A város közigazgatása.
A város közigazgatása.
Rimaszombat 1335-ben emelkedett városi rangra s hosszabb időn át mindazon jogokkal és kiváltságokkal fel volt ruházva, a melyekkel Buda városa élt. Szabadalmait (vásártartás, vámmentesség, pallosjog) a vegyesházbeli és Habsburg királyok nemcsak megerősítették, hanem újakkal is szaporították s az ekként nyert jogokat a lefolyt hat század olykor mindent szétromboló viharai között is meg tudta tartani.
Azonban közigazgatásának mostani szervezete az 1848-iki alkotmányban gyökerezik. Ez időpontig a választott tanács s ennek élén álló bíró kormányozta a várost. A bírót hagyományos szokás szerint két évenként választották, e rendszert azonban megváltoztatta az 1774-iki felekezeti pör ítélete, melynek értelmében a csekélyebb számu katholikusok is ugyanazon jogok birtokába jutottak, a melyeket a város protestáns lakossága két század óta élvezett. Ettől kezdve tehát a bírót a református és róm. kath. polgárok közül felváltva választották. Így volt ez 1848-ig, mikor az új alkotmány diadala következtében mámorban úszó város közönsége az által is be akart illeszkedni az új politikai eszmék keretébe, hogy kormányzó testületét a modern városok mintájára átalakítva, új tisztviselői állásokat kreált. Ekkor választott Rimaszombat először a bíró mellé – ki a törvénykezési 118tanács elnöke volt – a polgári ügyek vezetésére polgármestert is Káposztás József tekintélyes iparos személyében.
A rendezett tanácsú város czímét az új községi törvény életbeléptetése után vette föl a város. E törvény alapján szerveztetett a tanács és a képviselőtestület; annak élén áll a polgármester s tagjai: a főispántól élethossziglan kinevezett rendőrkapitány, főjegyző, aljegyző, építészeti tanácsos, gazdasági tanácsos, közigazgatási tanácsos, számtanácsos, orvos s a városi és árvaszéki ügyészek. Az árvaszék elnöke a polgármester. A képviselőtestület tagjainak száma 56, kiknek fele választott, fele pedig az adóczensus alapján tagja a képviselőtestületnek. Az adóczensus minimuma: 638 korona.
A tanácsnak és képviselőtestületnek együttes működése 1867 óta legfőként arra irányult, hogy Rimaszombatnak, mint megyei székhelynek hegemoniáját a többi gömöri városok felett biztosítsák, s miután hosszabb időn át a székhely kérdése vita és versengés tárgya volt, Rimaszombat lett a győztes, mi leginkább azon áldozatoknak tulajdonítható, melyeket a város cézlja elérésére hozott. Ez áldozatok között jelentékenyebbek a következők: a régi megyeház szűk épületéért cserébe átengedte a kétszeres értéket is jóval meghaladó Sas vendéglőjét, melynek tágas termeiben a vármegye öszszes központi hivatalait kényelmesen elhelyezhette; 130,000 forinton felépítette a kir. törvényszéki palotát, melynek árát az állam tíz év alatt kamat nélkül visszatérítette; kaszárnyát épített az állami méntelep számára, melynek évi bérösszege nem fedezi a belefektetett tőke kamatát; tízezer forintot adott a 8 osztályra kiegészített egy. prot. főgimnáziumnak, a felekezeti iskolákat átvette s polgári leányiskolát alapított stb. Ez áldozatok árán létrehozott intézményekben gyökerezik Rimaszombat jövője.
A város néhány évtized előtt még egyike volt Felső-Magyarország leggazdagabb városainak; fekvő birtokainak s házainak értéke a 80-as évek elején jóval meghaladta a 2 millió 600,000 koronát, melynek jövedelméből a 200,000 koronát elérő évi kiadásokat, pótadó kivetése nélkül, kényelmesen fedezhette. De mióta az italmérési jog az állam tulajdonába ment át: egyik legnagyobb jövedelmétől esett el. E jelentékeny jövedelemveszteséghez hozzájárulván a város egyéb értékeinek csökkenése s ez által némely tőkék felhasználásának kényszerítő szüksége: a polgárság jelenleg abba a sajnos helyzetbe jutott, hogy a város költségvetéséhez évenként 47 százalékkal kell hozzájárulnia.
A város vagyona a következő:
| 1. | Ingatlanokban | 1.555,542 kor. 84 fill. |
| 2. | Ingóságokban | 420,688 kor. 91 fill. |
| 3. | Nem jövedelmező ingatlan | 123,360 kor. – fill. |
| 4. | Nem jövedelmező ingó | 26,431 kor. 70 fill. |
| Összes vagyonérték | 2.126,023 kor. 45 fill. |
| Teher: |
| 1. Földhitel-intézeti kölcsön | 125,264 kor. 16 fill. |
| 2. A r. k. plébánia javára bekebelezett tőke | 36,000 kor. – fill. |
| Összesen: | 161,264 kor. 16 fill. |
| A cselekvő tehermentes vagyon értéke tehát | 1.964,759 kor. 29 fill. |
Az 1903-ik évre elfogadott költségvetés főbb tételei a következők:
| 1. Szükséglet | 194,855 kor. 11 fill. |
| 2. Fedezet | 154,144 kor. 26 fill. |
| Hiány | 40,710 kor. 85 fill., |
melyet pótadóval kell fedezni.
A szükségletben az adók 16,000, az iskolák fentartása 27,000, a rendőri kiadások 24,000 s a rendszeresített állások után járó fizetések 41,000 koronával szerepelnek. A tisztviselői fizetések 1901-ben a következőleg állapíttattak meg: polgármester 3600 kor., főjegyző 2400, aljegyző 1600, építészeti tanácsos 1600, gazdasági tanácsos 1000, számtanácsos 1400, orvos 1000, ügyészek 8–800 korona. A tisztviselő tanácstagokon kívül a városi előljáróságnak még a következő tagjai vannak: árvaszéki előadó, erdész, pénztáros, közgyám, két adószedő alkapitány, állatorvos, iktató, irnokok, végrehajtó, szülésznő stb.
E hivatali apparátusra van bízva a város ügyeinek vezetése, mely a mily buzgó tevékenységet fejtett ki az utóbb lefolyt harmincz év alatt a 119képviselőtestülettel együtt abban, hogy a város örökre megyei székhely maradhasson, ép oly buzgalommal törekszik jelenleg arra, hogy a rövid időn belül rohamosan megszaporodott községi terheket csökkentse, vagy legalább a már meglevőket elviselhetővé tegye. E czélból a rendelkezése alatt álló módok és eszközök felhasználásával igyekszik minden alkalmat megragadni arra, hogy a kereset és megélhetés forrásait a város munkás polgárai számára megnyissa. Ezért támogatja az iparvállalatokat, mint a minők a konzervgyár s a villamosvilágítás berendezésére alakult részvénytársaság.
Rimaszombat. – A Tompa-szobor.
Andrássy L. felv.
És tagadhatatlan, hogy e tekintetben a város vezérlő férfiainak nemcsak jelenleg, de már a multban is voltak érdemei. A szabadságharcz lezajlása óta lefolyt félszázadnak csak utóbbi három évtizede képezi ugyan Rimaszombat fejlődésének rohamos korszakát, de ez aránylag rövid időszaknak alapvető munkája a távol jövendőben is éreztetni fogja hatását s az utókor mindig kegyelettel fog megemlékezni azokról, kik annak részesei valának. Így tisztelettel fog megemlékezni Szabó Györgyről, ki az új alkotmányos időszak kezdetétől 33 éven át volt Rimaszombat polgármestere s így az ő kormányzása alatt keletkeztek mindazon újabb intézmények, melyek a város fejlődésének alapját alkotják, továbbá Nagy Ferenczről, a közigazgatás minden ágában járatos főjegyzőről s utóbb polgármesterről, a város érdekeinek 25 éven át legbuzgóbb védelmezőjéről – míg a képviselőtestület elhunyt tagjai közül Csider Károly, Dapsy Vilmos kúriai bíró és dr. Szabó Samu megyei főorvos emléke fog az utódok lelkében élni.
A jelenlegi polgármester dr. Kovács László (szül. 1873 febr. 13. okl. ügyvéd és tartalékos honvédhadnagy) működéséről mindeddig csak elismeréssel nyilatkozhatunk, mert ügyszeretettel és agilitással vezeti a város ügyeit. Buzgó törekvései abban a végső czélban nyernek kifejezést, hogy Rimaszombat, mint a magyarság egyik végvára, anyagi és erkölcsi tekintetben megszilárduljon, a mi csak jó adminisztráczióval s a polgárság érdekeinek helyes felismerésével és megvédelmezésével érhető el. A kisipar hanyatlófélben van, de a mezei gazdálkodás a polgárságnak még mindig egyik legfőbb kereseti forrása. Egyik legnagyobb birtokos maga a város, miáltal a képviselőtestület és tanács alapvető munkálkodásában a gazdasági érdekek nyomulnak előtérbe és ebben az a törekvés nyer kifejezést, hogy a magyar birtokok jövőre is magyar kézben maradjanak.
Egyebekben az elmult idők feladatai közül közigazgatási úton a következők nyertek megoldást: revizio alá vétettek az összes szabályrendeletek, megalkottatott a tisztviselői nyugdíjintézet, megállapíttattak a tisztviselői fizetések a viszonyokhoz alkalmazott felemelések által, megerősítést nyert az új építkezési szabályrendelet, melyben az esztétikai elvek is érvényre jutottak, – a város összes utczái gránit gyalogjáróval láttatott el s a folyó évtől kezdve a villamos világítás is bevezettetett. Népnevelési és tanügyi 120czélokra a város 27 ezer koronát fordít évenként; ez az összeg azonban a megszaporodott igényeknek többé nem felelvén meg, az összes népnevelési tanintézetek az állam kezelésébe adattak s ez által az állammal kötött szerződés alapján az iskolák további fejlesztése csak annyiban lesz a város feladata, hogy a megfelelő elhelyezésről tartozik gondoskodni s egy új polgári leányiskola építése már is égető szükség. Ez az új építkezés szintén nagy terhet ró a városra.
Azonban a város atyáinak főtörekvése ez idő szerint arra irányul, hogy Rimaszombat katonasággal láttassék el s e czél elérésére a város a legmesszebb menő áldozatokra is kész; de a tárgyalások ez ügyben a kivánt eredményre még nem vezettek.
A város fejlődésének ama legfontosabb korszaka, melyben a fentebb jelzett intézkedések s a jövendő alapjául szolgáló munkálatok foganatosíttattak, a huszadik század első évében lezárult. Azóta új korszak küszöbén áll Rimaszombat, melynek fundamentuma a mult, s végczélja a czivilizáció élő templomának, a magyarság e végpontján nemzeti alapon való kiépítése.
A város jelenlegi tisztikara a következő:
Polgármester és árvaszéki elnök: Dr. Kovács László. Főjegyző: Dr. Glauf Pál. Aljegyző: Fülöpp József. Rendőrkapitány: Badinyi Gyula. Alkapitány: Barna Imre. Közigazgatási tanácsos: Kovács József. Számtanácsos: Szontagh Károly. Gazdasági tanácsos: Szabó Elemér. Mérnök: Jaczkó Pál. Orvos: dr. Szabó Károly. Állatorvos: Kerekes Mór. Árvaszéki ülnök: Perecz Samu. Árvaszéki ügyész: Institorisz Endre. Városi ügyész: Kishonthy Gyula. Közpénztárnok: Vigh Gábor. Adópénztárnok: Szabó József. Adóellenőr: Kohút Lajos. Adótiszt: Rozinay György. Adóirnok: Csapó Lajos. Közig. iktató: Pásztor Pál. Elnöki irnok: Komlósy István. Közgyám: Cseh István. Erdész: Mölczer Gyula. Végrehajtó: Maresch Gyula. Irnok: Szlávy Frigyes.
Rimaszombat régi czímeres pecsétje.
