A XIX. század.
A XIX. század.
A vármegyei közigazgatás terén a XIX. század első évtizedeiben alig találunk nagyobb változást. A vármegyei életben általában a konzervatív irány kerekedett felül. A kisebb birtokú nemesség nem bír erőre jutni, annál kevésbbé érvényesítheti befolyását a vármegyei közgyűlésen, vagy a tisztújításokon. A vármegye tulajdonképeni főispánja, 1826 szept. 28-án bekövetkezett haláláig, gróf Zichy Károly volt, a ki helyett 1809-től, főispáni helytartóként, fia, gróf Zichy Ferencz kormányozta a vármegyét.
A vármegyei közigazgatás élén 1801 óta Györgyi Pál állott, a kit egymásután három ízben választottak meg alispánná, miután megelőzőleg, 1798-tól kezdve, Illos Károly mellett helyettes alispánként működött. Györgyi Pál mellett, a ki 1828-ig viselte az alispáni tisztet, 1801-től Bezerédj Mihály, 1816-tól Török János, a nemzeti törekvések lelkes híve, majd 1821-től Torkos István volt helyettes alispán.
Ezt a látszólag nyugalmas állapotot csak a kormány 1821. évi törvénytelen rendeletei zavarják meg egyidőre, a midőn az országgyűléstől meg nem szavazott újonczok kiállítását s 1822-ben a hadi adónak az eddigi papírpénz helyett ezüstben leendő szolgáltatását követelte. Győr vármegye mindkét törvénytelen rendelet végrehajtását megtagadja s felíratban fejezi ki aggodalmait, de a főispáni helytartónak sikerül a második királyi leírat végrehajtását kieszközölni. (Millenn. Tört. IX. 92.) A vármegye tehát beadta derekát, de viszont az ellenzéki vármegyék bátor magatartásán megtörött az önkény uralma. Ferencz király 1825 szept. 11-ére Pozsonyba országgyűlésre hívta egybe a rendeket, a hová a vármegye Bezerédj Ignácz másodalispánt és Kolosváry Miklós táblabírót, Győr város pedig Rába Istvánt és Czeh Jánost küldte követekül.
Ezek közül főleg Kolosváry Miklós vett tevékeny részt a vitákban. A november 2-án tartott kerületi űlésen a magyar nyelv terjesztése érdekében történt felszólalásában a leányoknak hazafias szellemben való neveltetését hangoztatta. Kolosváry jelen volt azon az emlékezetes napon is, midőn gróf Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására egy évi jövedelmét felajánlotta. (Millenn. Tört. IX. 138.)
Az országgyűlés további tárgyalásai folyamán a győri követek kivették részüket a magyar nyelv érdekében folytatott vitákban. Ők hozták szóba a magyar ezredeknél a magyar vezényleti nyelv behozatalát, a melyet azzal indokolnak, 379hogy a magyar katonában a lelkesedést, vitézséget csak az ébreszti fel, ha magyar tisztek, anyanyelvén vezényelik. A győri követek tettek indítványt a magyar tannyelv behozatala, valamint a magyar nyelvnek közigazgatási nyelvvé tétele érdekében is. Midőn a felvidéki és főleg a városi követek a magyar nyelv, mint közigazgatási nyelv, meghonosításának kitűzött határidőhöz való kötését ellenezték, Kolosváry Miklós újból felszólalt a nemzeti nyelv jogaiért s a többi között a következőket mondta: „a nemzet nyelvében él és egyesül, s nyelvével hal meg”. (Millenn. Tört. IX. 176.) Még az országgyűlés folyama alatt, 1826 szept. 28-án meghalt a vármegye főispánja, gróf Zichy Károly. Ferencz király, két nappal a haláleset után, az elhúnyt fiát, gróf Zichy-Ferraris Ferenczet, az eddigi főispáni helytartót nevezte ki Győr vármegye főispánjává, a kit 1827 szept. 17-én iktattak be nagy ünnepségekkel a főispáni méltóságba. Ez alkalommal herczeg Esterházy Miklós szerepelt a beiktatást teljesítő királyi biztosként. (Czeh János: Győr várm. főisp.)
A nemzeti fellendűléssel Győr város anyagi jóléte is emelkedett. A mikor 1820-ban a bástyákat lebontották, egyszerre két külváros adott helyet a lakosságnak, a melynek czéltudatos és vállvetett munkája csakhamar megtermé gyümölcseit. 1820-ban a Ferenczváros, 1839-ben pedig, a Ferdinánd város nyílt meg; mindkét városrész a lerombolt bástyák helyén és az ezeken kívül eső posványos térségen emelkedett.
A XIX. század harmadik évtizede alatt sok csapás érte a várost. 1826-ban nagy jeges árvíz pusztított, mely a Dunán 200 hajót és malmot zúzott össze. Az 1829. év végén és 1830 elején oly havazások voltak, hogy a közlekedés fennakadt, minek következtében Győr városban nagy élelemhiány mutatkozott. Ebben az évben korábban kezdődött a hóolvadás; az áradás, mely február 27-től márczius 20-ig tartott, Győr környékét is elpusztította, sőt a város mélyebben fekvő utczáit is elborította. Ebben az évben, július 21-én nagy tűz ütött ki az Újvárosban és a Nádorvárosban, a mely alkalommal 161 ház esett a lángok martalékául és két emberélet veszett oda. (Szávay Gyula i. m. 123. – Fehér Ipoly i. m. 507.)
Az 1830. évi országgyűlésre, a melyet V. Ferdinánd megkoronáztatása tett emlékezetessé, a vármegye Bezerédj Ignácz alispánt és Siklósi Szabó Pétert, Győr város pedig Szakács Mihályt és Czeh Jánost küldte követekül. Ez alkalommal a szent koronát, a hozzátartozó kincseivel, Budáról Pozsonyba vitték s útközben, szept. 28-án a győri székesegyházban volt éjjelre elhelyezve, mikor nemes ifjak őrizték. Az országgyűlés szétoszlása után a vármegye, a kormány ígéretében bízva, szinte türelmetlenül várta az újabb országgyűlésre szóló királyi meghívót, midőn az 1831. év nyarán fellépő kolerajárvány egyidőre a napirenden levő kérdéseket háttérbe szorította. Az Oroszországból behurczolt járvány előbb a határszéli vármegyékben szedte áldozatait, majd rohamosan terjedt a Duna és a Tisza mentén. Győrben július 19-én fordúlt elő az első koleraeset; ettől kezdve, egész szept. 17-éig 1474 betegedés történt, a melyek közül 602 halállal végződött. A járvány a forgalmat csaknem teljesen megszüntette. A lakosok megrémülve menekültek házaikba; az utczákat a hatóság kirendelt füstölői járták be. (Szávay Gyula i. m. 123.)
A vármegye még szigorúbban teljesítette az óvóintézkedéseket, sőt egyik-másik főszolgabíró túlbuzgóságában a járása területéről senkit sem engedett kiköltözni, vagy oda bemenni. Az egyik szolgabíró Wirkner Lajos kanczelláriai titkárt, a ki pedig hivatalos ügyben sietett Bécsbe a vármegye határszélénél felállított vesztegzárból nem engedte tovább utazni. Csak a főispán közbenjárására eresztette szabadon, a ki történetesen a vesztegzárt akkoriban megvizsgálta. Wirkner ekkor a főispán kíséretében Győrbe ment s innen tovább folytatta útját Bécs felé. (Wirkner Lajos: Éleményeim. Pozsony.)
A járvány elmúltával a forgalom ismét élénkebbé válik. A dunai gőzhajózás az 1831 év febr. 1-én kezdődött s ez év nyarán igen csekély forgalma volt; de őszszel ismét jelentékenyen emelkedett, bár a Bécs–Győr közötti szakaszon a gönyűi akadályok miatt megszüntették a közlekedést. Ettől kezdve Győrnek meg volt az összeköttetése Budapesttel, sőt le, egész Zimonyig meg voltak rendes gőzhajójáratai.
A gőzhajózás jelentékenyen fellendítette a kereskedelmet; a XIX. század harminczas éveiben évenként átlag 400 hajó kötött ki Győrben. A gabonakereskedésen 380kívül, jelentékeny pamut- és gyapotkereskedés volt, leginkább görög kereskedők kezében. Ekkoriban 33 nagykereskedő lakott Győrben; e mellett 190 kiskereskedőt (kalmárt), 10 fűszerest, 90 korcsmárost, 23 hajóst és 16 bérkocsist (fuvarost) találunk. A XIX. század első felében már elég fejlett iparral találkozunk Győrben. Egybehasonlítva az 1715–1720. évi összeírás adataival, élénken szembetűnik ama haladás, melyet a város a lefolyt évszázad alatt elért.
1835 körül 1010 mesterember volt Győrött, mely szám az egyes iparágak között a következőleg oszlik meg: 113 német, 23 magyar varga, 115 csizmadia, 44 magyar, 36 német szabó, 54 molnár, 32 takács, 29 szűcs, 28 mészáros, 27 fazekas, 18 kádár, 19 kenyérsütő, 7 pék, 4 aranymíves, 2 ötvös, 1 gyűrűmíves, 1 harangöntő, 3 posztós, 1 késmíves, 1 orgonacsináló; ezenkívül volt még 1 könyvárús, 1 könyvnyomdatulajdonos, 4 könyvkötő, 2 képfaragó és 4 képíró.
A közegészségügyi viszonyokra élénk világot vet az a körülmény, hogy a XIX. század derekán három gyógyszertár, továbbá 12 borbély, 5 orvos és 1 seborvos volt Győrben.
A vármegye közgazdasági viszonyai a XIX. század második és harmadik évtizedeiben mindegyre kedvezőbb fejlődést mutatnak fel. A lakosság főfoglalkozása a földmívelés, de e mellett a marhatenyésztés, a gyümölcskertészet és a szőlőtermelés is jelentékeny eredménynyel jár. A legszebb búzát a Sziget- és a Csilizközben, rozsot a pusztai és a sokoróaljai járásokban termeltek. A lótenyésztés a Csilizközben és a Tóközben, míg a juhtenyésztés inkább az uradalmakban volt elterjedve. Különösen szép juhászat volt a hédervári uradalomhoz tartozó nováki pusztán, a hol ekkoriban 200 darabból álló tiroli fajta tehéncsordát találunk. Jelentékeny juhászat volt még a gróf Sándorok és gróf Viczayak öttevényi, a győri püspök péri, és a szentmártoni főapátság szentiváni uradalmaiban; az utóbbi helyen olajgyár is állott fenn. Az egyes birtokosok közül a Goda, Matkovics, Roboz és Török családok Szemerén, a Takácsok, Noszlopyak, Gyapayak, Kisfaludyak Téthen, a Pázmándyak, Kenesseyek és Sárayak Bőnyben s a Neuhold család Sövényházán tartott juhászatot. A jobbágynépség Markotán, Réthiben és Radványon jó lovakat, Csikvándon juhokat tenyésztett, míg Kónyban és Csécsényben marhatenyésztés virágzott. Nyárád, Radvány és Ballony helységek lakosai szénát termeltek, a melyet jó áron adtak el a pozsonyi vásárokon. Ásvány, Ráró és Szap lakosai vizahalászatból éltek, Révfalu lakosai szintén halászok és kertészek voltak.
A kertészetet leginkább Hédervár, Ráró, és Ásvány lakosai űzték; e helységekből főleg fejes káposztát szállítottak a pesti vásárokra. Dohányt Malomsok lakosai termeltek. A gyümölcskertészetben Kis- és Nagy-Baráti lakosai tűntek ki; az előbbi helyen híres spanyol meggy, az utóbbiban őszi baraczk termett, míg dinnyét a pusztai és a sokoróaljai járásokban termeltek; Ménfőn a méhtenyésztés is elég kedvező eredményt mutat fel. Patason burgonyát, Radványon pedig kendert termeltek. A díszkertészetet csupán egynéhány főúri birtokon, leginkább külföldi példák után mívelték. Gyönyörű díszkertje volt Rárón gróf Sándor Móricznak. A hédervári kastélyt is terjedelmes park vette körül, a melynek egyik sarkában emelkedett Kont-fája. Pannonhalma keleti lejtőjén a főmonostornak szépen rendezett díszkertje virúlt, a melynek közepét egy kis erdő foglalta el. A győri püspöknek Győrszigeten volt szép angol kertje. Rábaszent-Mihályon a Bezerédj-kastélyt is díszkert környékezte. A XIX. század első felében mintegy 8831 hold szőlő állt mívelés alatt Győr vármegyében. Legjobb bortermelő helyek voltak Tényő, Nyul, Csanak, Écs, Szent-Márton, Baráti és Ravaszd. Ménfőn is jelentékeny szőlőskerteket míveltek.
A bortermelés mellett Gyirmóton, a győri káptalan birtokán, még egy sörfőzőház állott fenn.
A harminczas években, főleg gróf Széchenyi István áldásos tevékenysége következtében, a kereskedelem lépésről-lépésre virágzóbbá vált. Győr lett a közvetítő az alföldi és a nyugati kereskedelem között. A Tiszaszabályozás megkezdésével a tiszavidéki gabonahajók már egész Győrig fel tudtak jönni s itt értékesítették rakományukat. A győri gabonakereskedelem országos jelentőségűvé válván, mindegyre élénkebben nyilvánult az a kívánság, hogy Győrt Bécscsel vasút kösse össze. Ez a kérdés már az 1832–36. évi országgyűlésen is szóba került, mely alkalommal Reviczky kanczellár tudtára adta a rendeknek, hogy 383báró Sina György engedélyt fog kapni a vasút építésére. Sina 1833 jan. 2-án csakugyan megkapta az engedélyt a győr–bécsi vasút építésére, s az előmunkálatokat legott megkezdette. (Millenn. Tört. IX. 397.)
A győri régi tűztorony. Épült 1792-ben, lebontották 1895-ben.
A hédervári kastély a kert felől.
A vármegye I. alispánjává az 1828. évi tisztújításon Bezerédj Ignáczot választották meg, a ki az 1825–27. évi országgyűlésen a vármegyét képviselte; mellette II. alispánként Szabó Péter működött.
Bezerédj Ignácz, mint nagy tekintélyű, vagyonos és befolyásos férfiú, hosszú ideig állott a vármegyei közigazgatás élén. 1832-ben és 1836-ban ismételten alispánná választották. Melléje két ízben Szabó Pétert, 1836-ban pedig Szüts Antalt, a későbbi I. alispánt adták másodalispánul.
Az 1832–36. évi országgyűlésre a vármegye Siklósi Szabó Péter II. alispánt és Szűts Antalt küldi követül. Bár mindketten szorgalmasan részt vettek a tanácskozásokban, nagyobb szerepet azért soha sem játszottak. Ezen az országgyűlésen részt vett Karner Antal, a későbbi győri püspök is, a ki az országgyűlés folyamán több ízben szerepel az üdvözlő küldöttségek sorában.
A konzervatív irány többségre jut a megyeházán s uralmát biztosítani törekszik. Már az 1832–36. évi követi utasítások közé felveszi a vármegye közönsége annak az elvnek törvénybe iktatását, hogy a vármegyei tisztújítások alkalmával minden nemesnek egy szavazata legyen; ellenben a vagyonosok szavazata bizonyos kulcs szerint többet számítson. (Tört. Tár IX. 441.).
Így a bocskoros nemesség, a mely tömegesen szokott betódúlni a választásra, elveszíti befolyását s a vezetés továbbra is megmarad a birtokos nemesség kezében, a mely ekkor még a konzervativ irányhoz hajlik, de azért a nemzeti nyelv művelése és terjesztése érdekében is eredményes munkásságot fejt ki.
Már a harminczas években a vármegye összes iskoláiban tannyelvül a magyart viszik be. Ezt a példát követi Győr város is, a mely 1843-ban a városi közigazgatás minden ágában a magyar nyelvet teszi kötelezővé. Az 1832–36. évi országgyűlésen jelenik meg első ízben gróf Viczay Héder, a vármegye későbbi nagynevű főispánja, a ki a felsőtáblán foglal helyet és a főúri ellenzék ama tagjai közé tartozik, a kik a kormánynak egy szál katonát nem hajlandók megszavazni, míg „a nemzet legszentebb jogai porba vannak tiporva.” (Millenn. Tört. IX. 486.)
Az 1832–36. évi országgyűlés berekesztése után a nemzeti fellendülés társadalmi téren is mindegyre jobban észlelhető. 1836-ban három fiatal ügyvéd: Jankó Kálmán, Kálóczy Lajos és Zmeskál Sándor telepednek meg Győrött, a kik Kovács Pál dr.-ral egyesülve, megalapítják a „Győri Olvasó-Egylet”-et.
Kovács Pál nemcsak mint jeles orvos, hanem mint közkedvelt író, a harminczas és negyvenes években népszerűsége tetőpontján állott és csakhamar legagilisabb tagja lett a győri társadalomnak. Különösen a város művelődése és magyarosodása körül szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ő karolta fel s magyar színészetet is Győrött, a mely 1835-ben, Abday színtársulata idejében, még igen nehéz küzdelmet vívott a közönség részvétlenségével.
1837-ben Fekete Gábor társulata jött Győrbe, Lendvay Mártonnal, a magyar színpad egyik legjelesebb alakjával, a kinek művészete csakhamar meghódította a győri közönséget. Kovács Pál, a sikerek hatása alatt, Jankó Istvánnal, a győri püspöki uradalmi ügyészszel és Zmeskál István vármegyei aljegyzővel együtt, pár nap alatt megalakította a magyar színészetet biztosító egyletet, a melylyel a színészet virágzásának vetette meg alapját. Ez időtől kezdve a legkitűnőbb színi tehetségek mutatták be magukat a győri színpadon, mint Szathmáryné, Komlóssy Ida, Prielle Kornélia, Felekyné, Szigeti József, Tóth József, Szilágyi Benedek, stb.
A színészet mellett a zeneművészet is nagy pártolásnak örvendett Győrött. 1830-ban zeneegylet alakúlt, kezdetben Bogár Ferencz királyi hivatalnok, majd Richter Antal székesegyházi karnagy vezetésével, a mely rövid tízéves fennállása alatt (1830–1840) számos hangversenyt rendezett. Többek között Haydn Józsefnek örökbecsű „Teremtés” és „Négy évszak“ czímű oratoriumát is előadták. 1846 végén Richter Antal karnagy buzgólkodása férfi-dalegyletet és énekiskolát teremtett meg, a mely egész a szabadságharcz kitöréséig működött. Az irodalom terén, a már említett Kovács Pál beszély- és színműírón kívül, az időtájt Czuczor Gergely benczés, a kinek neve a győri tanárkodása alatt kiadott költeményeivel vált ismertté irodalmunkban, továbbá Czeh János, 384Győr városának több ízben országgyűlési követe, történetíró és Maár Bonifácz történész tűntek ki.
Az irodalmi, művészi és társadalmi élet fellendülése körül nagy érdemei vannak Sztankovits János győri püspöknek. Tíz évi püspöksége alatt (1839–48) udvara valóságos gyűjtőhelye volt a tudomány és a művészet barátainak, a hol a győri társaság színe-java is gyakran adott egymásnak találkozót.
