Az ellenzék szervezkedése.
Az ellenzék szervezkedése.
Láttuk már futólag, hogy az ellenzék minden körülményt mennyire felhasznált arra, hogy maga mellett hangulatot keltsen; ez évben pedig, bár még egy év volt a képviselőválasztásokig, már hozzákezdett a szervezkedéshez. Nagy befolyással volt erre az a körülmény, hogy a középponti ellenzéki kör részint azért, hogy a Ghyczy Kálmán kilépése miatti veszteséget paralizálja, részint pedig azért, hogy a válságos időben minél nagyobb erővel léphessen fel, a közjogi ellenzéki pártok egyesítésére törekedett és 1874. május 17-ére Budapestre országos népgyűlést hívott össze. Az egyesülés alapjául az 1867. 414évi XII. t.-cz. eltörlését, általános választói jogot, községenkénti titkos szavazással, teljes lelkiismeretbeli szabadságot, a törvényhatósági intézmény népképviseleti alapon való szervezését, királyi haszonbérek és más fennálló hűbéri természetű viszonyok átalakítását, önálló vámterületet, önálló magyar jegybank felállítását és a hitelviszonyok javítását tűzték ki.
A felhívással szemben leendő állásfoglalás megállapítása végett a megyei és városi ellenzék május hó 4-én tartott gyűlést a Szőlő nevű kerthelyiségben, a melyen az ellenzék legkiválóbb tagjai, számszerint mintegy kétszázan jelentek meg és az egyesülést kimondva, a budapesti népgyűlésre Eőry Sándort, a ki a téti kerületet három országgyűlésen képviselte, Enessey Kálmánt, Barcza Gézát, Kiss Sándort, Nitsinger Józsefet, Bejczy Józsefet, Matkovich Miklóst és Krisztinkovich Edét küldötték ki.
Az így szervezett ellenzék még nagyobb munkát fejtett ki, még pedig annál lázasabban, mennél jobban közeledett az országos képviselő-választás. Ennek eredménye, hogy az 1870. évi XLII. t.-cz. 30. §-a értelmében a kisorsolt és időközben tagsági jogukat elveszített bizottsági tagok november havi választása alkalmával a bizottságba 31 ellenzéki jutott be, több kimaradt jobboldali helyett. De örömükben elkövettek egy taktikai hibát: az alispán indítványára elhatározták, hogy a régi bizottság hatásköre az év végéig tartson. Ámde egy miniszteri rendelet szerint (49.872. b. m. sz.) az 1874. évi XXXIII. t.-cz., életbelépése után rögtön foganatosítandó volt és így még abban az évben meg kellett választani a középponti választmányt, a melynek a választók összeírása volt feladata, de különben is a választásokra nagy befolyással volt.
Az alispán a választást az 1874. évi deczember 21-iki rendkívüli közgyűlésre tűzte ki.
Az ellenzék észrevette, hogy mekkora kár háramlik rá azáltal, hogy nem az új, hanem a túlnyomóan Deák-párti régi bizottság választja a középponti választmányt és azért az említett közgyűlés előtt Matkovich János pártfeleit tanácskozásra hívta. Ennek következtében a bizottság ellenzéki tagjai egyöntetűen támadták az alispán eljárását és óvást emeltek a középponti választmánynak a régi bizottmány által leendő megválasztása ellen. Támadásuk kétségtelenül jogosult volt, mert a régi, kiélt bizottságnak ily fontos ügyben határozni nem lett volna szabad, már csak azért sem, mert ez mint előzmény feljogosíthatta az alispánt arra, hogy a legközelebbi alkalommal úgy játszsza ki az ellenzéket, hogy akkor ellenkező eljárást követ, és így a szóban forgó bizottság elesik legszebb jogától.
De az alispán mögött a Deák-párti többség és az említett korábbi határozat állott, melybe akkor az ellenzék is belement. Érdekes, hogy a vitában mellette Gyapay Dénes és Bély József, ellene pedig Matkovich János és Szabó Kálmán vettek részt, a kik mindnyájan viseltek már alispáni hivatalt, úgy hogy e közgyűlést az alispánok harczának nevezhetnők.
