A város fekvése.
A város fekvése.
Rimaszombat.
Gelle Barnabás felv.
Gömör-Kishont t. e. vármegye székhelye: Rimaszombat, sok tekintetben egyike Felső-Magyarország legcsinosabb városainak. Lakosainak száma alig haladja meg a hatezret. A város tágas völgy sík ölében, csaknem egész területével a Rima balpartján fekszik, mely a jobbparti színvonalhoz képest alig észrevehetőleg emelkedik.
E sík területen mérték ki az ősök a város szabályos négyszög-alakú főterét s az oldalak megnyújtásából keletkezett egyenes utczákat, de későbbi terjeszkedésével délnyugati irányban átlépte a Rimát s ma már egy kisded városrész, a Mező-utcza és az úgynevezett „Sereg”, a folyó jobb partján terül el.
A Sereg voltaképen a város szolgálatában álló czigányoknak volt állandó telepük, a kik itt hosszabb idő óta végleges tanyát vertek, lakásra alkalmas vityillókat építettek s ma már a városnak is törzsökös lakosai, kik 110a várostól kinevezett „seregbíró” felügyelete alatt polgári kötelességeket teljesítenek. A föld a város tulajdona, mely után csekély földbért fizetnek.
Rimaszombat e délnyugati terjeszkedésében elérte már a végső határt, a mennyiben itteni házai a közvetetlen szomszédságban levő Tamásfalva község területét érintik s e földrajzi fekvése által az ismeretlen szemlélőben azt a látszatot kelti, mintha a Sereg Tamásfalával együtt alkotna egy községi területet, holott közigazgatásilag Rimaszombathoz tartozik.
A város zöme tehát a Rima balpartján fekszik s középpontja az imént említett szabályos négyszög-alakú Fő- vagy Erzsébet-tér. E tér körvonalait s az azok folytatását alkotó utczákat helyesen tervezték az elődök, de később az utódok eszthetikai érzékének hiánya következtében a mértani egyenes vonalak elferdültek, a széles utczákban szabálytalan birtokfoglalások történtek, sőt az építkezéseknek sem szabott irányt semmiféle szabályrendelet s így mindenki úgy építkezett, hogy egyéni érdekei csorbát ne szenvedjenek s a közvagyonból annyit foglalt le magának, a mennyire szüksége volt.
Az idegen látogatóra kellemes benyomást gyakorol a város látszólag szabályos beosztása, de a hatást nyomban lerontja az a tapasztalat, hogy az utczák elhajlanak, a házak ki- és beszögellenek és az egykor széles utczából alig maradt több, mint egy 2–3 méter széles sikátor, mert a széles utcza egy részét a város belteleknek adta el akkor, a mikor a Forgách családtól megváltotta magát. Ekként támadt a keskeny utcza.
