Történeti áttekintés.
Történeti áttekintés.
Rimaszombat, mint Baksay István, a város történetének legalaposabb ismerője írja, a hagyomány szerint több egymáshoz közel fekvő kisebb község egyesüléséből keletkezett. E községek állítólag Istvánfalva, Szabadka, Kurincz, Téhány, Gacs, Tarnócz és Möcsény voltak. E helységek egynémelyikét, de másokat is, a város levéltárában levő egyik régi okirat mint olyanokat említ, a melyek határaik miatt folytonos versenygésben állottak egymással. Ez az oklevél e községek egyesüléséről is szól, egy régi jegyzék szerint pedig a város Zsigmond királytól kapta volna a nevét, a ki állítólag szombaton utazott át a Rima partján épülő kis városon; azonban ez állítás nem hiteles, mert Rimaszombat nevét más oklevelek már egy századdal korábban említik.
Rimaszombat első birtokosául a kalocsai érsekséget ismerjük. 1334-ben azonban I. László kalocsai érsek elcseréli rimaszombatot Szécsényi Tamás aradi, barsi és szerémi főispánnal, más megyebeli községekért. A Szécsényi család azonban 1474-ben kihalt. E család utolsó fisarjának, Lászlónak egyik nővérét: Hedviget Losonczy Albert, a másikat: Annát Guthi Országh János vette el. Így lett e két család Rimaszombat földesura. A Losonczy család is, Istvánban 1552-ben kihalt, de miután I. Ferdinánd Losonczy István leányait, Annát és Fruzsinát fiusította, Rimaszombat Losonczy Annára, férjezett Forgách Zsigmondnéra szállott. Guthi Országh Kristófban 1567-ben a Guthi Országh család fiága szintén kihalt.
Rimaszombat község 1335-ben nyerte városi szabadalmait és mindazokat a kiváltságokat, a melyekkel Buda városa bírt. Ez az oklevél a városi levéltárban van elhelyezve. A Kálnay család tulajdonában oly oklevél van, mely szerint e család Zsigmond királytól 1405-ben Rimaszombatra adományt nyert, a mit Mátyás is megerősített, de semmi nyoma sincs annak, hogy e család Rimaszombatot tényleg birtokba vette.
Habár egykorú okleveles nyomok nem bizonyítják, mégis alig hihető, hogy a husziták idejében Rimaszombatot a csehek ne foglalták volna el, mikor a város közelében fekvő Osgyán birtokukban volt. Heltai is azt állítja, hogy Giskrának Rimaszombatban kastélya volt; de írott nyomok ezekre nézve nincsenek.
Az 1506-iki tűzvész után II. Ulászló a városnak nyolcz évi adómentességet engedélyezett, 1514-ben pedig kiváltságaiban megerősítette. Ugyanezt tette 1549-ben I. Ferdinánd is, ki a városi polgárok szabadalmait még kibővítette. Ugyanekkor nyerte a város vásárjogát is. A város szabadalmait részint megerősítették, részint kibővítették: Rudolf 1578-ban, II. Mátyás 1612-ben, II. Ferdinánd 1637-ben, I. Lipót 1662-ben, 1667-ben és 1693-ban és III. Károly 1714-ben és 1725-ben. 1601-ben a város Széchi Tamástól pallosjogot nyert, a mit VI. Károly 1735-ben megerősített.
1553-ban a törökök Füleket kézrekerítvén, Rimaszombat közelében, Szabadkán várkastélyt építettek, melyet megerősítve, innen sarczolták az egész vidéket és első sorban a közeli Rimaszombatot. A városi levéltár több mint 250 török okmányt őriz, melyek mindazt a sok zaklatást és a tömérdek sarczot igazolják, melyeket a városnak ebben a korban elszenvednie kellett.
109Midőn a város a törökök szomszédságától és zaklatásaitól megszabadult és ismét erőhöz jutott, minden igyekeztét oda irányította, hogy a földesúri hatóság alól függetlenítse magát. Ebben az időben a Koháry és a Forgách család volt a földesura. Forgách Ádám azonban 1692-ben 10,000 forintért földesúri jogát a városnak elzálogosította, 1747-ben pedig a város ezt az összeget 40,000 frtig kiegészítvén, magát a Forgách család földesúri joga alól megváltotta. A Koháry család földesúri jogai alól a város olyképen váltotta meg magát, hogy előbb bizonyos feltételek mellett évi 2000, később azonban minden feltétel és korlátozás nélkül évi 3000 frtot fizetett, mi azután, az idők folyamán 630 frtra, vagyis 1260 koronára szállíttatott le, míg végre a 90-es években e tehertől is végkép megszabadult.
Rimaszombat. – A vármegyeháza.
Andrássy L. felv.
Időközben a várost számos csapás érte. 1679 szeptember 4-én dögvész ütött ki a város területén, mely hónapokig dühöngött. 1709 végén a pestis lépett fel és szedte áldozatait 1710 november 28-ig, mely idő alatt 1149 ember esett a járványnak áldozatul. Azután következett az 1769 június 25-iki híres egyházi körmenet, a mikor a vallásuk háborításától félő protestánsok a katholikus körmenetet megtámadták és a városból kiűzték. Az ezt követett megtorló intézkedésekről más helyen bővebben van szó. A protestánsok csak 1783 augusztus 10-én nyerték vissza a szabad vallásgyakorlat jogát.
Ezután a város nyugalmát mi sem zavarta és csak az 1848. évi események akasztották meg rövid időre fejlődését. Elmult azonban ez a szomorú korszak is, melyről más helyen bővebben emlékezünk meg, és a város ismét zavartalanul fejlődhetett tovább.
