Történeti áttekintés
Történeti áttekintés
Rozsnyó legrégibb lakói bányászok voltak, a mit az ősrégi abbahagyott bányamenetek és hányások bizonyítanak. Némelyek szerint II. Endre telepítette ide a bányászokat, míg Bartholomaeidesz a rozsnyói bányászat korát sokkal régibbnek tarja. Tény, hogy a legrégibb írott nyomok a német bányászok letelepedéséről szólanak és e mellett bizonyít az is, hogy Rozsnyó hajdan teljesen német jellegű város volt. 1655-ben a németség már méltatlankodva vitatta, hogy Rozsnyón emberi emlékezet óta a németeké volt az elsőség s így nem értik, hogy immár a magyarok velük teljesen egyenlők akarnak lenni. A versengésre vonatkozólag 1669-ben egy esperességi jegyző latin rigmusokat írt a lap szélére, mely rigmusok a harcz elkeseredett voltáról tanúskodnak. Ezekből a versekből mint találó sorokat, a következőket közöljük:
Hungaricaanatio
Semper ernt odio
Apud Roseavienses
Teutones sse volentes
Primum desiderantes
Semper ernt odio
Apud Roseavienses
Teutones sse volentes
Primum desiderantes
Locum et obtinentes.
Et facta inversio
Atque permutatio
Deus nos miseros
Elevavit hungaros.
Et facta inversio
Atque permutatio
Deus nos miseros
Elevavit hungaros.
A város első okleveles nyomát 1291-ben találjuk, a mikor neve abban az adománylevélben szerepel, melylyel III. Endre Ladomér esztergomi érseknek adományozta a várost, illetőleg e helyet, mert városi nevével csak I. Lajos alatt találkozunk, azután Demeter érseknek 1382-ből való oklevelében. 128Zsigmond király 1410-ben már a város szabadalmait újból megerősíti, azután 1496-ban II. Ulászló is. 1776-ban lett Rozsnyó püspöki város, a mikor Mária Terézia a rozsnyói püspökséget alapította.
A huszita-betörés alatt Rozsnyót is elfoglalták, de Ulászló csapatai kiűzték a cseheket. Ám az e fölött való öröm nem tartott sokáig, mert a város végre is a csehek birtokába került, kik csak Mátyás hadai elől takarodtak ki a városból.
A török világ alatt is sokat kellett szenvednie a városnak. A török hordák több ízben pusztították. Különösen mikor 1566-ban a császáriak Krasznahorkából menekülni voltak kénytelenek, a törökök a közeli Rozsnyóval is éreztették haragjukat. 1584-ben ismét megrohanták a várost és az evangélikus lelkészt a feleségével együtt magukkal hurczolták. 1584-ben ismét dúltak a városban, sok kárt okozva és a békés polgárokat minduntalan háborgatva.
A város nyugalmát ezután már csak a vallási villongások zavarták meg, melyek sok visszavonást okoztak. Az ide tartozó eseményekről azonban más helyen írunk. A város a Wesselényi-féle összeesküvés alatt több izben volt országos összejövetelek színhelye. 1646-ban hat felsőmagyarországi vármegye gyűlésezett itt. A Thököly-féle felkelés alatt is sokat kellett a városnak tűrnie, majd a felkelőktől, majd pedig a császáriaktól. 1706 november közepétől karácsonyig II. Rákóczy Ferencz időzött Rozsnyón, ez idő alatt itt több izben gyűlést tartott és innen intézte a felkelés ügyeit. A Rákóczy-féle felkelés után Viard császári vezér került Rozsnyóra.
Ezután már a város nyugalmát ellenség nem zavarta, de annál nagyobb pusztítást okozott az 1710-iki dögvész, melynek májustól augusztusig 2025 emberélet esett áldozatul. Anyagiakban pedig óriási csapást mért a városra az a körülmény, hogy 1849-ben itt a legtovább volt a magyar pénz forgalomban, a minek az volt a következménye, hogy maga e város több mint félmilliót volt kénytelen beszolgáltatni.
A letünt mult fényes napjaira emlékeztető városi czímer igazán szépen szimbolizálja Rozsnyó hajdan rózsáktól gazdag ligetes völgyét, érczekben dús hegyeit, virágot kedvelő népét és azt az isteni kegyelmet, melyben része volt és van ma is. Egy régi pecsét Sigillum oppidi montani Rosnobania körírással paizsot mutat, melyet kiterjesztett szárnyu angyal tart; a paizs alsó része liliomban végződik, melyből 3 rózsa emelkedik ki, úgy hogy a 3 virág a liliom fölé helyezett bányász-jelvény közé esik; a czímer jobb és baloldalán az 1610 évszámot találjuk.
