A porosz-osztrák háború.
A porosz-osztrák háború.
A június közepén kitört porosz-osztrák háború következtében Győr városa csakhamar mozgalmas élet középpontja lett.
A bécs–győri vasút nap-nap után hozta a menekülőket Bécsből, így az udvar tagjait is, közöttük az uralkodó hitvesét, Erzsébet királynét, a ki a trónörökössel s leányával együtt, Győrön át Budára utazott.
A háború kitörésekor Győr élelmiszer-szállító középponttá lett; ide tereltette a kincstár a megvásárolt szarvasmarháit is, nagy aggodalmára a vidéknek, mely az ország minden részéből összehajtott marhák között ragályos betegségek kiütésétől tartott. Ennek híre csakhamar szárnyra is kelt, s csak a hatóságok erélyes nyilatkozata czáfolta azt meg.
A königgrätzi vereség hírére számos menekülő érkezett Győrbe, főleg Pozsony és Bécs környékéről. A hadvezetőség azonban a königgrätzi csatával nem tartotta a hadjáratot befejezettnek, s azért pár nappal a vereség után megjelentek az újonczozást elrendelő legfelsőbb kézíratok, de ezeket csakhamar oda módosították, hogy csupán önkéntes belépésre szólították fel a lakosságot.
De a város és a vármegye nem nagyon lelkesedett Ausztria babéraiért, azért ez utóbbi felhívásnak nem sok foganatja lett. Noha a gazdasági viszonyok kedvezőtlenül állottak, azért, a ki csak tehette, megváltotta magát, sőt egyes szülők még 10–15 éves figyermekeikért is fizettek, csakhogy ne legyenek kitéve a hatóságok zaklatásának.
Annál nagyobb buzgalommal karolta fel a város a háborúban megsebesült katonák ügyét. Július 10-én jelent meg Balogh Kornél főispán felhívása, a mely a sebesültek szállítása és ápolása czéljából helyi bizottság megalakitására szólította fel a közönséget.
A bizottság Bély alispán és Kautz Gusztáv vármegyei főjegyző buzgósága mellett pár nap alatt több száz sebesült befogadásáról gondoskodott. Erre a czélra a katonai hatóság a régi lövöldét vette bérbe; e mellett még a kórházakban és jótékony intézetekben is számos ágy állott készen a folyton érkező betegszállítmányok részére. Maga Simor János püspök egymaga 10 sebesültnek adott ellátást. Példája buzdítólag hatott a városi polgárságra és csakhamar megindult a gyűjtés a sebesültek felsegélyezésére. A békekötés után a város pár hónapig valóságos tábori kórházhoz hasonlított, s csak az év őszén nyerte megint vissza rendes külsejét.
A második felelős miniszterium megalakulásával csaknem egyidejűleg érkezett Simor János győri megyés püspöknek herczegprímássá történt kinevezésének 404híre. Győr város, melyet az elmúlt évtized küzdelmei közepett a szeretet és hála megannyi szálai fűztek a távozó megyéspüspökhöz, az iránta való ragaszkodásának élénk tanújelét adta. Február 12-én, midőn Simor már mint újonnan kinevezett herczegprímás tért vissza Győrbe, a város polgársága fáklyászenével vonult a püspökvár elé, másnap pedig a küldöttségek sokasága tisztelgett nála, közöttük általános feltűnésre, a református egyházé is.
A miniszterium kinevezésével a kinevezett vármegyei tisztikar megbizatása is vége felé járt. Balogh Kornél szintén lemondott a főispáni méltóságról, s helyét április 11-én gróf Zichy-Ferraris Bódog foglalta el.
Balogh Kornél közpályája ezzel még nem ért véget, mert Győr városi főispánságát, a külön szab. királyi városi főispánságok beszüntetéséig megtartotta.
Tagadhatatlan, hogy hosszú munkás közpályáját a vármegye nem kísérhette mindenkor rokonszenvvel; az 1848 előtti konzervatív politikusok iskolájában nőtt fel, s ha nem is szabadulhatott azoknak bűvkörétől, ama síma modorú politikusokhoz tartozott, a kik az éles ellentétek kiegyenlítésében valóságos mesterek voltak. Főispánsága idejében tanúsított tapintatos magatartásával némileg felejtetni látszott a szabadságharcz alatti szereplését, mert nem tartozott azok közé, a kik a kiegyezés után értéküket vesztették.
Gróf Zichy-Ferraris főispán áprílis 15-én érkezett Győrbe, s elfoglalván székhelyét, másnapra értekezletre hívta egybe a vármegye értelmiségét, hogy a tisztújító közgyűlésről tanácskozzék. A korteskedés eközben már mindegyre nagyobb hullámokat vert, a mihez hozzájárult még az a körülmény is, hogy Kálóczynak a képviselőségről való lemondásával és gróf Zichy-Ferraris Bódognak főispánná történt kinevezésével egyszerre két kerület üresedett meg.
