jolsván, itt és 158a szerint szabad legyen adni és venni és minden tisztességes keresettel kereskedni. Ez mellett meg másutt is megengedtük nekik, hogi az my még Murányhoz való, ugy mint vasat, faggiut, viaszt, sót és egyebet mindenből . . . . . . Hírül adjuk nektek ez my levelünket. Datum in arce nostra Murány 15 die feb. 616. Georgius Széchy de Rimaszécs . . .”
E levél tartalmát illetőleg az is nevezetes, hogy Rőcze mint város e levélben említtetik legelőször s a város régi szabadságára és törvényeire van hivatkozás. A miből az következik, hogy az 1764-iki Koháry-féle oklevél csak megerősítése azon jogoknak, melyeket a város már régóta gyakorolt.
Széchy György alkalmazván magát a régi szokásokhoz („mint annakelőtte urok megengedte”), a rőczeieket az urasági munkától, fuvarozástól, szántástól, aratástól, stb. évenként fizetendő 200 magyar forintért 1613-ban felmentette. Az erről szóló oklevél is a városi levéltárban van.
A Széchy Mária és Wesselényi közt támadt viszony s Murány várának Wesselényitől 1644 júl. 5-én történt elfoglalása, majd Wesselényi halála után a vár elfoglalása Károly lotharingi főherczegtől, sok zaklatást okoztak a rőczeieknek is. Murány vára s az egész vidék 1670-ben teljesen a császári hadak tanyája volt már, a kik kegyetlenül sarczolták a népet. Majd bekövetkezett a legteljesebb vallási villongás s a Rákóczy-, Thököly-féle fölkelés. E mozgalmak hullámai e várost sem kímélték s erejét annyira kimerítették, hogy a nép a legnagyobb mérvű szegénység keserű sorsára jutott. Igazolja ezt Lessenyei Nagy Ferencz következő levele:
„En, Lessenyei Nagy Ferencz recognoscálom per praesentem, hogy méltóságos gróf Rima-Széchy Széchy Anna Mária Palatinusné asszonyom eő Nagysága a nagy szegénységekre nézve Rőcze nevű mezővárosnak megenghedte volt, szokott adóikból ezelőtt nehány esztendővel eötven forintot, melyet nem prodstáltak. Adom azért ezen városnak Recognitiomat. In Murányalja die 5. Julis. Lessenyei Nagy Ferencz.”
A murány-völgyi lakosság már 1540-ben a reformácziónak hódolt. Gróf Salm, Murány elfoglalása után, az evangélikusokat buzgalommal pártfogolta. Ő nevezte ki 1560-ban Friedt Cypriánt murányi prédikátornak. Ez időben Nagyrőczén a huszitáktól épített templom az evangélikusoké volt, 1593-ban már e templomban a rőczeiek első evangélikus lelkésze, Zamostene Benedek (más nevén Emericzi) prédikált. Az első visitáczió 1596 febr. 4-én történt (lásd „Protocollum primi fraternitatis Gömöriensis”-féle okmányt). Ez alkalommal a murányi czikkelyeket az említett rőczei ev. lelkész s a város előljárói is aláírták. A második protestáns lelkész 1609–1620-ig Christián Imre volt, utána következett: 1620–1633-ig Corodinus Ádám, 1633–1641-ig Mazarnik Christián, 1641–1643-ig Mezer Crystophanus. 1643-ban Lestachius Simon volt a lelkész. A második visitáczió 1610-ben történt. 1673-tól 9 évig, 1689-től 14 évig, 1712-től 72 évig az evangélikus egyház lelkész nélkül volt. A mostani lelkész 1852-től Reuss Lajos. A róm. kath. lelkész Beliczky Gusztáv. A rabbi-helyettes Atlasz Adolf anyakönyvvezető.
A Széchyek alatt a protestantizmus virágzásnak indult, miről Széchy György 1623 május 16-án és Homonnay Mária 1636 május 20-án kelt levele tanúskodik. A nemességnek, jobbágyságnak büntetés terhe alatt megparancsolták, hogy a protestáns papokat támogassák.
Wesselényi Ferenczet Széchy Máriával 1645-ben Lestachius Simon rőczei pap eskette egybe. De ezek azután a róm. kath. hitre tértek át, a minek szomorú következményei lettek. Kőszegi István murányi prédikátort 1646-ban száműzték s ezzel a protestánsok üldözése e völgyben is napirendre került. A kassai rendelet alapján a jezsuiták a rőczei lelkészt és Coszili György tanítót 1673-ban elkergették.
Thököly Imre, 1683-ban Murány várát elfoglalva, azonnal utasította Letenyei Mártont, hogy a kiűzött lelkészeket és tanítókat egyházaikba helyezze vissza. Ez meg is történt, de 1689-ben ismét elűzettek. II. Rákóczy Ferencz 1703-ban történt felkelése a protestánsoknak ismét szabadabb útat nyitott. A rőczei protestáns egyház ismét papot, tanítót kapott. Ez időben a rőczeiek szerepléséről Bercsényi Miklós következő levele tanúskodik:
159„Én, Szekcsi Gróff Bercsényi Miklós, nemes Ungvár megyének Fő Ispánja és Méltóságos Fejedelem Rákóczy Ferencz kegyelmes urunk Ő nagysága és a Magyar haza szabadságáért Isten által fegyvert fogott Generálisa. Adom tudtára mindeneknek, a kiknek illik, e levelemnek rendében, hogy mivel Nagy-Rőczei lakosok – megértvén édes hazánk felszabadítása mellett való indulatunkat és édes hazánkhoz való hűségeket magok megjelenésekkel bizonyítván, kívánták protectionalis levelemet mind Személyek, mind Jószágok iránt, kiket méltóknak ítélvén ezen Pecsétes Protectionalis levelem által, Méltóságos Fejedelem Rákóczy Ferencz urunk Ő nagysága hűsége alatt levő mint Lovas és Gyalog Tiszteinek és Hadainak közönségesen parancsolom, sem személyekben, sem jószágokban, hazájokban házokon kívül, erdőn vagy mezőn levőkben, Templomokban, Parochiájokban, Ischolájokban egyszóval semmi néven nevezendő Jószágokban meg ne károsítsák! Másként valakik ezen Parancsolatom ellen cselekszenek és a megírt helynek lakosait a megnevezett Jószágokban avagy Személyekben megháboríttyák, háboríttattyák, károsittyák, károsíttattyák, kemény büntetésemet el nem kerülik. Költ Tokaj alatt levő Táborban. Die 4 octobris 1703. G. B. Miklós.”
A murányi uradalom 1700-ban Koháry István birtokába került. Ekkor Kohárynak, mint a protestánsok ellenségének, első dolga volt Leporini András rőczei papot 1712-ben a templomból (a mai róm. kat. templom) katonáival kiűzetni. Ez időtől számítva 71 évig a rőczei protestáns egyház pásztor nélkül maradt és a hívők Ratkóra, Bisztróra vagy Tiszolczra jártak Isten igéjét hallgatni.
II. József türelmi parancsa a rőczei protestánsokat is életre hívta. De Koháry az elfoglalt templomot nem adta vissza. Más templom építését határozták el, de e templom helye miatt Koháry özvegyével elegyedtek vitába s csak a megyebeli buzgó nemességnek köszönhető, hogy a rőczei protestánsok az egyesektől felajánlott telken és adományokból 1785-ben a mai lutheránus templomot felépíthették. E templomban az első istentisztelet 1785 okt. 16-án volt. A templomra legtöbbet adakozott Schramkó András. Még ebben az évben nagy tűzvész pusztított Rőczén. Leégett 179 ház, az összes melléképületekkel, a városház és a plébánia. Az egész lakosság fedél nélkül maradt. Ekkor égett el a város levéltára másodizben. A kegyetlen sors, mely a várost végső inségre juttatta, nem elégelte meg a csapást: a város 1791-ben ismét elhamvadt. Ekkor Koháry Gabriella a károsultaknak 3000 forintot adományozott. Koháry Ferencz 1791-ben a murányi uradalmat meglátogatta, Nagy-Rőczén is megállapodott és ekkor történt, hogy az őt kísérő evang. és róm. kath. papoknak e szavakat mondta: „Éljetek egyetértésben, imádkozzatok érettem s én atyátok leendek.” Nagy-Rőcze 1806-ban harmadszor is leégett.
A város anyagi jólétére kiválóan nevezetes az 1807-ik év. Nagyrőcze városa ugyanis 1807 február 17-én Sturmann Márton kir. tanácsostól több hámort, épületet, telket, vasbányát, felszerelést 42,964 frt örökáron megvásárolt és ez összegből 12,964 frt 32 krt azonnal kifizetett. A város Schramkó András hámorossal szövetkezve (kinek hasonló értékű hámora volt) megkezdte a vastermelést s ez olyan nagy haszonnal folyt, hogy 1810 szept. 10-én a 30,000 frt adósságot is kifizette. E szerencsés vétel és foglalkozás idejétől a város anyagi viszonyai napról-napra javulnak, jövedelme emelkedik, úgy hogy 1811-ben a város jövedelme már 69,954 frt volt s 1814 nov. 26-án megvette Schramkó András 2/25-öd részvényét is 50,000 frtért.
1809-ben kezdték meg a városháza építését. A franczia háboru költségeihez 5544 frttal járult a város.
1815-ben a város censualis tartozása egyezség utján 4000 frtban állapíttatott meg, melyért a város az erdőt, a sör-, pálinka- és bormérést szabadon kezelhette; a dézsma terhét csak bizonyos irtványok után viselte; az uradalmi munkára nem volt kényszeríthető. E dologra vonatkozott már az 1689-ben kiadott camerális levél is, Szent-Iványi s mások aláirásával. 1829-ben felfedezték a fürdőt. 1835-ben az uradalom a várost 6500 frt census fizetésére szorította, a város ennyit fizetni nem akart s a lakosság 1840-ben ellenszegült, míg végre a dolog békés megoldást nyert.
1601842-ben építették a Vashegyre vezető útat; de mert a város ez út építését az uradalmi erdőkön is átvezetni megengedte, a várost az uradalom beperelte. A per 1852-ben a város javára dőlt el, de a városnak 50,000 frtjába került.
Az 1848/49-iki magyar szabadságharczból a rőczei polgárság is kivette a maga részét. Mint nemzetőrök a murányi csatát vívták a jolsvaiakkal, pelsőcziekkel együtt, Latinák Frigyes vezetése mellett. A tótok Hurbán vezetése mellett özönlöttek Murányba, de szétverték őket. A város ágyut öntetett, négy lovát odaadta, 100 verbunkost adott s igen sokan a veressapkásoknál teljesítettek önkéntes szolgálatot. A szabadság, egyenlőség, testvériség első ünnepét 1848 május 15-én nagyszabású vendégséggel a város régi fürdőjében ünnepelték meg; ott volt az egész Murányvölgy lakossága.
A szabadságharcz után 40,000 frt értékű Kossuth-bankót szolgáltatott be a város megsemmisítésre az osztrák kormánynak. Ekkor bocsátott ki a város szükségpénzt a következő szöveggel:
„Szám . . . . . 15 tizenöt karjczárt váltóban Nagy-Rőcze város ezen jegyért az azt átadónak fizetni tartozik.”
A rőczei polgárság régen foglalkozott az uradalmi terhek alól való felszabadítás eszméjével és azzal, hogy az erdőt, melynek csak zaklatott bérlői voltak, megváltsák. Az uradalom nem idegenkedett ez eszmétől s Mihalik Pál uradalmi ügyész munkájának köszönhető, hogy 1853-ban a város 80,000 frtért megváltotta magát s ezzel boldogulásának, fejlődésének újabb tényezőjéhez jutott.
1831-ben királyi adományozzással a földesúri jog az 1826-ban kihalt hg. Koháry család örökösséé, Koháry Ferencz vejéé, Szász Coburg gothai Ferdinándé lett. Tőle váltotta meg magát Nagyrőcze is.
Rőcze város történetében, a mint az már az előadottakból is kitűnik, nevezetes szerepe van a murány-völgyi vasiparnak is. Nem érdektelen tehát ez iparral is futólag foglalkozni.
