Az 1842-iki restauráczió.
Az 1842-iki restauráczió.
Az 1842. évi restauráczió mély változást idéz elő a vármegye tisztikarában. Bezerédj Ignáczot a kormány udvari tanácsossá nevezi ki; s ezért megválik állásától; helyét Szűts Antal foglalja el, a ki az 1839–40. évi országgyűlésen, Takács Sándor főszolgabíróval együtt, a vármegye követe volt. Másodalispánná Bay Gáspárt, főjegyzővé Balogh Kornélt választották. Bezerédj Ignácz visszavonúlt a közszereplés teréről, s utóbb Kis-Görbőre költözött, a hol 1862. január 9-én bekövetkezett haláláig lakott. (Magyar Tudományos Értekező 1862 I. 84.)
Az 1843–44. évi országgyűlésre a vármegye Balogh Kornél főjegyzőt és Szabó Kálmánt küldi követekül. Az előbbi a kormányt támogató konzervatív párt egyik súlylyal bíró és számottevő tagja lesz az országgyűlésen. Szónoklatát az ellenzék is mindig figyelemmel kíséri. Egyéni kiválóságával, síma modorával, némileg sikerült neki azt az ellenszenvet legyőzni, a melylyel az ellenzék iránta, mint oszlopos kormánytámogató iránt viseltetett; sőt bizonyos népszerűségre tett szert követtársai körében. A vármegye közönsége pedig az országgyűlésen elért sikerei elismerésekép, a következő, 1845 július 23-án tartott tisztújításon első alispánná választja, míg a másodalispáni székbe Horvát Dánielt ülteti.
385A fentemlített országgyűlésen részt vett Wurda Károly győri kanonok is, a győri káptalan követe, a ki élénk feltűnést keltett a vallásügyi tárgyalások alkalmával tanúsított szabadelvű felfogásával, midőn paptársainak heves tiltakozása és óvása mellett, mindenkinek bámulatára a ,,szabad egyház szabad államban” elve mellett tört lándzsát. (Millenn. Tört. IX. 597.)
Marich Dávidot 1845-ben Veszprém vármegye főispánjává nevezték ki, ennélfogva a vármegye új főispánt kapott gróf Esterházy Károly személyében. Az új főispán 1845 július 6-án tartotta különös fénynyel és pompával történt bevonulását székhelyére.
Élénk feltűnést keltett a beiktatási ünnepségeken a vármegyei ifjúság bandériuma, mely az akkoriban divatos, új szabású fekete magyar ruhába öltözve, a bevonuláskor a főispán kocsija előtt lovagolt. A győri polgárok fekete seregnek nevezték el.
A vendégek között foglalt helyet Nyitra vármegye 60 tagú küldöttsége is, gróf Károlyi Lajos vezetése alatt.
A főispán, mint a pápai polgárőrség parancsnoka, díszruha helyett a polgárőrség egyenruhájában jelent meg a bevonuláshoz; ezzel egy csapásra meghódította a győrieket, a kik első este fáklyászenével tisztelték meg. Másnap végbement a beiktatás s utána 600 terítékű ebéd zárta be az ünnepségeket. (Életképek 1845. évf.)
Az 1846-ban megtartott tisztújításon Balogh Kornélt újból első alispánná választották meg, míg a másodalispáni tisztséget Dorner Edével töltötték be, a ki az önkényuralom éveiben jelentékeny szerepet játszott a vármegye és a város közéletében.
A nagy átalakulás előtti években Győr város polgársága a zeneművészetet a fejlettség oly nagy fokára emelte, hogy a külföldi művészek figyelme is ide fordult. 1846-ban Richter Antal, a győri székesegyház karnagya, Wurda Alajos, Ecker János és Karvasy Kálmán megalakították a „Győri Férfi-Dalegylet”-et. Hatalmas pártfogót nyertek Sztankovich János győri püspökben, a ki bőkezűen támogatott minden művészetet s gyakran rendezett a püspökvárban hangversenyeket. 1847-ben számos európai hírű művész hangversenyzett Győrött, úgy mint Arnstein Antal hegedűművész, Seymour Shiff híres angol zongoraművész, Luigi Pantaleone tenorista, Wurda József hamburgi tenorista, Heindl Ede fuvolaművész és Rubinstein Antal, a ki Sztankovics János püspök pártfogása mellett, június 14-étől június 17-ig tartotta hangversenyét a városban. (Zoltán Vilmos adatai.)
1847 január 2-án indult meg a „Hazánk” czímű szépirodalmi és közgazdasági lap Kovács Pál dr. szerkesztésében, a melybe az akkori írók legjelesebbjei, mint Petőfi Sándor, Lisznyay Kálmán, Arany János, Szász Károly, Vajda, Rónai Jáczint, írtak. Petőfi Sándornak néhány kiváló költeménye e lapban jelent meg első ízben. Például: Egy gondolat bánt engemet, Falu végén kurta korcsma, Kutyakaparó, stb. (Fehér Ipoly i. m. 260.)
József nádornak 1847 január 13-án bekövetkezett halálával a nádori méltóságra egyedüli jelölt volt az elhúnyt fia, István királyi herczeg, a kit V. Ferdinánd király az ország helytartójává nevezett ki: István kir. herczeg még az országgyűlés egybehívása előtt körútra indult az országban, s útjában október 6-án érkezett a vármegye székhelyére.
